2012. február 23.

fél lábon állva visszaszámol

teljesen üres a fejem
kiüríti a várakozás

már csak öt nap
és beköltözés
pénzszámolás
"úgy hajtanám, rohanón az időt"
várakozás
lófrálás

várni fárasztó
nagyon

és mindig, mindenhol emberek vannak
és mindig, mindenhol valaki jön-megy
és már nagyon várom, hogy végre
újra én döntsem el, ne csak legyen
ez az örökös emberáradat.

és 5,5 hete vendég vagyok
itt is ott is
jövök-megyek.

vendégnek lenni fárasztó
vendégnek lenni szerencsés
vendégnek jobb lenni, mint sehol lenni

de
jó lesz végre egyedül lakni
már csak öt nap
és akkor végre
nekem lehetnek vendégeim
de jó lesz...uuu..de jó lesz.

mondjuk az jó volt, hogy múlt hétvégén
ketten voltunk vendégek.
nagyon jó. volt.

lehet, hogy ketten azért jobb vendégnek lenni,
mert legalább egymásnak otthon vagyunk?

2012. február 12.

Munkamérleg


Ez itt az asztalom az irodában
fülhallgató, rajz és alaprajz, filcek, móka, kacagás

Gondolkoztam.
Még mindig/már megint van bennem valami nyavajgás a hotel tervezéssel kapcsolatban, amit nem teljesen érzek fairnek, úgyhogy most megpróbálom összeszedni a jó és rosszat.

Mi a jó a mostani munkámban?
-a tervezés nem igazán a költségtakarékosságról szól
-nagy a lépték,
-szélesebb sávon szárnyalhat a fantázia a térnek és a pénznek köszönhetően
-7+1órás a munkanapom, abszolút van időm a nap után
-kifizetnek, és nem aggódom a jövő hónap miatt
-remek emberekkel dolgozom együtt
-csapatmunka van
-nyugodt vagyok
-ez is csak egy munka, mindeféle rosszával és jójával...nem stresszelek.
-már ismernek, visszajöttem, mert visszahívtak..tehát meg is becsüljük egymást

Mi a nem jó a mostani munkámban?
-a legnagyobb bajom, hogy nem gondolom, hogy bárkit is boldoggá tesz ez az egész, sőt nem gondolom, hogy bárkit is érdekelni fog, aki általában 5+ csillagos hotelekben száll meg, hogy "nézd már milyen szépen világít az az oszlop"..míg mondjuk egy kisebb projectnél, minden egyes jól sikerült részletnek örülni lehet a megrendelővel együtt..és tudom, hogy hat és tudom, hogy jóhelyen van és megérte a befeketett energia.
-inkább tradicionális, mint kortárs a vonal, amit az iroda követ..ezért kicsit sötétnek és öregesnek érzem a terveket, amikhez csatlakozni kell és amiket tovább kell fejleszteni...mondjuk lehetőségem az van belepiszkálni...szóval ez még kismértékben változhat.
-egyelőre nincs ablaka az irodának és csak ígérgetik, hogy elköltözünk..kb egy éve..talán megtörténik...vagy nem.

Mi a konklúzió?
-a fentiek szerint nekem elég fontos, hogy lássam a munkám eredményét, mégpedig arcokon tükröződve..lehetőleg boldogság/öröm/megelégedés formájában..ez elég erősen motivál, sokkal jobban motivál, mint a pénz vagy a designer-ego..
-nagyon érdekel a személy és a tere közötti kapcsolat...a tömeg és a tér közötti kapcsolatot egyelőre üresnek érzem ebben a formában
-lehet hogy zavar a tradicionálisabb design vonal...és tényleg unalmasnak gondolom az egész pompájával együtt..nem érzem, hogy kapcsolódna a mai célközönséghez..ha már tömeg, hát "üssük meg" őket...de szerintem ez nem üt. Lenyűgöz egy pillanatra, de holnapra elfelejtem érzésem van...

hmm..hmmm.hmm...

többféle módon is lehet változtatni a nyajgásomon
azt hiszem először azon fogok elgondolkozni, hogy hogyan tudnám megtalálni a kapcsolatot a tömeg és a tér között ebben az esetben..és ez teljesen biztosan hatással lesz a tervezésre...

hmm..hmm.hmm..
maradjunk annál a példánál, hogy az (belső)építészet megfagyott zene
és ha így, akkor:
kicsit olyan ez, minta mostanáig házi muzsikus lettem volna, de most el kell kezdeni koncertezni...és még nem igazán tudom, hogy egy stadionnyi emberrel mit lehet kezdeni...hogyan lehet őket boldoggá tenni?

az a következő kérdés lesz majd, hogy vajon azokat a darabokat szeretném-e játszani- és ha igen, akkor meddig- amiket a mostani iroda zeneszerzője szerez?

és a következő pedig az, hogy ugyan házi muzsikusként én magam is írok darabokat, a mini közönségem és saját magam megelégedésére...de vajon a össze tudok-e rakni egy zenekart is? és velük együtt szerezni zenét? és ki lesz a közönség?.
nagyon szeretek lakásokban egyedül "zenélni"... és remélem, hogy ez még marad is
de úgy tűnik, hogy az élet szeretné (szépen lépésről-lépésre tol), ha néha nagyobb közönségnek is elhúznám a nótáját...

meglátjuk, képes vagyok-e megtanulni...

--

ui.:
sem a blogom a kinézetét, sem a címét nem bírom valahogy..
szóval valószínűleg eszközölök, majd némi változást...
Ti mit gondoltok?







2012. február 5.

Eközben Londonban ezek a színes képeket készítettem::






így értelmet és jutalmat nyert hát az irtózatos hideg!
minden meg van bocsátva!

és már csak 6 nap ebben a jégveremben, ahol lakom éppen,
de amit végül is kisebb-nagyobb nehézségek árán kezdek megszokni.

és annyira sajnálom, hogy szuperzárkózott arcomat mutatom a házigazdáimnak,
és annyira megnyugszom mindig, amikor kimegyek innen és kiderül,
hogy igenis vicces és cuki és kedves és mosolygós vagyok.

csak itt, ezen a bejárati ajtón átlépve történik velem valami, amit magam sem értek,
mivel sem a lakás, sem a házigazdák, sem a szobám
(eltekintve a hidegtől, amin néhány takaróval, meg több réteg pulóverrel azért lehet uralkodni valamennyire és a fűtés is fel van csavarva, de kidobott pénz szerintem ezt a szobát megpróbálni befűteni)
szóval egyik sem hagy egy cseppnyi kivetnivalót sem maga után..
a hiba valahol az én készülékemben van...

viszont esik a hóóóó:)
és csodálatosan szép!!!
--

is it raining?
hát mondom hogy NEEM, hanem HAVAZIK, kis szisza!

2012. február 3.

ritmus

egyrészt sokkal nehezebb blogolni
ha van kinek elmesélni a történéseket nap mint nap.
igen, igen ez egyébként nagyon nagyon jó dolog.

másrészt az is van, hogy most van nagyon az eleje mindennek
és inkább egy retrospektív kis  bejegyzést írok majd erről
mert most éppen nagyon zajlik
a
ritmusfelvevés.

és még az is van
hogy 13 napja vagyok csak még itt
és tudtam, hoogy nincs kolbászból a kerítés,
de persze azért azt hittem.
és RETTENETESEN türelmetlen vagyok MAGAMMAL.
borzasztó
olyan elvárásokat tolok belül,
mintha sosem mentem volna kicsit vissza Budapestre,
mintha onnan folytatnám, ahol abbahagytam és ez mintha tegnap reggel lett volna.

pedig nem onnan folytatom
hanem kicist előrébbről, ami a saját tapasztalataimat illeti,és az én saját magam belső idejét és világát
és egy kicsit hátrébbról, minthogy azért itt is telt-múlt az idő és történtek a jó meg a rossz dolgok,
és ezt frissíteni kell...

és ennek a mixnek az eredménye, hogy most ebben a fázisban,
már nem csak az a vágyam van, hogy befogadjam ezt a várost,
hanem az is, hogy a város is befogadjon engem

...na és ezt még nem tudom, hogy kell.
egyelőre,
éppen hanganyagokat töltök le az internetről: improve your British English pronunciation
mert, ha tényleg az a hosszzú távú cél,
hogy eladjam itt magam és ezen alkotói szabadságot vásároljak,
na akkor itt az idő belátni
hogy az (is) vagyok, amit kiejtek a számon.
és ebben a cuki szakmában, a beszéd ugyanolyan fontos, mint a rajzolás,
ha megrendelőkről van szó,
a kreatívok motyogva és mutogatva és vonalhuzogatva is megértik egymást..
aminek egyébként nagyon örülök, de ez nekem nem elég most...

aztán ha majd levegőt veszek, amikor majd beköltöztem a szuper kis lakásba,
amire ma rábólintottam, és kivettem,
(IGEN ez egy mellékesen megjegyzett, NAGYON fontos hír)
akkor majd átggondolom, hogy mik is az én álmaim valójában.

vagyis röviden:
eseményekkel  és tanulással teli évnek nézünk elébe megintcsak! juhu!
azt hiszem, hogy mindegyik évem ilyen lesz..mindig van mit molyolni..
ez az élet élés dolog is olyan lehet mint a rajzolás (vagy fordítva)
nem lehet befejezni, csak abbahagyni...de minek..

--
is it raining? no!
sőt a nap is süt már két napja, de a csontomig mar a hideg...
és lassan megtanulok 18 fokban aludni is