PartFour-isitmeyou'rlookingfor - Hisztis Kis Punetti-nek napos az oldala

Harmadik hét (Feb 17-23) Hisztis Kis Punettinak napos az oldala

A Fashion Week még hétfőn és kedden is ment ezerrel.

Viszont hétfőn történt valami más is.

A LinkedIn profilomat is kicsiniztem az első héten, várva, hátha lesz valami kapás.
(Apukám is vaníliás csalival horgászik, pedig szerintem a halak nem is éreznek szagokat. (vagy de?))

Szoktak ügynökök/fejvadászok/recruitment agent-ek, kinek mi tetszik, megtalálni ezen az oldalon egyébként. Igazándiból az összes ügynök, akivel dolgom volt, innen van.
(kivéve a hat évvel ezelőttit, akihez egy szép nyári napon, leizzadva besétáltam, de az egy másik történet és azt az időszakot egyébként is - a gazdasági világválság előttit - úgy hívják az ügynökök, hogy "The Golden Ages")

Szóval jött egy levél hétfő reggel egy teljesen ismeretlen ügynöktől a LinkedIn-en.

Miután az elmúlt hetekben én hívogattam az ügynökömet, hogy esetleg tájékoztasson már a fejleményekről, kicsit szkeptikus voltam.
És mivel volt dolgom délelőtt, igen Fashion Week-es, ezért csak utána válaszoltam rá.

--
Egy kis oktatási segédanyag következik, 
ha csak a sztori érdekel, akkor lapozz a következő Hisztik Kis Punetti bejegyzéshez

Ha valaki olyan is olvassa ezt a blogot most, aki esetleg tanul ebből, akkor annak érdekes lehet egy ilyen levél, úgyhogy - bár ez hangvételre egy icipicit lelkesebb, mint a többi - ezt most idemásolom:
Dear Gabriella, 
I have some fantastic options at the moment for freelance/consulting work. One in particular could be a wonderful opportunity for you. 
They specialise in high end residential work nationally and internationally and offer the very best working conditions. 
Would you be interested in chatting? 
Thanks 
Tom

Ha kapok ehhez hasonló levelet én MINDIG válaszolok rájuk.
Akkor is, ha éppen nem alkalmas. Mert bármennyire is nagynak tűnik otthonról ez a piac, igazándiból nem óriási. És minél előbb megtanul az ember nyitottan és kedvesen kommunikálni, annál befogadóbb.
Természetesen ez a fajta válaszolós dolog nem megy ilyen egyszerűen, ha mi várunk válaszra, vagy ha nem felelünk meg a munkára, vagy ha bármiféle konfliktus helyzet van.

Akkor gyors az "angol" oldalról a kommunikáció, ha 1. akarnak tőled valamit, 2. örömhír van/tetszik amit csinálsz. Ha ennek az ellenkezője van, akkor itt is a nyakukra kell járni, vagy sunnyogni  illetve tűrni a sunnyogást (helyzete válogatja), amíg ki nem borul a bili.

Válaszoltam:

Hi Tom,

Thank you for you email.
It sounds really great and I absolutely would like to chat about it.
My number is: (itt megadtam a mobil számom)

Thank you,
Waiting for your call,
Gabriella

További tanulságok.
1. Az első levélben nem kérdezősködünk. Elhisszük, hogy a másik tényleg ért ahhoz, amit csinál és időben el fognak hozzánk jutni az információk. Furi, mi?
És mivel Ő azon keres, ha nekünk van munkánk, hát itt a fent említett gyors kommunikáció zajlik majd.

2. Lehetőség szerint érdemes verbális kommunikáció felé nyitni.... mert a levélváltás gyors és RÖVID információ halmaz..nincsenek oldalas, több bekezdéses ömlengések!
Ez is saját tapasztalat, én láthatóan szeretek sokat írni, szóval el tudjátok képzelni.

3. A Dear megszólítás hivatalos, a Hi megszólítás közvetlenebb. Ebben a levelezésben ez a váltás OK, de oda kell rá figyelni!
Segédanyag vége
--

Hisztis Kis Punettinek 1 nap alatt lesz újra munkája

Egy perc múlva csörgött a telefonom, én épp a Hyde parkban sétáltam.
Igen, tudom, naaggyon menő!

Elmondta, hogy ki ez a cég, mi a munka, hogy hoszútávú szerződés, de maradhatok freelance státuszban, tehát havonta adok egy számlát. Nagyon lelkes volt és minden nagyon jól hangzott.
Megbeszéltük, hogy amint hazaérek elküldöm neki a portfoliómat. Ami meg is történt.

És ez az ügynök, ellentétben az elmúlt két heti tapasztalattal KOMMUNIKÁLT és nagyon lelkes volt!
Megbeszéltük, hogy másnap találkozunk, de még ma elküldi az anyagomat ennek a cégnek.
Ám legyen.

Másnap reggel (FEBRUÁR 18 ) fél kilenckor megint csörgött a telefon.
Tom (the ügynök) volt az, én abban a pillanatban ébredtem.
Közvetlenül felébredés után soha nem veszem fel a telefont, ha angolul kell beszélni, de most kivételt tettem. Ő pedig felajánlotta, hogy később visszahív, mert az angolom 1o után valószínüleg jobb. Hihi.
De aztán rábírtam mégis, hogy mostmár inkább mondja el, ha már beszélünk.

Azt mondta, hogy a vele való találkozó helyett interjúra kellene menni delután 4-re!!

Innentől kezdve zúzda volt!!

1o:oo
el kellett rohannom valahova.

12:oo
hazaértem.

12:oo-14:oo
új, friss ropogós oldalakat gyártottam a portfóliómba, hogy üssön az interjún. 8 darabot

14:oo
Lerohantam kinyomtatni az indiai boltba..
Az print-shopos srác kedvesen megkérdezte, hogy fáradt vagyok-e.
Mondtam neki, hogy úúristen, fáradtnak nézek ki?!!
Úristen, interjúra mész, mert akkor dehogy is, szuperül nézel ki, de azért igyál egy teát mielőtt elindulsz!
Kicsit még rötyögtünk. Haza, tea, portfolio elrendez, szekrény feltúr, kicsi smink, kicsi hajigazitás és futás.
Még a metró felé menet beugrottam a print shopba hogy csekkolják le, hogy csini vagyok-e. A válasz megnyugtató.

15:55-16:45
Megérkeztem az irodaépülethez, a recepción eligazítottak a második emeltre, és én azzal a lendülettel be is sétáltam Tom Ford stúdiójába..éreztem, hogy valami nem stimmel, mert csomó ruhaállvány volt.
Nem kellett messzire menni onnan, csak a másik ajtó, amin be is néztem, de azt hittem, hogy egy galéria ezért választottam inkább Tom Fordot.

Lement az interjú és tudjátok, hogy milyen az amikor jó, ugye?
Mármint nem azt éreztem, hogy szuperül adtam el magam, (mert istenbizony lehettem volna jobb és ezt nem álszerénységből mondom) hanem hogy jó ez a hely, hogy normális ez az ember akivel beszélek, hogy figyel arra, amit mondok, és hogy örülnék, ha itt dolgozhatnék.

Az ügynököm felhívta a figyelmemet az interjú előtt, hogyha bejön nekem a hely akkor mindenképp mondjam is ezt el. Mert a munkáltató is szeretné tudni, hogy én szeretnék-e ott dolgozni.
És én el is mondtam.
Azt mondtam, hogy nagyon tetszik minden, amit az irodáról mondott és nagyon örülnék, ha itt dolgozhatnék, feltéve persze, ha neki is tetszett a bemutatott anyagom.
És vicces volt, mert itt volt egy pillanatnyi zavar a levegőben, úgy hangzott ugyanis, mintha azonnali visszajelzést várnék. Úgyhogy mikor kedves kitérő választ kezdtem kapni (még felhívják az ügynökömet és megbeszélik vele a részleteket itt az anyagiakat kell érteni), azonnal közbevágtam, és elnézést kértem, és megmondtam, hogy nem csak egy trükkös kis bóknak szántam extra infok miatt.
És kicsit zavartan nevetgéltem is, ügyesen.

Egyébként az ügynökkel munkatalálás nekem ezért fekszik, mert az anyagiakat nem nekem kell megbeszélni. Én megbeszélem az ügynökkel, hogy mi az elvárásom kb. Ő pedig segít ezt letárgyalni.
Nyilván neki is érdeke, hogy jót alkudjon ki, mert százalékot kap utánam.

Hát így.

16:45-17:3o
Kijöttem felhívtam Tom-ot, aki fél óra múlva visszahívott.
Én addigra hazaértem és már a házam lépcsőházában a földön ülve hallgathattam meg, hogy felvettek.
És hogy gratulál, és hogy valamit nagyon jól csináltam, mert ez a felvételi komunikáció nem szokott ennyire gyors lenni ennél a cégnél.

Ugye, mondtam, hogy Hisztis Kis Punetti vagyok?

17:3o- 2o:oo
Végigugráltam a lakást és mindenkit felhívtam.
Beugrottam a printshopba elmondtam a hírt a fiúknak, meg megköszöntem, hogy szépen nyomtattak.

2o:2o
Vacsora.
Hatalmas indiai take away..
Az eladó többször kérdezte meg, hogy ezt mind én egyedül és ma fogom-e megenni. És biztos tippeket adott, hogy hogyan melegítsem fel, ha esetleg mégsem csúszik le annyi kaja egy este alatt.

22:oo-4:oo
Mivel dolgozom a Decorilla nevű amerikai online dekor tanácsadó cégnek is (de ez még nagyon próba fázisban van) csinálni kellett két moodboardot.

4:oo - 4:15
Ima idő - mantra time
A két dolgot ismételgettem, míg el nem aludtam:
Köszönöm szépen!
és
Micsoda egy Hisztis Kis Punetti vagyok.

..
Aztán elmentem Berlinbe csütörtökön megnézni a Sasa családját és a bátyjának a lakását, amit segítettem berendezni.
És szuper hétvége volt. Most hétfőn jöttem vissza.
És megígérem, hogy írok majd az első hetemről is.

Történet a telefonvásárlásról..kisebb tanulságokkal közben és a végén.

Az a helyzet, hogy technikailag új szerelmem van..úgy értem technikailag..mármint szó szerint.
Új telefon in da house..jeeee...

Gyanútlanul mentem be a boltba, hogy magamévá tegyem az egyik hiperszuper készüléket, miközben feltöltőkártyás szerződésemet előfizetésesre cserélem. ÍÍÍÍÍzzzzziiii
Az eladó is gyanútlanul és lelkesedve ült le velem, gondolván 10 perc és Ő is boldog és én is bolog vagyok.

Aztán persze minden másképp történt.
Mivel az internetem is az O2-nál van és az eddigi telefonszámom is az O2-nál van, és idestova egy éve ismét ebben az országban dolgozom, tényleg..akár..könnyen s mehetett volna.

Első forduló: 15 perc
Először a vonalas telefonszámom volt a kérdés...
Itt amikor internettye lesz az embernek, akkor kell vonalat is bérelni..amihez vagy csatlakoztat az ember készüléket vagy sem. Én nem tettem, és el sem mentettem az itthoni telefonszámomat, gondolván sosem lesz rá szükség.
Úgyhogy meglepetésként ért a kérdés, és aztán az is, hogy az O2 sem tudja zsigerből, a nevem és a címem alapján a vonalas számomat
Szóval szépen átültem az eladó helyére, fel a netre, kutatás a leveleim között..SEMMI..
Csupán egy emailt találtam, ami arról szólt, hogy amint aktiválják a vonalat elküldik a telefonszámot.
Ezt valószínűleg megtették..én meg eltüntettem az emailt...
Aztán nagy nehezen az O2 rendszerének titkos bugyrából előkerült.

Második forduló: 20 perc
Lakcím és állandóság ellenőrzés.
A mostani címemen szintén kb 1 éve lakom, ezzel nem is volt gond.
Viszont hogy ezt a telefon eladják nekem, ahhoz már három éve itt kellene laknom. Nem gond.
Össze-vissza már 4 éve lakom itt.
De az előző, 4 évvel ezelőtti címem az istennek nem jutott eszembe..csupán az utca neve...Nem is hiszem ezt el..3 évet laktam ott.
De tényleg semmi se a házszám, se a postcode... Bár le tudtam volna rajzolni, hogy hogyan kell oda menni. De sajnos rajzokat nem fogadnak el.
Szóval szépen átültem az eladó helyére 2.0 és Google maps...valami postcode van..aztán egy kb házszámot is benyögök.
Az eladó még mindig mosolyog...és sűrűn sorry-zom..és nem hiszem el magamat.

Harmadik forduló:15 perc
Mivel ide-oda költözgetek, ezért vásárlás szempontból, ekkora értéknél és ennél a szolgáltatónál úgymond gyanúsnak minősülök, úgyhogy kidob a rendszer egy csekély (egyáltalán nem az) depozit összeget. A fülem kettéáll...a szám tátva marad.
Viszont, mivel tényleg csak depozit és három hónap múlva, ha tényleg rendes és megbízható vevő vagyok, visszautalják a számlámra, ráállok a befizetésre.
Csakhogy ehhez a megtakarításos számlámról kell áttenni pénzt a folyószámlámra (ami egyébként nem jár banki költséggel)
Szóval szépen átültem az eladó helyére 3.0 és fel a banki oldalra, átcsoportosítás megtörtént.
Készen állok a depozit fizetésre.

Negyedik forduló: 5 perc
Bedugom a kártyaolvasóba a kártyámat, de nem jelenik meg rajta semmi...
Hmm..
Eladó felál, toszogatja kicsit a kábeleket..és ELKÉPESZTŐ, de még mindig lelkes és mosolyog..a kollégái lassan zárják az üzletet.
A kártyaolvasó nem működik.
Szerencsére a kalviatúrán is van kártyalehúzó..hurrá célegyenesben vagyunk.

Ötödik forduló: 25 perc
Telefonálni kezd, hogy aktiválja a szerződésemet.
Ekkor csörög az én telefonom is. a BANKOM az.
Ahol a következőt közlik velem:
A kártyámat lemásolták, úgyhogy akkor ezt most letiltják, öt-hét nap múlva megkapom a következő kártyámat. Mondom hogy ácsi-ácsi, de én épp itt ülök az O2-nál és próbáltam fizetni vele, de nem működött a leolvasó. Aha, mondja a kedves hölgy a másikoldalon, de Ők akkor is letiltják és most.
Ekkor az eladó a kezembe nyomja az ő telefonját is. Ígyhát SZIMULTÁN beszélek mindkét telefonba.
A bankos azt kiabálja nekem, hogy nehogy letegyem, mert Ő segíteni akaar, a másik meg az O2-s accountomat akarja aktiválni.
Ez a beszélgetés kb 20 percig tartott. Közben magamon is elképedtem, hogy képes vagyok ilyenre. Ezen a nyelven egyszerre két telefonba beszélni...
Végül elment az utolsó átutalás az O2-nak, letiltották a kártyámat is, és aktiválták az előfizetésemet.
Kérdeztem az eladót, hogy szerinte lehetséges-e hogy itt másolták le a kártyámat.
Azt válaszolta: Hölgyem, mi itt az O2-nál nem másolunk kártyákat...Make sense...

Hatodik forduló: 15 perc
Már csak a készüléket kell kifizetnem. Ezt még az elején jeleztem, hogy készpénzben fizetném. Éshát a fentiek fényében esélyem sem lenne kártyával kifizetni.
Rettenetesen gyorsan kapok árengedmény, tokot, egy plusz telefont feltöltőkártyával feltöltve, hogy olcsón hívhassam Magyarországot, és egy plusz töltőt..és így is kevesebbet fizetek a telefonért, mint ami eredetileg lett volna.
(Ez kb úgy lehetséges, miután megnéztem a számlát, hogy a telefon eredetileg 250 fontba került volna, de valami belső céges lehetőség volt olcsóbban megvenni tehát 100-ért, de aztán a csávó feltornázta 170-re, a hozzáadott dolgokkal..kb felezve a különbözetet...gondolom, a hozzáadott dolgokért jutalékot kap, és nekem is maradt 80 font a zsebemben..szóval ez a deal: fifty-fifyt..ügyes volt..engem boldoggá tett)
Majd mindezeket beüti, hogy akkor kártyás vásárlás...
Mondom nem, mert készpénzes.
Ekkor már zárva van a bolt..és mindketten mennénk.
És ekkor azt mondja, hogy akkor Ő most ezt kifizetni a saját kártyájával..én meg odaadom neki készpénzben..és ekkor majdnem bedugja a kártyáját a rossz kártyaleolvasóban..de szerencsére emlékeztetem rá, hogy a kalviatúrát használja.

Na így.
Így lett nekem Samsung Galaxy Note 2-m.
És közben MINDENKI még a bankos hölgy is, aki szerintem ritkán találkozik ekkora idiótával, rettenetesen kedves volt, és türelmes, és odafigyelő.
Na ezért....is!!

És nem azt értem ezalatt, hogy ebben az országban mindenki pillecukorból van és a kerítés meg kolbászból.
Hanem azt, hogy úgy van felépítve a rendszer, hogy MEGÉRJE az embereknek elvégezni a munkájukat, rendesen, még a komplikált esetekben és6vagy vevőkkel is.

ui.: a bankkártyám pedig két nap múlva megérkezett..

szavak meg képek

Egész héten sütött a nap, azzal a  lusta napsütéssel, amivel csak ősz elején tud, és lettek színek, és valahogy életemben először azt éreztem, hogy jó itt, hogy jó helyen vagyok, hogy ez jó város, hogy ezért az egy hét csodás napsütésért megéri kibekkelni a szürke napokat.

Olyan most mintha valami új kezdődne, mintha nem csak két nagyon pörgős, nyűgös  fáradt hónapnak lenne vége, hanem egy nehéz szakasznak. Kétharmad év - első levegővétel ebben a városban. Úristen, de vártam már. Szeretem ezeket a pillanatokat, mélyből felbukkanós, levegő vevős, könnyen nehéz pillanatokat.

Ezt a hetet magamnak adtam. Teljes mértékben magamnak, mert megérdemlem.
És ettől filmszerűvé vált a város.
A reggeli biciklizésnél csodásnak látszanak
a nagy piros buszok, amiket kerülgetni kell,
a közel elhúzó fekete taxik,
a Globe a ferde napsütésben áthaladva a Southwark Bridgen,
és hazafelé a St Paul kupolája a lemenő napsütésben,
és a Tower Bridge reggel balra, este jobbra
az utca, amire minden reggel széles hosszú árnyékot vet az épülő ház,
előttem a Gherkin, alattam hosszan a kék bicikliút
az iroda ablakán át látszó kék ég és a repülők
a naplementés ég a nappali ablakából
a teljes díszbe öltözött indiai lányok, akiket az étterembe nézve látok, amint kézzel eszik a rántotthúst
az indiai esküvői fotózás a lehúzott redőnyű telefonbolt előtt
rothadt mangószag a boltban
a fák zöldje
a falak sárgája
a reggeli piac, meg az épületkáosz
a spanyolok a hátsó udvarban a végeérhetetlen kerti partijukkal, salsára alszom el és arra ébredek
a könyv, amit olvasok - Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik
az elromlott zuhany miatti reggeli kádfürdők-müzlivel meg könyvvel

szóval ezek ezen a héten,
minden
jó.

Feltöltött az otthoni egy hét, bármennyire is rohantam és elfáradtam.
és aztán ez a napsütés..ezt már mondtam.

Szóval, boldog új évet kívánok magamnak! Mert valami elkezdődött.

