Életképes, becsiccsenet

Ma egy elégé nehéz nap után, teljesen biztos lettem benne, hogy egy meleg bárba járunk péntek esténként munka után földelni*. Tök jó!! Szép és kedves férfiak..eye-candy...az Oval Lounge elnevezés lassan új értelmezést kap. (Eddig azt hittem csak a megálló közelsége miatt..)
Mondjuk, azt nem értem, hogy hogy bírták a teraszon rövid ujjú pólóban..de...hát....melegek..
(azonnal el kell mennem aludni..azonnal...)
Tessék életkép. Az előtérben a kollégáim, a háttérben ők cukin szerelmesek :)

Az én idegrendszerem egyébként ma estére azt hiszem, hogy teljesen felmondta a szolgálatot.
Ma leadtunk egy munkát amit két hónapja csinálunk. És jövő héten folytatjuk a következő fázissal.
Ez kb 150 rajz, 22 lakosztály. Über teammunka az én vezényletemmel, és nagyrészt favágói tevékenység, 7 csillagos exkluzív ruhába öltöztetve. Mindeközben eléggé megviselt némi furcsa hangvételű levelezés a menedzsment egyik tagjával, amire ebben a formában semmi szükség nem lett volna. (erről egyébként még szívesen írnék bővebben, de nem fogok..mert nem etikus)

Szóval mindezek miatt két pohár fröccs elég is volt ahhoz, hogy számomra észrevétlenül becsiccsencsek.
Már akkor fel kellett volna tűnnie, amikor egy "otthon-ilyen-csak-hajnal-négykor-történik" mozdulattal borítottam rá a szemben ülő kollégámra a maradék fröccsömet.

De aztán, amikor távozáskor a női WC-ben puszta jószándékból sikerült összetörnöm a tartály kerámia fedelét, majd elvágni vele kicsit az ujjam...Na, akkor már igazán fel kellett volna tűnnie.
Azért mert nem lehetett lehúzni, és gondoltam megnézem miért nem... de kicsúszott a kezemből...ha bármikor is gondolkoztatok volna rajta, hogy ki az az idióta aki tönkreteszi a WC-ket a szórakozóhelyeken ...mostantól behelyettesíthetitek az arcomat.
Mondjuk sírva nevettük..hülye mérnök vagyok...
Aztán megmondtam a pultosnak, mit csináltam, Ő meg azt mondta semmi baj, és kösz , hogy szóltál...és tényleg így értette..de legközelebb azért megpróbálom majd elmaszkírozni magam, amikor péntek lesz.

De igazándiból akkor jöttem rá, hogy valószínűleg lehúzták a rolót az agysejtjeim, amikor itthon már teljes nyugalomban ültem az online banki felület előtt, hogy befizessem a lakbért és a számlákat és egyszer csak azon vettem észre magam, hogy cincogó hangon a Szózatot dudolászom....igen A Szózatot...és ki is csúszott az a sor a számon, hogy: ááááldjon vagy verjen soors kezeee, iiiitt ééééélneeeed, éééééllllneeed..halllllnoooooooooooooooood keeeellll....
nem hiszem el.

*földelni: ezt még az Anitával találtuk ki, amikor péntekenként jóga után, mindig elmentünk inni..általában a Múzeum Cukiba..hogy a lelki felemelkedés után meglegyen a balansz.

Bobi és Barbi jelenetet rendezett a fürdőszobában

Míg én galambokat rugdosok és szőnyegről madárszart takarítok a lépcsőházban, addig bezzeg a fürdőszobai villanykapcsoló Barbija és Bobija jól mulat...megáll az eszem...és őrületesen irigy vagyok.

Egyébként meg örülök, hogy ilyen jól kijönnek, ugyanis ez egy elrendezett házasság.
Bobi, eredeti foglalkozása játékbolti koronaőr, nyilván angol..le sem lehet róla vakarni az egyenruhát. Miután hazaköltözött velem Budapestre, évekig élt a Nap utcai fürdőszoba tükör fölött, lábát a keretre lógatva, egyedül....szeretni a nedves környezetet.
Barbi holland McDonalds dolgozó volt, feladata a gyerekmenük eladása volt. Aztán elhoztam Londonba, Bobinak. Azóta a föld (a kapcsoló húzójára akasztott kövek) fölött repülnek. Rosszalkodni csak mostanában kezdtek...eddig legalábbis naivan azt hittem, táncolnak...

