Mivel őrületes izgalomban vagyok és nagyon stresszes is, olyan jó kis szívdobogós, és csomó mindent kellene csinálnom, hogy a jó dolgok még jobbak legyenek, ezért természetesen éppen félig meddig bénultságban leledzek.
Nyilván mindannyian ismeritek ezt a csodálatos érzést.
Nem, nem csodálatos egyáltalán. De szerintem ezt sem kell mondanom.
Szóval gondoltam inkább írok, ezzel is egyel bentebb vagyok a listámon és természetesen megint csomó minden történt-történik, amikől fogalmam sincs mi lehetne pubilkus és mi nem.
Nem, nem vagyok terhes és nem házasodom meg. És igen, minden rendben van, remekül, de tényleg remekül, hasítunk a távkapcsolat tengernyi idejében.
Őrület mennyi minden történik, csak győzzem szétválogatni, hogy mi zajlik csupán a fejemben és mik az igazi történések.
Munkafronton nagyon meglep, ami történik. Az elmúlt három év otthon töltött idő lassan meghozni látszik gyümölcsét. Ha otthon élnék, valójában nem lenne elég ahhoz egyelőre, hogy nyugodtan hátradőljek, és azt gondoljam, megy a biznisz, de így, innen, bíztatónak tűnik a jövő. Majd meglátjuk.... Az van, hogy van mit csinálnom azokon a hétvégéken, amikor nem utazom ide-oda Lo és Bu között és ez nagyon jó. Főleg úgy, hogy csúnyán, nagyonnagyonnagyon csűnyán elhanyagoltam a weblapomat, a Behancemet a Linked-in-emet, a Facebookomat..szóval konkrétan mindent, ami hírt adhatna ügyködéseimről.
Pedig befotóztam a tavalyi munkák felét kb..és alig várom, hogy végre leüljek a seggemre és szépen összerakjam őket..ehhez semmi más nem kell, csak hogy leüljek a seggemre végre...de nem tudok...
Minden nap, mikor az irodában vágom a fát, aprítom a teret hűvös halomba, annyi minden jár a fejemben, amit majd este fél hat után megteszek és nem halasztom holnapra.
Aztán hazajövök és beszippant a kanapé, a facebook, a gmail, a filmek, a főzés (úú..csodálatos főzni), az olvasás (az inkább reggel a metrón), és a skype..és az ej-ráérünk-arra-még...és ez nagyon nagyon rossz..mérges vagyok magamra. De azért fejsimizésként hozzáteszem, hogy bár elégedett nem vagyok, de valójában elmaradva még nem vagyok semmivel....és úgy tűnik az élet tesz arról, hogy kénytelen legyek feladni ezt a teszetoszaságot...és majd erről majd máskor tovább.
Vacillálok azon is, hogy maradjak a -e a mostani munkahelyemen, vagy lépjek tovább...mert talán máshol jobb lenne..vagy jövőbb...vagy hogy is mondjam..ebben az irodában most a sok-sok változással, ami az elmúlt években és az elmúlt félévben történt kicsit megakadva érzem magam..
És nem egyáltalán nem tudom a maximomot nyújtani..vagyis inkább azt a kicsivel többet, ami kellene..azt a lelkesedést....nem tudom, olyan falra hányt borsó érzésem van..kidobott energiának látom a pluszt most itt, ebben a cégben...valami nagyon nagyon nem stimmel...és ez rossz.
Most éppen teret szeletelek, tehát space planningelek..lakosztályokat...igen, abba a szállodába, amiről már írtam..Igen tudom, hogy nagyon szuperül hangzik, nem vagyok hülye...csak valami nem stimmel...
miután megspaceplanningeltem, jön majd a lepkepillangó-egoista fiú, akinek nagyon nehéz dolga van, hiszen ő tervez mindet az irodában, pedig csak 2 hónapja érkezett, és marokra fogott tollal rajzol a kinyomtatott alaprajzra és ujjal maszatolja a grafitot, amikor árnyékot rajzol a vonalzóval megrajzolt, ronda látványtervére...
Nekem pedig az ő DD-jének vagyis a DesignDevelopment Seniorjává kellene vállnom..tehát összes tudásommal segíteni, hogy amit elképzelt, megvalósítható legyen..spaceplanningelni például szerintem utál..valószínüleg nem elég kreatív ez a feladat neki..de mindegy is, mert úgyis mindig csal a látványterven..
Szóval ez most nehéz nekem....mivel, bár belátom, hogy van benne sok-sok lelkesedés, hiszen napjában akár 20x is kimondja azt a szót, hogy dizájn, és a nagyonagyfőnök valami miatt vakon megbízik benne (ezt pedig kicsit sincs kedvem kétségbevonni)...dehát mégis olyan, mint egy egyetemről most szabadult, nagyképű, egoista, ki-ha-én-nem, "mindenkinél-szuperebb-vagyok, pedig-nem-és-ezt-én-is-tudom, ettől-rettenetesen-frusztrált-vagyok, és kétkézzel-csavargatom-a-hajamat-a-fejem-tetején-idegességemben, és majd-beszarok-úgy-félek-a kudarctól" hülyegyerek..
az a baj, hogy ezt a típusú "tervezőt" már otthon is utáltam..itt meg különösen kiakaszt...főleg, hogy ennél a cégénél nem ez volt előtte...hogy én itt már egyszer bizonyítottam, és terveztem és megvalósult, és szerettek és tiszteltük egymást....de vele ez nem megy.
(Ő nem az akivel előtte együtt dolgoztam....az a valaki is a cégnél van még, de hogy vele mi van, az további három oldal lenne és most ebbe nem kezdek bele)
És félreértés ne essék, nem utálom ezt a srácot. De tényleg nem, minden nap új esélyt adok Neki és magamnak is. Mostanában pedig nem kell vele sokat dolgoznom, mert lefoglal a téraprítás..
És tényleg nagyon igyekszünk mind a ketten normalizálni a viszonyunkat és megtalálni a közös hangot.
Tényleg!
De valószínűleg én neki az ismeretlen kelet európai országból jött, nem annyira kreatív, földhözragadt, de sitteltakarításra jól használható munkaerő vagyok...és semmi kedvem meggyőzni...semmi kedvem bizonyítani Neki...csupán azért, mert nem tartom érdemesnek rá...patthelyzet...
a fizetésem sem lenne ettől sokkal több...
De kicsit félek, hogy ezt elhiszem egyszercsak magamról..ha még sokáig maradok
ezért is kellene szépen felrakni a munkáimat, és kicsit örülni magamnak.
Nem az übernagyszerűségemnek, csak hogy tudjam, hogy ennél igen is biztosan többet ér az elmúlt 34,5 életévem és az utóbbi 12 év munkába fejlődésbe fektetett energiája....
Egyébként nem panaszkodhatom, az irodán kívüli világ még mindig pozitív visszajelzéseket ad, mint a legelején már írtam és ez nagyszerű..csak a hitemet nem kellene elveszítenem magamban...szóval ezen ügyködöm...ez történik belül...de szerencsére harcos alkat vagyok
Szóval azon kívül, hogy van mit csinálnom az irodán kívül, és szégyenszemre ott csak pénzt keresek, azt hiszem tényleg itt lenne újra csatasorba állni és olyan munkahelyet keresni, ahol nem veszítem el a hitemet..és nem abba fáradok el, hogy rendberakjam magam a munka után...de először végre el kell döntenem, hogy mennyi időt adok még a pozitív változásra várásnak itt...ez is meglesz, hamarosan..ez az első a listán...aztán, hogy mit is szeretnék változtatni..
mert egy másik munkahely az egy másik munkahely lesz...és ezzel semmi gond nincs, egészen addig, amíg bele tudom rakni magam....pénzt kell keresnem, ez nem kérdés....de ez így most nekem lélekölő..és nem szeretnék csöbörből-vödörbe kerülni...
Én szeretek szerelmes lenni a munkámba..
Összefoglalva a kérdések, amiket magamhoz intézek:
Bele tudok-e szeretni ebbe a munkahelybe mégegyszer, vagy ez kihűlt, megváltozott, elmúlt olyannak lenni, amibe anno szerelmes voltam?
Ha nem tudok beleszeretni, akkor milyen az a munkahely, amibe bele tudnék szeretni? Mi kell nekem ahhoz? - hogy valamennyire a sajátomnak is érezzem?
