Muszlin - Feliratok

akartam írni csomó mindet, de...
...kinyitottam a blogot és kb. 30 percen keresztül bámultam azt a gif-et ahol Sasa focizik a Rumlival...

Szóval ma mégsem lesz sok kifejtős gondolat, pedig tegnap este, miközben majszoltam a csirkemell burgeremet hazafelé sétálva, és elmélázva hallgattam a hátam mögött krákogó és turházó indiai bácsit (igen épp ilyen érzés volt megélni is, mint olvasni, csak kicsit tompább)...szóval..annyi minden volt a fejemben. A 35 éves unortodox(bárcsak tudnám, mit is jelent ez a szó pontosan) tényleg vidám életemről, meg az ételekről, meg az italokról, meg a világképről, meg az emberekről..
...dehát talán a legunalmasabb, ha arról ír az ember, hogy írna, de az tegnap volt..ma meg csak egy ilyen puha muszlinkendő, szép színes, van a fejébe gyömöszölve..nem zizeg, nem csörög, puhán kitömíti...a többi néma csend.

Ígértem a Type Safarit, szóval akkor inkább a témánál maradok:
Grafikus ismerőseimnek szeretettel, szíves figyelmükbe
ha oktatásos inspirációra vágynak, meg az utcakép, meg az egységesített feliratok előnye-hátránya..stb..

Szóval a Type Safari, az egy feliratfigyelő és fényképező séta a városban,
viszel egy mondatot, és összefényképezed hozzá a betűket, miközben megtudsz a tipográfiáról, és az egyes feliratokról is egy-s-más érdekes dolgot.
20%-ban városnéző túra, 80%-ban grafika figyelő.

Természetesen szintén Orsi találta, én meg elmentem..és mivel éppen gifben utazom, ezt műveltem:

Az van odaírva, hogy: Typography is sooo cool.
Ugyanez a "munka" nagy büszkeségemre a Type Tasting ide vonatkozó oldalán is ott villódzik.

Ugyanott, meg a facebookon is,  bővebben is olvashattok erről az egészen egyszerű, de mégis remek ötletről. Inspiráló lehet azoknak, akik művészként, vizuális szakemberként a magasra emelkedő orr helyett a közvetlenebb kapcsolatot választják a plebsz-el. Esetleg tennének valamit a felnőttkori vizuális oktatásért, ne adj isten a tudatosabb létezésért, a kifejezés hétköznapi környezetre vonatkozó és nem a transzcendens-buddhista formájában.
Illetve minden olyan ügynökségnek, csapatépítő tréning gyanánt, akik az őrületbe kergetik a grafikusokat a  "Comic Sans" imádattal.

A budapesti feliratok épp ennyire menők..
Egyébként meg nagyon bízom benne, hogy bunkó módon csak én nem tudok róla és már rég van ilyen otthon is.

Szerintem elmegyek majd ugyanennek a nőnek a feliratcsináló, DIY tárgycsináló workshopjára is...

Egyébként ez a fajta self-marketing itt elég menő, ha valaki a kreatív munkájából szeretne bizniszt építeni és esetleg az oktatás is érdekli. Ingyenes vagy olcsó  mini kurzust csinálnak (rajzolás, fényképezés..stb), nem egyszer hanem rendszeresen, 4-5 hetente, amire annyiszor mész el ahányszor akarsz...és erre jönnek az eseti nagyobb események, workshopok, amik pénzbe kerülnek, de addigra megvan a bizalom, és kb tudod mit kapsz.
Nem csupán a művész megismeréséről szól ez, hanem kapcsolatépítésről is, akár a résztvevők között is..
szóval jó..több rétegben...nem magyarázom tovább..

..inkább visszafekszem aludni...

véleményed, nagykövetek, útmester és antigoné

na itt vagyok, ahogy ígértem. persze nem a múltról fogok írni, hanem a jelenről.
az van, hogy majdnem kész vagyok az asztallal, de megfutamodtam egyelőre a cicás képektől.

Pedig a cicás képek nagyon cukkerek és Pekingből hazafeléjövet vásároltam Őket, szóval a kínai lakkasztalka hangulatú kábeldobomhoz igazán passzolnak...és hát, már biztosan mondtam, de nagyon cukik...viszont az asztalka, valahogy ellenkezik. itt próbálgatom egy napja.
és tetszenek a cicás képek, de az asztalka is tetszik így is..illetve még lehet rajta tuningolni...például arany csíkokkal.

