amikor előjön egy ilyen gondolatkör, a reakcióm belül egészen sokrétű
és bár itt ez a testről szól, de ez csak egy példa,
ami az igazán érdekes nekem benne, az a forgatókönyv
nulladik kör - hátralépés
első kör - a lebaszás és bekussoltatás
azt mondja, hogy
te teljesen hülye vagy,
egyrészt nem vagy normális, hogy ország-világnak kirakod az ökörséged, most mindenki látni fogja
másrészt, jesszusom, te mekkora egy hülye vagy, mit sírsz, van kezed, lábad, egészséges vagy, van hol laknod, van, mit enned, jesszus, hagyd már abba ezt az idétlen sírást, nyivákolást.
és ennél sokkal fontosabb problémák is vannak az életben,
az a bajod, hogy nagyon ráérsz.
"jaaaj, úgy szeretnék máshogy kinézni" nyávogja gúnyosan belül a hang és kiröhög,
te egy idióta vagy, néha még azt is hozzáteszi, hogy édeslányom, lemondóan mosolyog és legyint is - amit egyébként furcsállok, mert a szüleim azért sosem beszéltek velem ennyire tömören.
mondjuk, amikor szemüveges lettem, akkor egy ideig vakegér volt a nevem a családban - jaj de nevettem (nem) - aztán megkértem őket, hogy ne hívjanak így, mert rosszul esik - és többet nem hívtak így - a nagyseggűvel sajnos nem ment ilyen könnyen, mert azzal egyet értettem.
(vigyázat: domborodom - homorodnak)
és ez a hang lefittyedt szájjal néz. lesajnál. aztán újra kezdi.
jaj, legyél már normális, mondja.
azt nem mondja, meg, hogy mi az a normális, azt mindenki tudja,
és azt is, hogy, ez nem az!
én is tudom
ideig-óráig ez azért hat,
régebben, ha ez megszólalt belül,
megráztam magam, igazat adtam,
és már lehetett is továbbmenni.
a keserűség a szájból elmúlik,
a gyomorban már nem érzem az ízét.
aztán rájöttem, hogy nem múlik el a keserűség,
a gyomorból böfög vissza
és savval jön
rájöttem, nem múlik el így semmi,
és nem, hogy nem múlik el, hanem több lesz, még akkor is, ha bírom
ha félvállról veszem és és félvállon cipelem
mert én bírom a sokat cipelni
azért vagyok ilyen szép nagy,
ERŐS
naugye!
hát,
NEM!
NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM
második kör - én és én
aztán ráüvöltök a hangra belül, hogy kussoljon, és, hogy ez így nem módszer, és hogy lehet, hogy bekussolok, de példaul motivált az nem leszek, hogy bármin is változtassak.
és akkor morogva elhallgat az a hang, kivonul,
de még hallom, hogy megy a mantra,
kikapcsolom, ignorálom
odahúzok egy széket, leülök magam mellé, párbeszédet kezdeményezek
már tudom, hogy a motivációs beszéd jön
na - mondja/mondom - mondd már el, hogy mi van, honnan jön ez a
itt már tudok lélegezni, beszív, kifúj, gondolkozik, válaszol
azt mondja/mondom:
nem tudom,
csak van.
ez.
most.
mindenkinek van ilyen, nem? majd elmúlik, én is tudom, hogy igazándiból szép vagyok, hogy az összhatás rendben van, hogy nem működne így, ha kívül más lenne, és ha még lehetne is más a test, belül..belül ugyanez lenne. lenne kétely, lenne vágy, lenne öröm, lenne szomorúság.
...
és, hogy sosem érdekelt az építészet, konkrétan leszarom, milyenek a házak, engem az érdekel mi van belül, mi van abban a lakásban a ház testén belül, milyen benne, belül élni
...
de amikor egy várost látok, abban a házak vannak belül
amikor egy városnyi embert látok, szeretnék én is csinos ház lenni, kívülről is, mert belül azért rendes felújítás és karbantartás folyik, és az jó, és amikor...
és akkor itt közbevágok magamnak
egyrészt csinos ház vagy
másrészt a házakat megrendelők építtetik, és építészek faragják,
és minden háznak van a gazdája, aki benne él
és minden ház csinos valakinek, persze lehet bővíteni, meg alakítani, mint mindent.
ország-város-fiú-lány
na nézzük azt a testet - mondja a motivációs énem -
papírlapot vesz elő,
listát ír,
(ezt imádja!)
összedugjuk a fejünket
heti két úszás? egy. ok
fél ebéd? vacsora. ok
bicikli? ok
egy kis nasi azért maradhat? hmm, na ok, ha gyümölcs
..és így tovább
listakész
aztán a jövő után jön a jelen
elfogadás
nézegessünk plus size modelleket fürdőruhában
eh, nem tetszik
uk16?
uh, még pont benne a kommerszban, kicsit feszül, de szép a színe
mérleg?
szó sem lehet róla, na jó, most senki nem látja
tükör előtt meztelenül
hmm, ez igazándiból nem is olyan rossz
néz a szeme(m)dbeeeeeee
eeeeeeeeeeeeeeeeeeehehhhehheeeee
aztán feláll mellőlem a motivációs énem
kicsit jobb már?- kérdezi
ühüm - válaszolok, rágyújtok
akkor én most megyek, hívnak mások, meg dolgozni is kell, jól leszel ugye?
aha, jobb már - válaszolok, kifújom a füstöt és tényleg jobb, a lebaszás megszűnt, vannak tervek, vannak új ruhák a szekrényben, a szemem kifestve, mostmár csak rajtam múlik, és most betartom, és most végignyomom, és..
és AZTÁN,
és MAJD UTÁNA
és HA EZEN TÚL LESZEK
na akkor,
akkor majd minden rendben lesz
de...
------
ismerős ez valakinek?
van szerencsére harmadik kör is
a feloldozás
és
istenáldja a filozófikus gondolkodást,
a pszichológiát, a művészetet,
a beszélgetéseket és a csodálatos embereket
és engem is
meg téged is, aki ezt olvasod
de erről külön írok majd, és hamarosan
mert most kicsit elfáradtam
