nem írtam, mert túl sok minden volt
nem írtam, mert a szavak beszélni kellettek
nem írtam, mert a gondolatoknak belül volt helyük
de
de most igen
leginkább, mert UTÁLOM a péntek estéket
mert a péntek este magányos, mert a péntek este béna
még akkor is, ha lehetne sört inni az ismeretlen ismerősökkel
velük is magányos
azoknak, akik azt hiszik, hogy verset írok,
elmondom, hogy nem
csak ilyen szaggatottan jönnek belőlem ezek,
mint egy furcsa kis betűzokogás a senki-mindenki-földjén
először persze Londont hibáztattam,
mert a Sasa közben otthon moziba megy az osztálytársaival...
... ahova persze nem me(het)nék....vagy de?....vagy ez-e a kérdés?
(azt mondta, mehetnék...de mennék-e..de nem ez a kérdés)
szóval Budapesten is ez lenne
kicsit úgy érzem magam, mint egy elengedett héliumos lufi
szépen távolodom mindentől, ami eddig ismerős volt
és persze kínzó és nagyon költőiképes a kérdés, hogy tartok-e valamerre.
ugyanannyira izgi ez, mint überpara.
ha távolodom is, mert igen
akkor nem szeretném magam héliumos lufihoz hasonlítani
a lufik kipukkad(hat)nak és a legkisebb esélyt látom arra,
hogy ott messze az ég kalapjában összegyűlik a sok elszabadult lufi
és boldogan fujdogálja a szellő
(mert nem szél, az biztos, hanem olyan meleg, játszadozós fuvallat az)
Őket, Egymáshoz
mert, mint tudjuk, az égnek nincs is kalapja.
nem, istennek sincs.
akkor mi legyen?
hát röviden ez törént az elmúlt 8 hónapban.
meg még az is, hogy ráírtam arannyal az ékezetes betűket
az angol billentyűzetre
ma este.
----
utóirat:
van ez a kis applikáció, a 1second every day
ez itt 2o12 December 13- 2o13 Január 12 minden napom egy másodperce
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése