szavak meg képek

Egész héten sütött a nap, azzal a  lusta napsütéssel, amivel csak ősz elején tud, és lettek színek, és valahogy életemben először azt éreztem, hogy jó itt, hogy jó helyen vagyok, hogy ez jó város, hogy ezért az egy hét csodás napsütésért megéri kibekkelni a szürke napokat.

Olyan most mintha valami új kezdődne, mintha nem csak két nagyon pörgős, nyűgös  fáradt hónapnak lenne vége, hanem egy nehéz szakasznak. Kétharmad év - első levegővétel ebben a városban. Úristen, de vártam már. Szeretem ezeket a pillanatokat, mélyből felbukkanós, levegő vevős, könnyen nehéz pillanatokat.

Ezt a hetet magamnak adtam. Teljes mértékben magamnak, mert megérdemlem.
És ettől filmszerűvé vált a város.
A reggeli biciklizésnél csodásnak látszanak
a nagy piros buszok, amiket kerülgetni kell,
a közel elhúzó fekete taxik,
a Globe a ferde napsütésben áthaladva a Southwark Bridgen,
és hazafelé a St Paul kupolája a lemenő napsütésben,
és a Tower Bridge reggel balra, este jobbra
az utca, amire minden reggel széles hosszú árnyékot vet az épülő ház,
előttem a Gherkin, alattam hosszan a kék bicikliút
az iroda ablakán át látszó kék ég és a repülők
a naplementés ég a nappali ablakából
a teljes díszbe öltözött indiai lányok, akiket az étterembe nézve látok, amint kézzel eszik a rántotthúst
az indiai esküvői fotózás a lehúzott redőnyű telefonbolt előtt
rothadt mangószag a boltban
a fák zöldje
a falak sárgája
a reggeli piac, meg az épületkáosz
a spanyolok a hátsó udvarban a végeérhetetlen kerti partijukkal, salsára alszom el és arra ébredek
a könyv, amit olvasok - Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik
az elromlott zuhany miatti reggeli kádfürdők-müzlivel meg könyvvel

szóval ezek ezen a héten,
minden
jó.

Feltöltött az otthoni egy hét, bármennyire is rohantam és elfáradtam.
és aztán ez a napsütés..ezt már mondtam.

Szóval, boldog új évet kívánok magamnak! Mert valami elkezdődött.

És akkor most mutatok igazi képeket is, csak úgy összevissza az elmúlt két hónapból:

fakacsáim, amiket Guy-nál és Jan-nél tett látogatásomkor szereztem augusztus végén, boldogan beszélgetnek, ügyet sem vetve a robotra.

új cipők - télre meg valamire, de olyan kényelmes volt, hogy majdnem rávettem a szandálomat, mert elfelejtettem hogy rajtam van

naplemente az ablakból - én mondtam

 peak districbe menet (a kacsák is onnan vannak) a kalauz szívecskével lukasztotta a jegyem

a Tate Modern új épülete, ami még épül, de már üzemel...és zseniális

Ugyanennek az épületrésznek a mosdója

lusta fények a Nagymező utcán

lusta napsütés, bicikliút, sárga és kék, régi és új, valami és valami

maradék anyagok az irodából az EXTRASMALL-nak

és végül minimalista stílusban készült fényképem
a vörös holdról és a dunai fényekről nagymarosi házunk teraszáról

és még valahány esemény a naptárban....amikről majd egyszer, majd később, vagy csak...