2012. április 25.

munka-idő és szabad-rajzok

Mik is vannak, mik is vannak..
Egyrészt mostanában esik, elég sokat.

Másrészt viszont elmondom, mire jó nekem az irodai munka.
Megfelelő kereteket teremt arra, hogy legyen kedvem mást csinálni.
A 9-f6-ig munka és igen, a pénz, és a vágy a szabadságra bennem szabadságot generál.
Minthogy 8 óra így is úgy is elfogy az életemből, úgy hogy valaki másnak dolgozom, ígyhát a fennmaradó idő nagyon értékes lesz. Nagyon nagyon. A maradék 16 óra az enyém, és (jelenleg) csak az enyém.
A vállalkozásomat nem sikerül így csinálni, pedig így kellene.
A vállalkozósdival idő szempontjából, könnyen átvertem magamat és nem koncentráltan osztottam ki magamnak az időt, hanem szétszórva a napban és az egész héten, aminek nem az feltétlenül az eredménye, hogy azt éreztem, hogy minden perc az enyém, hanem azt, hogy minden percem másé...a megrendelőké, a könyvelőé, csekkeké, a számítógépé, a pénzbehajtásé...és a mosatlané, és a kávéé, és a gyors beszélgetéseké, és a rohanásé, és a következő óráé.
Itt azzal, hogy attól szenvedek, hogy másnak dolgozom, egyszerűen a fennmaradó idő tényleg örömmel és tervekkel tölt el. És tényleg magamnak adom, mert megérdemlem.

Természetesen ez nem ilyen fekete és fehér, és nem gondolom, hogy na ez a tuti és hogy húú, de szuper 8 órát odaadni az életemből, miután 3 évig én osztottam a perceket magamnak....de azt tudom, hogy ha majd újra a magam ura leszek, akkor mi az, amire biztosan oda kell majd figyelmem.
Nekem,  úgy tűnik, ezek a dolgok másodszorra esnek le. Bár már múltkor is azt hittem, hogy tudom...de úgy tűnik első próbálkozásra nem sikerült...végig zakatolt a fejem, ami nyilván a tanulási folyamat része..és amit nyilván baromira élveztem is.

És érzem én is, hogy a fenti okfejtés sántít egy kicsit, nem tudom pontosan, hol, de szeretem a hétvégéimet, mert vannak, és szeretem az estéimet, amikor vagy a saját munkáimat csinálom, vagy egyszerűen csak beülök a kádba és filmet nézek, vagy főzök..és beszélgetek..és gondolkozom...és utazok..és csinálom....magamért, magamnak..mert nagyon fontossá válik, hogy magamért tegyem..
Mert az én időm az, amit itt eladok heti 5x8 órában, de nyilván ezt is magamért teszem..azért, hogy a maradék 16 óra nyugodtan telhessen. Nincs másom, amit eladhatnék most...és amim (idő) van, azt pedig itt veszik meg, legalábbis egy részét...azt a 40 órát.....
na nem zavarodom ebben tovább most...majd ha levezettem igazán, vagy ha valaki meg tudja helyettem fogalmazni, akkor...
  Harmadrészt pedig újra előkerült a telefonomban a rajzolós..és a másik változás pedig, hogy nem csak a telefonnal, hanem a tollal-papírra is elkezdtek emberek megjelenni a képeken.....és ennek felethhhébb örülök.
úgyhogy ennyi szófosás után, tessék, a mai termés a metróból.





2012. április 18.

csillagok és munka

még egy dologról azért nagyon hiányzik itt a feljegyzés
ez pedig a munka, amit itt csinálok.

nem írok róla, mert elég disszonáns érzéseim vannak...
és még várom, hogy merre billen el bennem a mérleg,
és ha elbillen akkor merre majd tovább, a sárga úton.

Mert az ugye nagyon jó dolog, hogy van munkám.
Meg az is, hogy kapok fizetést, rendesen,
pontosan annyit, amennyiben megállapodtunk, szó nélkül, időre.
Meg, hogy nagyon barátságos a munkaidőm is,
és olyan sok időm van magamra, hogy néha csak nézek...
Meg az is, hogy van ez a project, ez a 7 csillagos (le secönd one of the world...merthogy az első is ebben az irodában készült..édesistenem mennyire unom már ezt elmondani..és egyébként is idegen tollak), amin éppen dolgozom én is, és ez mennyire pöpecül fog már mutatni a portfolióban.