Mitől fogom a sajátomnak érezni? - hogy fejlődhetek vele? -hogy látok benne perspektívát partneri kapcsolatra? - hogy kiteljesedhetek és látom azt, hogy nem kell feltétlenül "szakítani" majd ahhoz, hogy nekem is terem legyen?
Mennyiben hiszti ez a mostani krízis? - értve ezalatt, hogy vajon kudarcként élem-e meg, hogy a missSmith nem fejlődött egy bizonyos pontnál tovább egyelőre és újra alkalmazotti státuszba hajtottam a fejem? Ha kudarcként élem meg, hajlandó vagyok ezzel szembenézni és abbahagyni az Én-Áldozat-Vagyok játszmát?
Mennyiben az én felelősségem ez és mennyiben a hazai gazdasági helyzet hibáztatható(???) a döntésem miatt? - nem, egyáltalán nem tartom rossz döntésnek, hogy itt vagyok Lo-ban, kicsit sem...ez jó!!!..a kérdés az, hogy mit kezdek vele!!!
Milyen változások kellenek most és merre kell elindulnom, onnan ahol vagyok most, hogy azok a dolgok, amik az én felelőségem, valóban jó irányba menjenek, vagy továbbinduljanak? (az első lépést megtettem, amikor kijöttem megint..a következő lépés előtt most erősen remeg a lábam) - mikor és merre kell továbblépni? - sok-sok-sok tényezős most ez a dolog..beleértve saját munkát-másoknak munkát-elköteleződést-hitet..
És talán nem is kellene sokáig mérlegelni..csupán megcsinálni mindent este, ami napközben 9:30 és 17:30 között eszembe jut...
Jó úton vagyok? - oké, erre van válasz bennem, most hallom és azt mondja "igen, ne keseredj el". na, legalább ez. Hát köszi szépen!:)
Még gyűjtöm az infót.
Még töröm a fejem.
És még egy kérdés:
Miért van az, hogy mindig úgy tűnik, mintha másoknak jobban menne?
Tessék, mielőtt ezt kiposztoltam volna, ránéztem még a facebookra..
és ezt dobta a nagy orákulum:
Hát akkor legalább ez alapján, az intelligensekhez sorolom magam..basszameg.. :D
Nyilván mindannyian ismeritek ezt a csodálatos érzést.
Nem, nem csodálatos egyáltalán. De szerintem ezt sem kell mondanom.
Szóval gondoltam inkább írok, ezzel is egyel bentebb vagyok a listámon és természetesen megint csomó minden történt-történik, amikől fogalmam sincs mi lehetne pubilkus és mi nem.
Nem, nem vagyok terhes és nem házasodom meg. És igen, minden rendben van, remekül, de tényleg remekül, hasítunk a távkapcsolat tengernyi idejében.
Őrület mennyi minden történik, csak győzzem szétválogatni, hogy mi zajlik csupán a fejemben és mik az igazi történések.
Munkafronton nagyon meglep, ami történik. Az elmúlt három év otthon töltött idő lassan meghozni látszik gyümölcsét. Ha otthon élnék, valójában nem lenne elég ahhoz egyelőre, hogy nyugodtan hátradőljek, és azt gondoljam, megy a biznisz, de így, innen, bíztatónak tűnik a jövő. Majd meglátjuk.... Az van, hogy van mit csinálnom azokon a hétvégéken, amikor nem utazom ide-oda Lo és Bu között és ez nagyon jó. Főleg úgy, hogy csúnyán, nagyonnagyonnagyon csűnyán elhanyagoltam a weblapomat, a Behancemet a Linked-in-emet, a Facebookomat..szóval konkrétan mindent, ami hírt adhatna ügyködéseimről.
Pedig befotóztam a tavalyi munkák felét kb..és alig várom, hogy végre leüljek a seggemre és szépen összerakjam őket..ehhez semmi más nem kell, csak hogy leüljek a seggemre végre...de nem tudok...
Minden nap, mikor az irodában vágom a fát, aprítom a teret hűvös halomba, annyi minden jár a fejemben, amit majd este fél hat után megteszek és nem halasztom holnapra.
Aztán hazajövök és beszippant a kanapé, a facebook, a gmail, a filmek, a főzés (úú..csodálatos főzni), az olvasás (az inkább reggel a metrón), és a skype..és az ej-ráérünk-arra-még...és ez nagyon nagyon rossz..mérges vagyok magamra. De azért fejsimizésként hozzáteszem, hogy bár elégedett nem vagyok, de valójában elmaradva még nem vagyok semmivel....és úgy tűnik az élet tesz arról, hogy kénytelen legyek feladni ezt a teszetoszaságot...és majd erről majd máskor tovább.
Vacillálok azon is, hogy maradjak a -e a mostani munkahelyemen, vagy lépjek tovább...mert talán máshol jobb lenne..vagy jövőbb...vagy hogy is mondjam..ebben az irodában most a sok-sok változással, ami az elmúlt években és az elmúlt félévben történt kicsit megakadva érzem magam..
És nem egyáltalán nem tudom a maximomot nyújtani..vagyis inkább azt a kicsivel többet, ami kellene..azt a lelkesedést....nem tudom, olyan falra hányt borsó érzésem van..kidobott energiának látom a pluszt most itt, ebben a cégben...valami nagyon nagyon nem stimmel...és ez rossz.
Most éppen teret szeletelek, tehát space planningelek..lakosztályokat...igen, abba a szállodába, amiről már írtam..Igen tudom, hogy nagyon szuperül hangzik, nem vagyok hülye...csak valami nem stimmel...
miután megspaceplanningeltem, jön majd a lepkepillangó-egoista fiú, akinek nagyon nehéz dolga van, hiszen ő tervez mindet az irodában, pedig csak 2 hónapja érkezett, és marokra fogott tollal rajzol a kinyomtatott alaprajzra és ujjal maszatolja a grafitot, amikor árnyékot rajzol a vonalzóval megrajzolt, ronda látványtervére...
Nekem pedig az ő DD-jének vagyis a DesignDevelopment Seniorjává kellene vállnom..tehát összes tudásommal segíteni, hogy amit elképzelt, megvalósítható legyen..spaceplanningelni például szerintem utál..valószínüleg nem elég kreatív ez a feladat neki..de mindegy is, mert úgyis mindig csal a látványterven..
Szóval ez most nehéz nekem....mivel, bár belátom, hogy van benne sok-sok lelkesedés, hiszen napjában akár 20x is kimondja azt a szót, hogy dizájn, és a nagyonagyfőnök valami miatt vakon megbízik benne (ezt pedig kicsit sincs kedvem kétségbevonni)...dehát mégis olyan, mint egy egyetemről most szabadult, nagyképű, egoista, ki-ha-én-nem, "mindenkinél-szuperebb-vagyok, pedig-nem-és-ezt-én-is-tudom, ettől-rettenetesen-frusztrált-vagyok, és kétkézzel-csavargatom-a-hajamat-a-fejem-tetején-idegességemben, és majd-beszarok-úgy-félek-a kudarctól" hülyegyerek..
az a baj, hogy ezt a típusú "tervezőt" már otthon is utáltam..itt meg különösen kiakaszt...főleg, hogy ennél a cégénél nem ez volt előtte...hogy én itt már egyszer bizonyítottam, és terveztem és megvalósult, és szerettek és tiszteltük egymást....de vele ez nem megy.
(Ő nem az akivel előtte együtt dolgoztam....az a valaki is a cégnél van még, de hogy vele mi van, az további három oldal lenne és most ebbe nem kezdek bele)
És félreértés ne essék, nem utálom ezt a srácot. De tényleg nem, minden nap új esélyt adok Neki és magamnak is. Mostanában pedig nem kell vele sokat dolgoznom, mert lefoglal a téraprítás..
És tényleg nagyon igyekszünk mind a ketten normalizálni a viszonyunkat és megtalálni a közös hangot.
Tényleg!
De valószínűleg én neki az ismeretlen kelet európai országból jött, nem annyira kreatív, földhözragadt, de sitteltakarításra jól használható munkaerő vagyok...és semmi kedvem meggyőzni...semmi kedvem bizonyítani Neki...csupán azért, mert nem tartom érdemesnek rá...patthelyzet...
a fizetésem sem lenne ettől sokkal több...
De kicsit félek, hogy ezt elhiszem egyszercsak magamról..ha még sokáig maradok
ezért is kellene szépen felrakni a munkáimat, és kicsit örülni magamnak.
Nem az übernagyszerűségemnek, csak hogy tudjam, hogy ennél igen is biztosan többet ér az elmúlt 34,5 életévem és az utóbbi 12 év munkába fejlődésbe fektetett energiája....
Egyébként nem panaszkodhatom, az irodán kívüli világ még mindig pozitív visszajelzéseket ad, mint a legelején már írtam és ez nagyszerű..csak a hitemet nem kellene elveszítenem magamban...szóval ezen ügyködöm...ez történik belül...de szerencsére harcos alkat vagyok
Szóval azon kívül, hogy van mit csinálnom az irodán kívül, és szégyenszemre ott csak pénzt keresek, azt hiszem tényleg itt lenne újra csatasorba állni és olyan munkahelyet keresni, ahol nem veszítem el a hitemet..és nem abba fáradok el, hogy rendberakjam magam a munka után...de először végre el kell döntenem, hogy mennyi időt adok még a pozitív változásra várásnak itt...ez is meglesz, hamarosan..ez az első a listán...aztán, hogy mit is szeretnék változtatni..
mert egy másik munkahely az egy másik munkahely lesz...és ezzel semmi gond nincs, egészen addig, amíg bele tudom rakni magam....pénzt kell keresnem, ez nem kérdés....de ez így most nekem lélekölő..és nem szeretnék csöbörből-vödörbe kerülni...
Én szeretek szerelmes lenni a munkámba..
Összefoglalva a kérdések, amiket magamhoz intézek:
Bele tudok-e szeretni ebbe a munkahelybe mégegyszer, vagy ez kihűlt, megváltozott, elmúlt olyannak lenni, amibe anno szerelmes voltam?
Ha nem tudok beleszeretni, akkor milyen az a munkahely, amibe bele tudnék szeretni? Mi kell nekem ahhoz? - hogy valamennyire a sajátomnak is érezzem?
Mitől fogom a sajátomnak érezni? - hogy fejlődhetek vele? -hogy látok benne perspektívát partneri kapcsolatra? - hogy kiteljesedhetek és látom azt, hogy nem kell feltétlenül "szakítani" majd ahhoz, hogy nekem is terem legyen?
Mennyiben hiszti ez a mostani krízis? - értve ezalatt, hogy vajon kudarcként élem-e meg, hogy a missSmith nem fejlődött egy bizonyos pontnál tovább egyelőre és újra alkalmazotti státuszba hajtottam a fejem? Ha kudarcként élem meg, hajlandó vagyok ezzel szembenézni és abbahagyni az Én-Áldozat-Vagyok játszmát?
Mennyiben az én felelősségem ez és mennyiben a hazai gazdasági helyzet hibáztatható(???) a döntésem miatt? - nem, egyáltalán nem tartom rossz döntésnek, hogy itt vagyok Lo-ban, kicsit sem...ez jó!!!..a kérdés az, hogy mit kezdek vele!!!
Milyen változások kellenek most és merre kell elindulnom, onnan ahol vagyok most, hogy azok a dolgok, amik az én felelőségem, valóban jó irányba menjenek, vagy továbbinduljanak? (az első lépést megtettem, amikor kijöttem megint..a következő lépés előtt most erősen remeg a lábam) - mikor és merre kell továbblépni? - sok-sok-sok tényezős most ez a dolog..beleértve saját munkát-másoknak munkát-elköteleződést-hitet..
És talán nem is kellene sokáig mérlegelni..csupán megcsinálni mindent este, ami napközben 9:30 és 17:30 között eszembe jut...
Jó úton vagyok? - oké, erre van válasz bennem, most hallom és azt mondja "igen, ne keseredj el". na, legalább ez. Hát köszi szépen!:)
Még gyűjtöm az infót.
Még töröm a fejem.
És még egy kérdés:
Miért van az, hogy mindig úgy tűnik, mintha másoknak jobban menne?
Tessék, mielőtt ezt kiposztoltam volna, ránéztem még a facebookra..
és ezt dobta a nagy orákulum:
