Munkamérleg

Ez itt az asztalom az irodában
fülhallgató, rajz és alaprajz, filcek, móka, kacagás

Gondolkoztam.
Még mindig/már megint van bennem valami nyavajgás a hotel tervezéssel kapcsolatban, amit nem teljesen érzek fairnek, úgyhogy most megpróbálom összeszedni a jó és rosszat.

Mi a jó a mostani munkámban?
-a tervezés nem igazán a költségtakarékosságról szól
-nagy a lépték,
-szélesebb sávon szárnyalhat a fantázia a térnek és a pénznek köszönhetően
-7+1órás a munkanapom, abszolút van időm a nap után
-kifizetnek, és nem aggódom a jövő hónap miatt
-remek emberekkel dolgozom együtt
-csapatmunka van
-nyugodt vagyok
-ez is csak egy munka, mindeféle rosszával és jójával...nem stresszelek.
-már ismernek, visszajöttem, mert visszahívtak..tehát meg is becsüljük egymást

Mi a nem jó a mostani munkámban?
-a legnagyobb bajom, hogy nem gondolom, hogy bárkit is boldoggá tesz ez az egész, sőt nem gondolom, hogy bárkit is érdekelni fog, aki általában 5+ csillagos hotelekben száll meg, hogy "nézd már milyen szépen világít az az oszlop"..míg mondjuk egy kisebb projectnél, minden egyes jól sikerült részletnek örülni lehet a megrendelővel együtt..és tudom, hogy hat és tudom, hogy jóhelyen van és megérte a befeketett energia.
-inkább tradicionális, mint kortárs a vonal, amit az iroda követ..ezért kicsit sötétnek és öregesnek érzem a terveket, amikhez csatlakozni kell és amiket tovább kell fejleszteni...mondjuk lehetőségem az van belepiszkálni...szóval ez még kismértékben változhat.
-egyelőre nincs ablaka az irodának és csak ígérgetik, hogy elköltözünk..kb egy éve..talán megtörténik...vagy nem.

Mi a konklúzió?
-a fentiek szerint nekem elég fontos, hogy lássam a munkám eredményét, mégpedig arcokon tükröződve..lehetőleg boldogság/öröm/megelégedés formájában..ez elég erősen motivál, sokkal jobban motivál, mint a pénz vagy a designer-ego..
-nagyon érdekel a személy és a tere közötti kapcsolat...a tömeg és a tér közötti kapcsolatot egyelőre üresnek érzem ebben a formában
-lehet hogy zavar a tradicionálisabb design vonal...és tényleg unalmasnak gondolom az egész pompájával együtt..nem érzem, hogy kapcsolódna a mai célközönséghez..ha már tömeg, hát "üssük meg" őket...de szerintem ez nem üt. Lenyűgöz egy pillanatra, de holnapra elfelejtem érzésem van...

hmm..hmmm.hmm...

többféle módon is lehet változtatni a nyajgásomon
azt hiszem először azon fogok elgondolkozni, hogy hogyan tudnám megtalálni a kapcsolatot a tömeg és a tér között ebben az esetben..és ez teljesen biztosan hatással lesz a tervezésre...

hmm..hmm.hmm..
maradjunk annál a példánál, hogy az (belső)építészet megfagyott zene
és ha így, akkor:
kicsit olyan ez, minta mostanáig házi muzsikus lettem volna, de most el kell kezdeni koncertezni...és még nem igazán tudom, hogy egy stadionnyi emberrel mit lehet kezdeni...hogyan lehet őket boldoggá tenni?

az a következő kérdés lesz majd, hogy vajon azokat a darabokat szeretném-e játszani- és ha igen, akkor meddig- amiket a mostani iroda zeneszerzője szerez?

és a következő pedig az, hogy ugyan házi muzsikusként én magam is írok darabokat, a mini közönségem és saját magam megelégedésére...de vajon a össze tudok-e rakni egy zenekart is? és velük együtt szerezni zenét? és ki lesz a közönség?.
nagyon szeretek lakásokban egyedül "zenélni"... és remélem, hogy ez még marad is
de úgy tűnik, hogy az élet szeretné (szépen lépésről-lépésre tol), ha néha nagyobb közönségnek is elhúznám a nótáját...

meglátjuk, képes vagyok-e megtanulni...

--

ui.:
sem a blogom a kinézetét, sem a címét nem bírom valahogy..
szóval valószínűleg eszközölök, majd némi változást...
Ti mit gondoltok?