Utálom a péntek estét - isten kalapja - 1 másodpercek

..nem..nem..nem..

nem írtam, mert túl sok minden volt
nem írtam, mert a szavak beszélni kellettek
nem írtam, mert a gondolatoknak belül volt helyük

de
de most igen
leginkább, mert UTÁLOM a péntek estéket

mert a péntek este magányos, mert a péntek este béna
még akkor is, ha lehetne sört inni az ismeretlen ismerősökkel
velük is magányos

azoknak, akik azt hiszik, hogy verset írok,
elmondom, hogy nem
csak ilyen szaggatottan jönnek belőlem ezek,
mint egy furcsa kis betűzokogás a senki-mindenki-földjén

először persze Londont hibáztattam,
mert a Sasa közben otthon moziba megy az osztálytársaival...
... ahova persze nem me(het)nék....vagy de?....vagy ez-e a kérdés?
(azt mondta, mehetnék...de mennék-e..de nem ez a kérdés)

szóval Budapesten is ez lenne

kicsit úgy érzem magam, mint egy elengedett héliumos lufi
szépen távolodom mindentől, ami eddig ismerős volt
és persze kínzó és nagyon költőiképes a kérdés, hogy tartok-e valamerre.

ugyanannyira izgi ez, mint überpara.

ha távolodom is, mert igen
akkor nem szeretném magam héliumos lufihoz hasonlítani
a lufik kipukkad(hat)nak és a legkisebb esélyt látom arra,
hogy ott messze az ég kalapjában összegyűlik a sok elszabadult lufi
és boldogan fujdogálja a szellő
(mert nem szél, az biztos, hanem olyan meleg, játszadozós fuvallat az)
Őket, Egymáshoz

mert, mint tudjuk, az égnek nincs is kalapja.
nem, istennek sincs.

akkor mi legyen?

hát röviden ez törént az elmúlt 8 hónapban.

meg még az is, hogy ráírtam arannyal az ékezetes betűket
az angol billentyűzetre
ma este.

----

utóirat:
van ez a kis applikáció, a 1second every day

ez itt 2o12 December 13- 2o13 Január 12 minden napom egy másodperce

Muszlin - Feliratok

akartam írni csomó mindet, de...
...kinyitottam a blogot és kb. 30 percen keresztül bámultam azt a gif-et ahol Sasa focizik a Rumlival...

Szóval ma mégsem lesz sok kifejtős gondolat, pedig tegnap este, miközben majszoltam a csirkemell burgeremet hazafelé sétálva, és elmélázva hallgattam a hátam mögött krákogó és turházó indiai bácsit (igen épp ilyen érzés volt megélni is, mint olvasni, csak kicsit tompább)...szóval..annyi minden volt a fejemben. A 35 éves unortodox(bárcsak tudnám, mit is jelent ez a szó pontosan) tényleg vidám életemről, meg az ételekről, meg az italokról, meg a világképről, meg az emberekről..
...dehát talán a legunalmasabb, ha arról ír az ember, hogy írna, de az tegnap volt..ma meg csak egy ilyen puha muszlinkendő, szép színes, van a fejébe gyömöszölve..nem zizeg, nem csörög, puhán kitömíti...a többi néma csend.

Ígértem a Type Safarit, szóval akkor inkább a témánál maradok:
Grafikus ismerőseimnek szeretettel, szíves figyelmükbe
ha oktatásos inspirációra vágynak, meg az utcakép, meg az egységesített feliratok előnye-hátránya..stb..

Szóval a Type Safari, az egy feliratfigyelő és fényképező séta a városban,
viszel egy mondatot, és összefényképezed hozzá a betűket, miközben megtudsz a tipográfiáról, és az egyes feliratokról is egy-s-más érdekes dolgot.
20%-ban városnéző túra, 80%-ban grafika figyelő.

Természetesen szintén Orsi találta, én meg elmentem..és mivel éppen gifben utazom, ezt műveltem:

Az van odaírva, hogy: Typography is sooo cool.
Ugyanez a "munka" nagy büszkeségemre a Type Tasting ide vonatkozó oldalán is ott villódzik.

Ugyanott, meg a facebookon is,  bővebben is olvashattok erről az egészen egyszerű, de mégis remek ötletről. Inspiráló lehet azoknak, akik művészként, vizuális szakemberként a magasra emelkedő orr helyett a közvetlenebb kapcsolatot választják a plebsz-el. Esetleg tennének valamit a felnőttkori vizuális oktatásért, ne adj isten a tudatosabb létezésért, a kifejezés hétköznapi környezetre vonatkozó és nem a transzcendens-buddhista formájában.
Illetve minden olyan ügynökségnek, csapatépítő tréning gyanánt, akik az őrületbe kergetik a grafikusokat a  "Comic Sans" imádattal.

A budapesti feliratok épp ennyire menők..
Egyébként meg nagyon bízom benne, hogy bunkó módon csak én nem tudok róla és már rég van ilyen otthon is.

Szerintem elmegyek majd ugyanennek a nőnek a feliratcsináló, DIY tárgycsináló workshopjára is...

Egyébként ez a fajta self-marketing itt elég menő, ha valaki a kreatív munkájából szeretne bizniszt építeni és esetleg az oktatás is érdekli. Ingyenes vagy olcsó  mini kurzust csinálnak (rajzolás, fényképezés..stb), nem egyszer hanem rendszeresen, 4-5 hetente, amire annyiszor mész el ahányszor akarsz...és erre jönnek az eseti nagyobb események, workshopok, amik pénzbe kerülnek, de addigra megvan a bizalom, és kb tudod mit kapsz.
Nem csupán a művész megismeréséről szól ez, hanem kapcsolatépítésről is, akár a résztvevők között is..
szóval jó..több rétegben...nem magyarázom tovább..

..inkább visszafekszem aludni...

Cuki kutyás giffek, nő szalagon és rizsa

Bár nagyon csábító lenne a tegnap frissen szerzett Burlesque festivál élményről írni és szalagon le-föl csavargó, meg tűznyelő, meg pezsgőlocsoló, mellbimbójukat függönyrojttal fedő, itt-ott a kéznek valószínűleg kellemesen húsos táncosnőkről kicsi mozgó giffeket feltenni most, de...
..de erről reményeim szerint a Neverordinary.blog.hu--n Orsi fog beszámolni, és mivel ő szerezte a nagyszerű eseményre a jegyeket, hát nem lopnám el ezt a jó kis, szexi lehetőséget, ami az egekbe repítheti az alkalom adta látogatószámot. (azt hiszem hogy a szex és a DIY elég hatékony tömeggenerátorok)
Szóval e helyett:

Inkább a'la retrospekítve elmesélem, hogy milyen nagyon jó volt otthon kicsit kifújni a levegőt és, hogy a cseresznyefa a konyhaablakban már zöld cseresznyékkel van tele, hogy T. lakása nagyszerűen halad, és alig várom, hogy lefotózhassam, Ő meg, hogy beköltözzön, hogy Sasa egy tündércirmos, az én anyukám főzi a legjobban a körömpörköltet, hogy az én apukámnak égeti a legnagyobb lyukat a saját tenyerébe kerti munka közben, de már gyógyul és, hogy a mi kutyánk, a Rumli, a legcukibb állat széles-e világon.

na akkor: nézd, itt szalad!: nagyoncukiugyeeee?!:)

bónusztrekk: foci

*a második kis mozgóképen, becsszó, nem villantok szerelőmosolyt..
**a harmadik kis-mozgóképen pedig nem a szomszéd nemzetiségi néni simogatja a kutyát, hanem én..frissen lebarnult kézzel (jajdeszép), és anyukám kapálós melegítőjében...a szoknya saját.

ui.: a következő posztban pedig a typography safari-ról ejtek majd néhány magasztaló szót, szintén műalkotást fogok hozzá mellékelni...
ui2::most rohannom kell "Aliz Csodaországban" tematikusan felöltözve (leginkább egy nagy dekoltázst vettem fel ma, bocs Sasa, szeretlek Sasa <3) mulatni.....mert 4-kor kezdődik...hülye angolok

Életképes, becsiccsenet

Ma egy elégé nehéz nap után, teljesen biztos lettem benne, hogy egy meleg bárba járunk péntek esténként munka után földelni*. Tök jó!! Szép és kedves férfiak..eye-candy...az Oval Lounge elnevezés lassan új értelmezést kap. (Eddig azt hittem csak a megálló közelsége miatt..)
Mondjuk, azt nem értem, hogy hogy bírták a teraszon rövid ujjú pólóban..de...hát....melegek..
(azonnal el kell mennem aludni..azonnal...)
Tessék életkép. Az előtérben a kollégáim, a háttérben ők cukin szerelmesek :)

Az én idegrendszerem egyébként ma estére azt hiszem, hogy teljesen felmondta a szolgálatot.
Ma leadtunk egy munkát amit két hónapja csinálunk. És jövő héten folytatjuk a következő fázissal.
Ez kb 150 rajz, 22 lakosztály. Über teammunka az én vezényletemmel, és nagyrészt favágói tevékenység, 7 csillagos exkluzív ruhába öltöztetve. Mindeközben eléggé megviselt némi furcsa hangvételű levelezés a menedzsment egyik tagjával, amire ebben a formában semmi szükség nem lett volna. (erről egyébként még szívesen írnék bővebben, de nem fogok..mert nem etikus)

Szóval mindezek miatt két pohár fröccs elég is volt ahhoz, hogy számomra észrevétlenül becsiccsencsek.
Már akkor fel kellett volna tűnnie, amikor egy "otthon-ilyen-csak-hajnal-négykor-történik" mozdulattal borítottam rá a szemben ülő kollégámra a maradék fröccsömet.

De aztán, amikor távozáskor a női WC-ben puszta jószándékból sikerült összetörnöm a tartály kerámia fedelét, majd elvágni vele kicsit az ujjam...Na, akkor már igazán fel kellett volna tűnnie.
Azért mert nem lehetett lehúzni, és gondoltam megnézem miért nem... de kicsúszott a kezemből...ha bármikor is gondolkoztatok volna rajta, hogy ki az az idióta aki tönkreteszi a WC-ket a szórakozóhelyeken ...mostantól behelyettesíthetitek az arcomat.
Mondjuk sírva nevettük..hülye mérnök vagyok...
Aztán megmondtam a pultosnak, mit csináltam, Ő meg azt mondta semmi baj, és kösz , hogy szóltál...és tényleg így értette..de legközelebb azért megpróbálom majd elmaszkírozni magam, amikor péntek lesz.

De igazándiból akkor jöttem rá, hogy valószínűleg lehúzták a rolót az agysejtjeim, amikor itthon már teljes nyugalomban ültem az online banki felület előtt, hogy befizessem a lakbért és a számlákat és egyszer csak azon vettem észre magam, hogy cincogó hangon a Szózatot dudolászom....igen A Szózatot...és ki is csúszott az a sor a számon, hogy: ááááldjon vagy verjen soors kezeee, iiiitt ééééélneeeed, éééééllllneeed..halllllnoooooooooooooooood keeeellll....
nem hiszem el.

*földelni: ezt még az Anitával találtuk ki, amikor péntekenként jóga után, mindig elmentünk inni..általában a Múzeum Cukiba..hogy a lelki felemelkedés után meglegyen a balansz.

Bobi és Barbi jelenetet rendezett a fürdőszobában

Míg én galambokat rugdosok és szőnyegről madárszart takarítok a lépcsőházban, addig bezzeg a fürdőszobai villanykapcsoló Barbija és Bobija jól mulat...megáll az eszem...és őrületesen irigy vagyok.

Egyébként meg örülök, hogy ilyen jól kijönnek, ugyanis ez egy elrendezett házasság.
Bobi, eredeti foglalkozása játékbolti koronaőr, nyilván angol..le sem lehet róla vakarni az egyenruhát. Miután hazaköltözött velem Budapestre, évekig élt a Nap utcai fürdőszoba tükör fölött, lábát a keretre lógatva, egyedül....szeretni a nedves környezetet.
Barbi holland McDonalds dolgozó volt, feladata a gyerekmenük eladása volt. Aztán elhoztam Londonba, Bobinak. Azóta a föld (a kapcsoló húzójára akasztott kövek) fölött repülnek. Rosszalkodni csak mostanában kezdtek...eddig legalábbis naivan azt hittem, táncolnak...

Ezen kívül még az is van, hogy a ma vásárolt cipőmet nézegetve, teljesen biztos lettem benne, hogy  a Herzog & de Meuron páros 2002-ben, pont ilyenben slattyogta végig a nyarat.

hát ezek.
Egyébként meg azon is gondolkozom, mivel itt a 10 fok feletti hőmérséklet örömére egyre több az ujjatlan póló, rövidnadrág, tangapapucs kombó, hogy holnap vajon mehetek-e én is ebben, asszimilálódási szándékkal....hmmm...persze zoknival....mégis csak kelet-európai vagyok, vagy mi a fene.

Régi és nem mozog - Pocsolya=Puddle

Ez több, mint egy éves sztori, de valamiért nem posztoltam..most elolvastam és tetszik, szóval tessék..
Ez nem mozog, sőt ég kép sincs.. ezt még olvasni kell:

2012. Február valahanyadika

Azon a napon amikor megtanultam a pocsolya szót angolul, nos még azon a napon elutaztam Koppenhágába.

Mióta úgy érzem megérkeztem, azóta nagyon eseménydús hétvégéim vannak, ez most a harmadik volt és azzal kezdődött, hogy...
Péntek reggel elütött egy biciklis. Nekem zöld volt, neki piros. Jött a kanyarból én pedig azzal voltam elfoglalva, hogy kikerüljem a hatalmas (tényleg hatalmas és mély, de ezt csak később tudtam meg) pocsolyát a járda mellett, a zebrán, amibe aztán mégis csak inkább hassal, teljes testtel bele kellett ugranom.
Az élet ezt küldte a biciklissel.
Azon kívül, hogy már estemben az üvöltöttem, hogy fuuuuuuck youuuuuuu....majd felálltam és tetőtől talpig vizesen vizesen arra kértem a biciklist, hogy legyen szíves nagyobb odafigyeléssel közlekedni, miközben az arcom szerintem másodpercenként új grimaszt vágott az elkeseredett zokogás és a hisztérikus nevetés között.
Aztán elküldtem a reallyreallyreallysorry biciklist dolgozni...akkora sokkban voltam, hogy még meg is öleltem, úgy megsajnáltam (biztos, ami biztos végre gyorsan kipróbáltam egy mini stockholm szindrómát)..és biztos nagyon örült, hogy a lány aki épp megfürdött a pocsolyában szépen ráken a láthatósági mellényére egy jóadagot az olajos mocsokból.

Mindenki azt kérdezte, hogy megütöttem-e? de nekem eszembe sem jutott..
hmmm....nem is értem, miért kellett volna..hiszen jobban meg volt ijedve mint én....
hmm....nem is tudom minek kellene ahhoz történnie....hmmmm..mosdjuk egyetlen egy embert szeretnék csak NAGYON alaposan megtáskázni, de annak sem lenne sok értelme, valószínűleg nem ezen múlik, hogy hazudik és nem fizeti ki a pénzem..de ez egy más kérdés, és másik történet...

Szóval útjára engedtem a biciklist, majd mégis inkább zokogni kezdtem és bevonultam az irodába.
Bár tényleg kijött rajtam a sokk, most így visszagondolva kicsit szégyellem magam...ha magamra gondolok, azokat a hisztérikus siratóasszonyokat látom..jáájjáájjj..elütött egy biciklis és csupa víz lett a ruhám..
.

Egy csodálatos nap margójára

Szóval azon kívül, hogy tegnap egész nap ŐRÜLETESEN csodálatosan jó idő volt, azon kívül még jó sok helyen is voltunk. Konkrétan egész nap Észak-Londonban tekeregtük.
Barbican, Angel, London Fields, Hoxton, Stepney Green, Old Street, Brick Lane, Shoreditch.
Két dolog van, amit megmutatok  még.
1.
Kezdtük egy jó kis Sketchmob-bal a St. Bartolomew the Great templomban. A Sketchmob egy ingyenes esemény, ami a Drawing at Work weboldalt promotálja, és azt hiszem eléggé sikeresen..Például én is elgondolkoztam, hogy elmegyek a nyári kurzusukra. Ezt (is) rajzoltam, és nem, nem én voltam a legjobb.

2.
Pénteken egyszerűen rabulejtett a GIF..szóval mostantól mozogni fog a blog és kész. (Ez az is jelenti, hogy leszenk újra posztok..remélem:) Ez tegnap este készült, amint Inara és Charlos tornáznak elektronikus zenére az Uniqlo (kvázi üres) Pop-Up shopjában, amiről remélem hamarosan ír a Neverordinary London-on Orsi, aki sajnos nem tudott eljönni, viszont Ő találta az eseményt.

És bár ma már csak délelőtt voltak árnyékok, attól még az élet csodálatos :)