És akkor most mutatok igazi képeket is, csak úgy összevissza az elmúlt két hónapból:

fakacsáim, amiket Guy-nál és Jan-nél tett látogatásomkor szereztem augusztus végén, boldogan beszélgetnek, ügyet sem vetve a robotra.

új cipők - télre meg valamire, de olyan kényelmes volt, hogy majdnem rávettem a szandálomat, mert elfelejtettem hogy rajtam van

naplemente az ablakból - én mondtam

 peak districbe menet (a kacsák is onnan vannak) a kalauz szívecskével lukasztotta a jegyem

a Tate Modern új épülete, ami még épül, de már üzemel...és zseniális

Ugyanennek az épületrésznek a mosdója

lusta fények a Nagymező utcán

lusta napsütés, bicikliút, sárga és kék, régi és új, valami és valami

maradék anyagok az irodából az EXTRASMALL-nak

és végül minimalista stílusban készült fényképem
a vörös holdról és a dunai fényekről nagymarosi házunk teraszáról

és még valahány esemény a naptárban....amikről majd egyszer, majd később, vagy csak...

html és hétvége

Van valaki az ismerőseim között, aki tud HTML-t szerkeszteni, egy egészen picike (tényleg, ez nem amolyan marketing szöveg) javítanivaló van ezen a sablonon, de nem tudom, hogy kell...nagyon boldoggá tenne...

Egyébként meg remek kis hétvégét csaptunk Zozival.
Őszintén azt gondoltam, hogy nem lesz ennyire szórakoztató...vagyis, hogy nagyon szórakoztató szeretne majd lenni ez a hétvége, de valahogy csak kicsit lesz..ehelyett pedig csak úgy volt, hogy mentünk, bicikliztünk, piacoltunk, szinkronizáltunk, nevetgéltünk, brightonoztunk, londonoztunk..és csak úgy történt és jó volt.
Nem mulatságos, hanem jó! Köszönöm, Zozi! nagyon. 

Akik esetleg most a Sasáról kérdeznének, de nem mernek, mert tapintatosak, azoknak tájékoztatásul:
Minden a legnagyobb rendben. Szeretet, béke, és szeretet és minden, ami ezeknek ingere. és Élet, világ, szerelem.

Ezeket a dolgokat kaptam ajándékba Zozitól, amik egyébként végig a bőröndjében lapultak, de úgy tűnik, szerencsére a végére kiérdemeltem.

listázom:
egy zacskó pisztácia, 3 szép, színes paprika, egy madeira süti, egy paulneumann ranch szósz (amivel a bátor tábort is támogatta Zoltán, egy füst alatt), egy nagyon nagyon szép kis kertészkedő lapát, egy átlátszó nyelű, piros szilikonfejű krémkenő eszköz, egy répafogó eszköz (legelképesztőbb cucc az egész csomagból..nehogy elvágjam az ujjam szeletelés közben), egy elvive hajtöredezés ellenes szérum, mert szép volt a csomagolása, és egy üveg trio nevezetű bor...
továbbra is le vagyok nyűgözve. dolgok, amik szépek voltak a polcon.

és voltunk brigtonban is, este..

és bicikliztünk is nappal

 és rájöttünk, hogy öregszünk

 

 és némi minőségi időtöltéssel is múlattuk az időt

hát így.

egyébként meg azon gondolkoztam, hogy jól vagyok....és nem vagyok éppen világmegváltós hangulatban..és tényleg csak arról tudok, most írni, ami kívül történik...és nem is tudom, hogy ez érdekel-e bárkit...de mindegy.
legyen az úgy, hogy ezek a dolgok itt egyelőre "just for the records".
Hogy ilyen is van, hogy jó..és kész. nincs mit magyarázni.

Még szokom az új helyzetet, még (újra)ismerkedem a szituációkkal, az érzésekkel. még reménykedve, aggódva, bizakodva, tervezve figyelem a történéseket. nincs mit kiadni. gyűjtök éppen...
hmm..de legalább később majd nem kell ezeket is elmesélni.


ui.:Html-ügyes kérlek, jelentkezz!