Ezen kívül még az is van, hogy a ma vásárolt cipőmet nézegetve, teljesen biztos lettem benne, hogy  a Herzog & de Meuron páros 2002-ben, pont ilyenben slattyogta végig a nyarat.

hát ezek.
Egyébként meg azon is gondolkozom, mivel itt a 10 fok feletti hőmérséklet örömére egyre több az ujjatlan póló, rövidnadrág, tangapapucs kombó, hogy holnap vajon mehetek-e én is ebben, asszimilálódási szándékkal....hmmm...persze zoknival....mégis csak kelet-európai vagyok, vagy mi a fene.

Régi és nem mozog - Pocsolya=Puddle

Ez több, mint egy éves sztori, de valamiért nem posztoltam..most elolvastam és tetszik, szóval tessék..
Ez nem mozog, sőt ég kép sincs.. ezt még olvasni kell:

2012. Február valahanyadika

Azon a napon amikor megtanultam a pocsolya szót angolul, nos még azon a napon elutaztam Koppenhágába.

Mióta úgy érzem megérkeztem, azóta nagyon eseménydús hétvégéim vannak, ez most a harmadik volt és azzal kezdődött, hogy...
Péntek reggel elütött egy biciklis. Nekem zöld volt, neki piros. Jött a kanyarból én pedig azzal voltam elfoglalva, hogy kikerüljem a hatalmas (tényleg hatalmas és mély, de ezt csak később tudtam meg) pocsolyát a járda mellett, a zebrán, amibe aztán mégis csak inkább hassal, teljes testtel bele kellett ugranom.
Az élet ezt küldte a biciklissel.
Azon kívül, hogy már estemben az üvöltöttem, hogy fuuuuuuck youuuuuuu....majd felálltam és tetőtől talpig vizesen vizesen arra kértem a biciklist, hogy legyen szíves nagyobb odafigyeléssel közlekedni, miközben az arcom szerintem másodpercenként új grimaszt vágott az elkeseredett zokogás és a hisztérikus nevetés között.
Aztán elküldtem a reallyreallyreallysorry biciklist dolgozni...akkora sokkban voltam, hogy még meg is öleltem, úgy megsajnáltam (biztos, ami biztos végre gyorsan kipróbáltam egy mini stockholm szindrómát)..és biztos nagyon örült, hogy a lány aki épp megfürdött a pocsolyában szépen ráken a láthatósági mellényére egy jóadagot az olajos mocsokból.

Mindenki azt kérdezte, hogy megütöttem-e? de nekem eszembe sem jutott..
hmmm....nem is értem, miért kellett volna..hiszen jobban meg volt ijedve mint én....
hmm....nem is tudom minek kellene ahhoz történnie....hmmmm..mosdjuk egyetlen egy embert szeretnék csak NAGYON alaposan megtáskázni, de annak sem lenne sok értelme, valószínűleg nem ezen múlik, hogy hazudik és nem fizeti ki a pénzem..de ez egy más kérdés, és másik történet...

Szóval útjára engedtem a biciklist, majd mégis inkább zokogni kezdtem és bevonultam az irodába.
Bár tényleg kijött rajtam a sokk, most így visszagondolva kicsit szégyellem magam...ha magamra gondolok, azokat a hisztérikus siratóasszonyokat látom..jáájjáájjj..elütött egy biciklis és csupa víz lett a ruhám..
.

Egy csodálatos nap margójára

Szóval azon kívül, hogy tegnap egész nap ŐRÜLETESEN csodálatosan jó idő volt, azon kívül még jó sok helyen is voltunk. Konkrétan egész nap Észak-Londonban tekeregtük.
Barbican, Angel, London Fields, Hoxton, Stepney Green, Old Street, Brick Lane, Shoreditch.
Két dolog van, amit megmutatok  még.
1.
Kezdtük egy jó kis Sketchmob-bal a St. Bartolomew the Great templomban. A Sketchmob egy ingyenes esemény, ami a Drawing at Work weboldalt promotálja, és azt hiszem eléggé sikeresen..Például én is elgondolkoztam, hogy elmegyek a nyári kurzusukra. Ezt (is) rajzoltam, és nem, nem én voltam a legjobb.

2.
Pénteken egyszerűen rabulejtett a GIF..szóval mostantól mozogni fog a blog és kész. (Ez az is jelenti, hogy leszenk újra posztok..remélem:) Ez tegnap este készült, amint Inara és Charlos tornáznak elektronikus zenére az Uniqlo (kvázi üres) Pop-Up shopjában, amiről remélem hamarosan ír a Neverordinary London-on Orsi, aki sajnos nem tudott eljönni, viszont Ő találta az eseményt.

És bár ma már csak délelőtt voltak árnyékok, attól még az élet csodálatos :)