Szóval, csináltam egy szavazást ott az oldalsávban legfölül..és légyszi segítsetek...

Mutatom az asztalt ( teteje meg az alja ugyanakkora, csak a perspekítva tréfás):

na? na?

--

egyébként ma csodás napom volt ezen kívül is.
egyrészt festettem kis ecsettel arany csíkokat.

másrészt megnéztem az Antigonét a National Theatre-ben, állójeggyel a Rékával..ami elég jó volt...
és ahol a beengedő megdicsért a végén, hogy milyen ügyesen végigálltam..én meg nem értettem, de aztán hazajöttem és megnéztem a tükörben, hogy hogy is nézhettem ki és szerintem azt hitte, hogy terhes vagyok..mert mindig kinyomom a hasam, ha hosszan kell álldogálni...hehehe..igazán megkínálhatott volna egy helyel..istenbizony simiztem volna végig a hasamat, hogy jobban érezze magát.
kép a darabról és ott van kritika is innen:

 harmadrészt a színház után még csevegtünk meg besétáltunk a National Gallerybe, ahol végre élőben láttam az Ambassadors-t Hans Holbeintől és végre valahára (mert megmutatta a teremőr néni, akinek nagyon menő haja volt, hogy honna kell nézni) láttam a koponyát..merthogy nem alulról kell nézni, hanem teljesen oldalról, a barna kabátos férfi mellé állva, kicsit előrehajolva, belekukucskálva..na így...
és egyébként valóban csodálatos, nagyon nagyon csodálatos az a kép..szerintem több napot el tudnék előtte tölteni..
és Tiziano portréi is lenyűgözőek, übermodern és pszichológiai tanulmány az összes..szóval az a helyzet, hogy most utálni fogtok, de én még sosem voltam eddig a National Galleryben, mert én a National Portre Gallery-be jártam eddig..szóval pont mellé, meg egyébként sem szeretem a nagy múzeumokat...de itt teljesen biztos, hogy törzsvendég leszek..és valahogy leesett nekem ez a múzeumlátogatósdi is, így hajlott koromra..

negyedrészt hazafelé 15-ös busszal jöttem, amiből jár Routmaster is..ami ilyen csodálatos, kalauzzal meg mindennel, szóval vettem fagyit is..és azzal is felszállhattam:

hát ezek voltak még ma..és általában ez van itt...és ha nem kint történik, akkor bent a fejemben..csak arról nincsenek képek az interneten..még.

--
na befejeztem...és tudoood, amit írtam az elején...szeretném a véleményed klikkben megkapni....légyszi.....

--
ui.: esik, épp, mint otthon Novemberben..... sapka, sál, eper, mangó!

kábeldobom, étel és tehenek

akartam ma írni, de most estére annyira elfárdtam/betéptem a festéktől és a hígítótól, amivel épp egy mini kábeldobot alakítok asztalkává, hogy inkább bebújtam az ágyba.
de aztán úgy döntöttem, hogy mégis leírom ezt ide, egyrészt hogy megosszam az élményt, hogy mennyire eszméletlenül kreatív vagyok, másrészt pedig hogy arra hivatkozva, hogy nem írok ma, mert majd holnap, de mégiscsak kell valami, szóval hogy ezekre hivatkozva posztolhassak egy szuper, képet a vacsorámról és egy egész doboz mangóról.

na akkor a vacsora meg a mangók, ahogy ígértem:

a vacsora-estebéd egyébként zseniális lett: spenót-tojás-krumpli-foghagyma-hagyma-tejszín, a spenótos zacskóról olvastam, igazán handy kis zacskó volt, meg kell hagyni.
hát a magó..a mangót meg..hát úgy látszik megszerettem ... eléggé

és egyébként instagrammal akartam, de nem engedte a telefonom..de így is Isten hozott engem a "mi-volt-ma-vacsorára" fotósok klubjában.

na jó megmutatom a kis asztalomat is, mert nem bírom ki, ha már itt mégis írok, meg fényedzem magam:
előtte-közben-majdnem készen.....voilá! asztal!

még az arany csíkok és a cicás képek hiányoznak róla....és most nem viccelek
...és jó lesz.

ááá..és olyan sok minden történt már megint ebben a hónapban..és még a Koppenhágás képekkel is lógok, pedig közben voltunk Peak District-en is..ami egyszrűen csodálatos-északabbra Anglia.

Úgyhogy a zaklatott kis írás végén,  tessék egy darabka nyugalom Peak Districtből
tehenekkel és fával..vagy fordítva