Ez a porjekt, mint ahogy még néhány másik is az irodában, Kínában van,
Hainan szigetének Sanya nevű városában: itt


Nagyobb térképre váltás

Az általános lakosztály, ami szerintem úgy néz ki, mint egy kék színű vidámpark, (és most nagyon finom voltam, de mit tudhatok én  egy sokcsillagos, kínai ízléséről), szóval ez a lakosztály foglalkoztat ebben a hónapban.
És hogy mit is csinálok vele..hmm..
elmondom, de el kell képzelned, különben nem ér az egész:

Képzeld el, hogy valaki mutat neked sok képet egy egyszobás lakásról..minden szobáról több nézetből..és aztán te lehunyod a szemed és ott vagy a szobában, és szépen egyenként, centiméterről centiméterre végigtapogatod az egészet.
Az összes kis sarkot, bútort, lámpát, függönyt, tapétát, burkolatot, ajtókat, lábazatot, mennyezetet, világítást, konnektorokat, tv-t, bárszekrényt, mosdópultot...szóval TÉNYLEG minden egyes négyzetcentimétert, nem viccelek...aztán kinyitod a szemed és megrajzolod..de úgy, hogy azokból a rajzokból bárki, aki kicsit  is ért a barkácsoláshoz, megépíthesse.
 Ez egyébként jó, azért is mert nem esik nehezemre..de egyáltalán nem...és hát őszintén szólva, kicsit unatkozom is, ezt csinálni.

Na ezt, az első héten még szórakoztatott, a másodikon még érdekes volt, mostmár a vége felé járok, szóval nincs sok új részlet hátra...(mondjuk így is kicsit sok..és úgy sok..úgy tudod, mint amikor valami sok)..és nagyon várom már, hogy készen legyek...szerintem kb 30db A1-es lap lesz a dokumentációja, ennek az egy lakosztálynak
És akkor elküldjük Kínába, még egy kicsit ping-pongozunk a rajzokkal, és aztán megépítik egy az egyben, hogy kiderüljön mennyibe is fog ez kerülni pontosan (nagyon nagyon nagyon drága lesz..sokkal drágább, mint, ami végül kikerekedik majd)..
Szóval megépítik egy az egyben, ez általános dolog, tényleg...mindig így van a drága hoteleknél,,,aztán kiderül, hogy mit kell még változtatni, hogy az ár-érték arány tökéletes legyen...és aztán megépítik z összeset.

Azt a nyalánkságot még elárulom, hogy ez a világmásodik7csillagoshotelje úgy fog kinézni mint egy fa....kívülről..mint egy nagy alma fa, amit egy 3 éves gyerek rajzolt....biztosan megvan ennek is az értelme...
És úgy, de úgy raknék fel róla képet, de nem tudom, hogy lehet-e..valami azt súgja, hogy nem....

Hát ez.
Előtte pedig egy másik hotelnek a prezentációja (az tervezős volt) volt a soros..a 49. emelet onnan az enyém..itt van a recepció..a prezentáció jól sikerült, mi mindannyian-a sok kis fogaskerekek-remekül teljesítettünk...de ez egy másik történet..szóval ez a Sanya is csak egy munka...semmi több...
munka közben nincs pátosz...

Szóval nem szeretnék itt nagyon vállon sírni senkit, mert nincs miért,
de nagyon nehéz eldönteni (az én kis porszemnyi személyes életemben és alá globál is),
hogy mit adtak nekünk a kínai..rómaiak.

2012. április 16.

html és hétvége

Van valaki az ismerőseim között, aki tud HTML-t szerkeszteni, egy egészen picike (tényleg, ez nem amolyan marketing szöveg) javítanivaló van ezen a sablonon, de nem tudom, hogy kell...nagyon boldoggá tenne...

Egyébként meg remek kis hétvégét csaptunk Zozival.
Őszintén azt gondoltam, hogy nem lesz ennyire szórakoztató...vagyis, hogy nagyon szórakoztató szeretne majd lenni ez a hétvége, de valahogy csak kicsit lesz..ehelyett pedig csak úgy volt, hogy mentünk, bicikliztünk, piacoltunk, szinkronizáltunk, nevetgéltünk, brightonoztunk, londonoztunk..és csak úgy történt és jó volt.
Nem mulatságos, hanem jó! Köszönöm, Zozi! nagyon. 

Akik esetleg most a Sasáról kérdeznének, de nem mernek, mert tapintatosak, azoknak tájékoztatásul:
Minden a legnagyobb rendben. Szeretet, béke, és szeretet és minden, ami ezeknek ingere. és Élet, világ, szerelem.

Ezeket a dolgokat kaptam ajándékba Zozitól, amik egyébként végig a bőröndjében lapultak, de úgy tűnik, szerencsére a végére kiérdemeltem.

listázom:
egy zacskó pisztácia, 3 szép, színes paprika, egy madeira süti, egy paulneumann ranch szósz (amivel a bátor tábort is támogatta Zoltán, egy füst alatt), egy nagyon nagyon szép kis kertészkedő lapát, egy átlátszó nyelű, piros szilikonfejű krémkenő eszköz, egy répafogó eszköz (legelképesztőbb cucc az egész csomagból..nehogy elvágjam az ujjam szeletelés közben), egy elvive hajtöredezés ellenes szérum, mert szép volt a csomagolása, és egy üveg trio nevezetű bor...
továbbra is le vagyok nyűgözve. dolgok, amik szépek voltak a polcon.

és voltunk brigtonban is, este..


és bicikliztünk is nappal

 és rájöttünk, hogy öregszünk

 és némi minőségi időtöltéssel is múlattuk az időt

hát így.

egyébként meg azon gondolkoztam, hogy jól vagyok....és nem vagyok éppen világmegváltós hangulatban..és tényleg csak arról tudok, most írni, ami kívül történik...és nem is tudom, hogy ez érdekel-e bárkit...de mindegy.
legyen az úgy, hogy ezek a dolgok itt egyelőre "just for the records".
Hogy ilyen is van, hogy jó..és kész. nincs mit magyarázni.

Még szokom az új helyzetet, még (újra)ismerkedem a szituációkkal, az érzésekkel. még reménykedve, aggódva, bizakodva, tervezve figyelem a történéseket. nincs mit kiadni. gyűjtök éppen...
hmm..de legalább később majd nem kell ezeket is elmesélni.


ui.:Html-ügyes kérlek, jelentkezz!

2012. április 3.

2012. április 1.

FilmSzínház: The Most Incredible Thing

Tegnap megint kultúra.
Azt már mondtam régen, hogy nem szeretem a kortárs táncot, ugye? Mert nem értem a nyelvet.
De azért újra és újra teszek egy próbát..és az van, hogy a Sadlers Wells-ben valahogy mindig értem a táncot..most már másodszorra mindig. És azt is gondolom, hogy talán kicsit már értem is egyébként is..mivel már nem parázok rajta, hogy úristen ez most mi..egyszerűen csak élvezem és hát nahát, talán pont ez kellett...(kérdezi ezt félszemöldök felhúzva)

The Most Incredible Thing
Andersen, PetShopBoys, Javier de Frutos és Ivan Putrov (vicces, mert elsősorban miatta találtam meg ezt az előadást...ja, hogy nem szeretem a balettet..de ha valaki tud repülni, akkor az izgi azért)

Egyébként meg fent van az interneten az egész, így most megoszthatom az élményt igazán.
(zárójelben megsúgom, hogy élőben jobb volt, különösen a tehetségkutatós rész, de egyébként így sem rossz egyáltalán...mondjuk hozzánk nem beszéltek az alkotók, és néhány dolgot a jelmezekben is megváltoztattak, hogy mééég érthetőbb legyen..különösen amikor az óra életre kel..az évszakokra konkrétan ráírták, hogy tavasz, nyár , ősz, tél..Ádámra Évára pedig, hogy Ádám Éva..és stb...ami kicsit azért bosszantó volt...mert belátom, hogy egyébként hülye vagyok a műfajhoz..de lehet hogy ennyire nem...viszont arra a kérdésre remek válasz, hogy hogyan próbálják emészthetővé tenni a művészetet a TV-től elpuhult agyunknak..és végül is sikerült..szóval minden elismerésem..)

Na, de mindegy is, inkább nézzétek meg Ti is: