a varázsló meg a varjak

Nyilván agyamra ment a Harry Potter, amiből már a 6. könyvet hallgatom munka közben,
de ma amikor hazafelé jöttem.....

ezt a muglinak öltözött varázslót láttam a templomkertben, amint térden állva eteti a varjakat.

és azt csak a képen vettem észre, hogy a kerítés mellett kő fejfák vannak...úúú...fejfák, meg varjak, meg varázsló biciklivel..úúú...nagyon nagyon nagyon misztikus...nem is kell magyaráznom.

na akkor én most ide beleüvöltök..ide

Valaki mondja meg milyen front van, vagy hogy állnak a csillagok, mert

Ma olyan kibaszott hisztis voltam egész nap,
hogyha gyerek lennék, akkor most csak levágám magam a földre és addig üvölétenék, amíg el nem alszom.

De nagyon örülnék egy sokdarabos, nagyon drága étkészletnek is, amit kétkézzel vagdosnék a földhöz, de nem, nem egyenként, hanem úgy két-három tányéronként..a levesestállal egyszerűen csak megkoronáznám az egészet..és jó lenne, ha már az elején nem aggódnék a takarítás miatt. És közben üvöltenék, mint a sakál

Vagy, fociszurkoló (csúnycsúnya általánosítás, de ma nem vagyok valami vigyázzunk-mindenkire-hangulatban) lennék, akkor durva tömegverekedést provokálnék..

Vagy, ha film lennék, akkor most a  Fight Club lennék..és jól laposra verném saját magamat...vagy valaki mást, aki kéri.

Vagy egy bontandó házban egy helyre kis, jól súlyozott kalapáccsal csodálatos munkát végeznék secperc alatt...darabokra...

Vagy csak fröcsögő nyállal üvöltenék valakinek az arcába..bárcsak tudnám kinek és mit mondanék..de, az biztos hogy úgy csinálnám nagyon, hogy fájjon minden egyes mondat, amit odalökök...

vagy csak egyszerűen sírni kéne vagy aludni..nem is tudom...nem is vagyok álmos...és nem is tudom miért  vagyok ennyire feszült....
ott kéne hagyni ezt a munkahelyet..pedig most semmi gond sincs..lenyomom a napokat, meg csinálom itthon is, amit kell....de azt hiszem csak beszorulva érzem magam...
igen igen..rájöttem..hogy pontosan hogy is:
szívem  szerint üvöltenék, mint a fába szorult féreg.
vannak ilyen napok, ugye?

nem a szeretteimre vagyok  dühös, sőt..sőt az előbb volt itt a landlordom, és vele is nagyon kedélyesen elbeszélgettünk, és cuki voltam és nyoma sem volt bennem az agrassziónak..
de olyan, mintha a kis védőburkom ma nagyon vékony lenne..csak egy rossz lélegzetvétel, csak egy félreértett mozdulat..és már robbanok is...és kifejezetten sok energiába kerül ezt kordában tartani..pedig 25 perc alatt biciklizem már a 7,5 kilométert...meg ezt a zenét is feldobta az agyam wurlitzere, csak hogy jobbkedvre derítsem magam.



Egészen fura..van bennem valami ami dühöng és van egy másik, aki nagyon sajnálja és a megoldáson töri a fejét..csak először az okra kell rájönnie..úgyhogy puhán, kedvesen kerülgeti a dühöst..konkrétan 2,5 kiló honey mangót (olyan édes, hogy az már fáj) is vásároltam, hátha...de érzem, hogy itt feszül a vállamban..
nagyon idegesítő.

áááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁbrühühühühühühüü

utálok mindenkit, akinek az elbaszott élete nyúzza az enyémet (eztn most nem fejtem ki, nem szívom vissza, nem csinálok belőle vice-versat..de csak azért, mert megengedem magamnak éppen, hogy ezt érezzem..és kész)...hmmm....azt hiszem tényleg ott kell hagyni ezt a munkahelyet....félek, hogy csúnyán be fogok olvasni azoknak akik idegesítenek, csupán azzal, amilyenek..az pedig abszolút karrieröngyilkosság lenne..és ráadásul nem is lenne igazam...és ráadásul, most senki nem is jön közel, aki idegesít...hanem nyugodtan tolom a csomópontokat....
Jó lenne a klaviatúrát belebaszni a monitorba..mondjuk...
De a helyzet az, hogy ez a Take it  or Leave It tipikus esete..
Szóval valójában csak és kizárólag ÖNMAGAMRA lehet dühös....úgyhogy most azt is utálom, hogy ez így van..és nem verhetem le másokon..BASSZAMEG..
hát így.

Mostmár jobb, köszönöm...
hmm...bárcsak az egésze CAPSLOCK-kal írtam volna...
..oké...oké...nekem semmi nem jó..:)

Ti hogy vagytok?

Rövid hírek - linkben az igazság

1.Munka
Úgy döntöttem elköltöztettem a weblapomat, mert a Weebly borzasztón nehézkesen kezelhető.
Erre mondják, hogy jó ötletnek tűnt...
Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy csak Szeptemberben járok majd aweblapcsinálás  végére, de azért elkezdetem rajta ügyködni.

Naszóval, az új portfóliógyűjtemény, új munkával, azoknak akik még nem látták.
Szép, színes, illatos Behanche portfólió itt:
http://www.behance.net/misssmith

2.Videó
Az előző posztban pedig első videóm,a kávéfőzésről. Valódi ínyencek, kérem, kíméljenek.
Videóvágásban (is) van még mit fejlődni, de ez cseppet sem von le a nagyszerűségemből, naugye..khm.

3.Rajz
egyébként mostanában rajzolok is, van egy új nagy füzetem..és épp abban a fázisban vagyok, hogy nem érdekel, hogy mennyire lesz csinos a végeredmény, csak az, hogy mennyire élvezem én a rajzolást.

Vannak ilyen Sketchmob-nak nevezett események (ajánlom copyzásra a rajziskolás tanár ismerőseimnek), ahova ingyen lehet elmenni, egy-egy estére..és lehet/kell rajzolni, különböző témákban (élőmodell rajzolás, térrajzolás..stb), meg kreatív feladatokat adnak, meg mini verseny van, meg ismerkedés, néha még barbeque-t is csinálnak..és szerintem remek reklámértékkel bír.
Igazi, valóságos, nem social médiás bemutatáson alapulva.
Ezt nem ott rajzoltam, de abba a füzetbe, amit ott kaptam..az egyik ilyenen még nyertem is a közönségszavazáson...nagyon meg voltam lepődve, mert nagyon nagyon szuper rajzosok is vannak. Mindenféle szakmából jönnek.
Ja és mindenki mehet, minden szint..és semmi nem ciki, és nincs teljesítménykényszer, csak szimplán jó mulatság.

4. Vendégek
Voltak übercuki vendégeim is egy hétig. Orr Máté, Régner Viki és Nagy Áron (neki is van blogja, de nem találom), akik sokkal-sokkal jobban rajzolnak, egyenként is mint én. Ezeket a blogokat odalinkelem az oldalsó mezőbe is, hogy bármikor megnézhessétek.
És AZ Anita, Rotterdamból..akivel valahogy sikerül mindig ugyanazon gyötrődnünk, szóval megint be nem állt a szánk...
Július kedvenc hetét köszönhetem Nekik. Köszönöm, hát, Július kedvenc hetét Nektek!

5.Olimpia - saját test tudat
A város egyébként valóban üres volt az olimpia ideje alatt.
Tegnap futottunk Dalmával bele először a tömegbe.
Viszont a tömegközlekedés zsúfoltság ijesztgetés miatt, elkezdtem biciklizni ( I Love Barcleys Bike) és ennek köszönhetően elkezdett újra shapeülni a fenekem és újra elkezdtek izmaim lenni, és el is határoztam, hogy keresek valami táncos mozgásformát, hogy kicsit kidugjam végre az orrom a monitor elől..és persze, hogy ennek a fenékformálásnak még inkább utánajárjak.
Mondjuk az is van, hogy valahogy ebben az országban sokkal csinosabbnak érzem magam, és nem azért mert itt több a túlsúlyos..egyszerűen csak sokkal kevesebb ember gondolja azt, hogy többet  érsz, ha beleférsz a 10-es ruhákba (ami utoljára, szerintem általános iskolás koromban történt meg).

6. Eső
Azt hiszem esik mostanában, meg mindenki sír, hogy mennyire szar ez a nyár...de én nem érzékelem.
Nyár ez, csak nem 40 fokos..a lábamon ott a szandál nyoma a napsütéstől. Szóval ezt a nyarat én kipipálom.

Hát ezek.

Videópremier, kávéval és cicával

Arra gondoltam, hogy ma valami kedves, laza kis bejegyzéssel készülök.
És nosztalgiázom kicsit és videópremiert is tartok.

Hmmm...de, azt hiszem mégsincs kedvem sokat rizsázni most, mert dolgozni is kell, meg vasárnap is van.
Szóval inkább megmutatom Nektek életem első önállóan vágott videóját, a kávéfőzés a kempingben, igen izgalmas témájáról.
MovieMaker, te csodás.

kérdések, kétségek, gondolkozom, tehát intelligens vagyok

Mivel őrületes izgalomban vagyok és nagyon stresszes is, olyan jó kis szívdobogós, és csomó mindent kellene csinálnom, hogy a jó dolgok még jobbak legyenek, ezért természetesen éppen félig meddig bénultságban leledzek.
Nyilván mindannyian ismeritek ezt a csodálatos érzést.
Nem, nem csodálatos egyáltalán. De  szerintem ezt sem kell mondanom.

Szóval gondoltam inkább írok, ezzel is egyel bentebb vagyok a listámon és természetesen megint csomó minden történt-történik, amikől fogalmam sincs mi lehetne pubilkus és mi nem.
Nem, nem vagyok terhes és nem házasodom meg. És igen, minden rendben van, remekül, de tényleg remekül, hasítunk a távkapcsolat tengernyi idejében.

Őrület mennyi minden történik, csak győzzem szétválogatni, hogy mi zajlik csupán a fejemben és mik az igazi történések.
Munkafronton nagyon meglep, ami történik. Az elmúlt három év otthon töltött idő lassan meghozni látszik gyümölcsét. Ha otthon élnék, valójában nem lenne elég ahhoz egyelőre, hogy nyugodtan hátradőljek, és azt gondoljam, megy a biznisz, de így, innen, bíztatónak tűnik a jövő. Majd meglátjuk.... Az van, hogy van mit csinálnom azokon a hétvégéken, amikor nem utazom ide-oda Lo és Bu között és ez nagyon jó. Főleg úgy, hogy csúnyán, nagyonnagyonnagyon csűnyán elhanyagoltam a weblapomat, a Behancemet a Linked-in-emet, a Facebookomat..szóval konkrétan mindent, ami hírt adhatna ügyködéseimről.
Pedig befotóztam a tavalyi munkák felét kb..és alig várom, hogy végre leüljek a seggemre és szépen összerakjam őket..ehhez semmi más nem kell, csak hogy leüljek a seggemre végre...de nem tudok...

Minden nap, mikor az irodában vágom a fát, aprítom a teret hűvös halomba, annyi minden jár a fejemben, amit majd este fél hat után megteszek és nem halasztom holnapra.

Aztán hazajövök és  beszippant a kanapé, a facebook, a gmail, a filmek, a főzés (úú..csodálatos főzni), az olvasás (az inkább reggel a metrón), és a skype..és az ej-ráérünk-arra-még...és ez nagyon nagyon rossz..mérges vagyok magamra. De azért fejsimizésként hozzáteszem, hogy bár elégedett nem vagyok, de valójában elmaradva még nem vagyok semmivel....és úgy tűnik az élet tesz arról, hogy kénytelen  legyek feladni ezt a teszetoszaságot...és majd erről majd máskor tovább.

Vacillálok azon is, hogy maradjak a -e a mostani munkahelyemen, vagy lépjek tovább...mert talán máshol jobb lenne..vagy jövőbb...vagy hogy is mondjam..ebben az irodában most a sok-sok változással, ami az elmúlt években és az elmúlt félévben történt kicsit megakadva érzem magam..
És nem egyáltalán nem tudom a maximomot nyújtani..vagyis inkább azt a kicsivel többet, ami kellene..azt a lelkesedést....nem tudom, olyan falra hányt borsó érzésem van..kidobott energiának látom a pluszt most itt, ebben a cégben...valami nagyon nagyon nem stimmel...és ez rossz.

Most éppen teret szeletelek, tehát space planningelek..lakosztályokat...igen, abba a szállodába, amiről már írtam..Igen tudom, hogy nagyon szuperül hangzik, nem vagyok hülye...csak valami nem stimmel...
miután megspaceplanningeltem, jön majd a lepkepillangó-egoista fiú, akinek nagyon nehéz dolga van, hiszen ő tervez mindet az irodában, pedig csak 2 hónapja érkezett, és marokra fogott tollal rajzol a kinyomtatott alaprajzra és ujjal maszatolja a grafitot, amikor árnyékot rajzol a vonalzóval megrajzolt, ronda látványtervére...
Nekem pedig az ő DD-jének vagyis a DesignDevelopment Seniorjává kellene vállnom..tehát összes tudásommal segíteni, hogy amit elképzelt, megvalósítható legyen..spaceplanningelni például szerintem utál..valószínüleg nem elég kreatív ez a feladat neki..de mindegy is, mert úgyis mindig csal a látványterven..

Szóval ez most nehéz nekem....mivel, bár belátom, hogy van benne sok-sok lelkesedés, hiszen napjában akár 20x is kimondja azt a szót, hogy dizájn, és a nagyonagyfőnök valami miatt vakon megbízik benne (ezt pedig kicsit sincs kedvem kétségbevonni)...dehát mégis olyan, mint egy egyetemről most szabadult, nagyképű, egoista, ki-ha-én-nem, "mindenkinél-szuperebb-vagyok, pedig-nem-és-ezt-én-is-tudom, ettől-rettenetesen-frusztrált-vagyok, és kétkézzel-csavargatom-a-hajamat-a-fejem-tetején-idegességemben, és majd-beszarok-úgy-félek-a kudarctól" hülyegyerek..
az a baj, hogy ezt a típusú "tervezőt" már otthon is utáltam..itt meg különösen kiakaszt...főleg, hogy ennél a cégénél nem ez volt előtte...hogy én itt már egyszer bizonyítottam, és terveztem és megvalósult, és szerettek és tiszteltük egymást....de vele ez nem megy.
(Ő nem az akivel előtte együtt dolgoztam....az a valaki is a cégnél van még, de hogy vele mi van, az további három oldal lenne és most ebbe nem kezdek bele)

És félreértés ne essék, nem utálom ezt a srácot. De tényleg nem, minden nap új esélyt adok Neki és magamnak is. Mostanában pedig nem kell vele sokat dolgoznom, mert lefoglal a téraprítás..
És tényleg nagyon igyekszünk mind a ketten normalizálni a viszonyunkat és megtalálni a közös hangot.
Tényleg!

De valószínűleg én neki az ismeretlen kelet európai országból jött, nem annyira kreatív, földhözragadt, de sitteltakarításra jól használható munkaerő vagyok...és semmi kedvem meggyőzni...semmi kedvem bizonyítani Neki...csupán azért, mert nem tartom érdemesnek rá...patthelyzet...
a fizetésem sem lenne ettől sokkal több...
De kicsit félek, hogy ezt elhiszem egyszercsak magamról..ha még sokáig maradok
ezért is kellene szépen felrakni a munkáimat, és kicsit örülni magamnak.
Nem az übernagyszerűségemnek, csak hogy tudjam, hogy ennél igen is biztosan többet ér az elmúlt 34,5 életévem és az utóbbi 12 év munkába fejlődésbe fektetett energiája....

Egyébként nem panaszkodhatom, az irodán kívüli világ még mindig pozitív visszajelzéseket ad, mint a legelején már írtam és ez nagyszerű..csak a hitemet nem kellene elveszítenem magamban...szóval ezen ügyködöm...ez történik belül...de szerencsére harcos alkat vagyok

Szóval azon kívül, hogy van mit csinálnom az irodán kívül, és  szégyenszemre ott csak pénzt keresek, azt hiszem tényleg itt lenne újra csatasorba állni és olyan munkahelyet keresni, ahol nem veszítem el a hitemet..és nem abba fáradok el, hogy rendberakjam magam a munka után...de először végre el kell döntenem, hogy mennyi időt adok még a pozitív változásra várásnak itt...ez is meglesz, hamarosan..ez az első a listán...aztán, hogy mit is szeretnék változtatni..
mert egy másik  munkahely az egy másik munkahely lesz...és ezzel semmi gond nincs, egészen addig, amíg bele tudom rakni magam....pénzt kell keresnem, ez nem kérdés....de ez így most nekem lélekölő..és nem szeretnék csöbörből-vödörbe kerülni...

Én szeretek szerelmes lenni a munkámba..

Összefoglalva a kérdések, amiket magamhoz intézek:
Bele tudok-e szeretni ebbe a munkahelybe mégegyszer, vagy ez kihűlt, megváltozott, elmúlt olyannak lenni, amibe anno szerelmes voltam?
Ha  nem tudok beleszeretni, akkor milyen az a munkahely, amibe bele tudnék szeretni? Mi kell nekem ahhoz? - hogy valamennyire a sajátomnak is érezzem?
Mitől fogom a sajátomnak érezni? - hogy fejlődhetek vele?  -hogy látok benne perspektívát partneri kapcsolatra? - hogy kiteljesedhetek és látom azt, hogy nem kell feltétlenül "szakítani" majd ahhoz, hogy nekem is terem legyen?
Mennyiben hiszti ez a mostani krízis? - értve ezalatt, hogy vajon kudarcként élem-e meg, hogy a missSmith nem fejlődött egy bizonyos pontnál tovább egyelőre és újra alkalmazotti státuszba hajtottam a fejem? Ha kudarcként élem meg, hajlandó vagyok ezzel szembenézni és abbahagyni az Én-Áldozat-Vagyok játszmát?
 Mennyiben az én felelősségem ez és mennyiben a hazai gazdasági helyzet hibáztatható(???) a döntésem miatt? - nem, egyáltalán nem tartom rossz döntésnek, hogy itt vagyok Lo-ban, kicsit sem...ez jó!!!..a kérdés az, hogy mit kezdek vele!!!
Milyen változások kellenek most és merre kell elindulnom, onnan ahol vagyok most, hogy azok a dolgok, amik az én felelőségem, valóban jó irányba menjenek, vagy továbbinduljanak? (az első lépést megtettem, amikor kijöttem megint..a következő lépés előtt most erősen remeg a lábam) - mikor és merre kell továbblépni? - sok-sok-sok tényezős most ez a dolog..beleértve saját munkát-másoknak munkát-elköteleződést-hitet..
És talán nem is kellene sokáig mérlegelni..csupán megcsinálni mindent este, ami napközben 9:30 és 17:30 között eszembe jut...
Jó úton vagyok? - oké, erre van válasz bennem, most hallom és azt mondja "igen, ne keseredj el". na, legalább  ez. Hát köszi szépen!:)

Még gyűjtöm az infót.
Még töröm a fejem.
És még egy kérdés:
Miért van az, hogy mindig úgy tűnik, mintha másoknak jobban menne?

Tessék, mielőtt ezt kiposztoltam volna, ránéztem még a facebookra..
és ezt dobta a nagy orákulum:

 Hát akkor legalább ez alapján, az intelligensekhez sorolom magam..basszameg.. :D

véleményed, nagykövetek, útmester és antigoné

na itt vagyok, ahogy ígértem. persze nem a múltról fogok írni, hanem a jelenről.
az van, hogy majdnem kész vagyok az asztallal, de megfutamodtam egyelőre a cicás képektől.

Pedig a cicás képek nagyon cukkerek és Pekingből hazafeléjövet vásároltam Őket, szóval a kínai lakkasztalka hangulatú kábeldobomhoz igazán passzolnak...és hát, már biztosan mondtam, de nagyon cukik...viszont az asztalka, valahogy ellenkezik. itt próbálgatom egy napja.
és tetszenek a cicás képek, de az asztalka is tetszik így is..illetve még lehet rajta tuningolni...például arany csíkokkal.

Szóval, csináltam egy szavazást ott az oldalsávban legfölül..és légyszi segítsetek...

Mutatom az asztalt ( teteje meg az alja ugyanakkora, csak a perspekítva tréfás):

na? na?

--

egyébként ma csodás napom volt ezen kívül is.
egyrészt festettem kis ecsettel arany csíkokat.

másrészt megnéztem az Antigonét a National Theatre-ben, állójeggyel a Rékával..ami elég jó volt...
és ahol a beengedő megdicsért a végén, hogy milyen ügyesen végigálltam..én meg nem értettem, de aztán hazajöttem és megnéztem a tükörben, hogy hogy is nézhettem ki és szerintem azt hitte, hogy terhes vagyok..mert mindig kinyomom a hasam, ha hosszan kell álldogálni...hehehe..igazán megkínálhatott volna egy helyel..istenbizony simiztem volna végig a hasamat, hogy jobban érezze magát.
kép a darabról és ott van kritika is innen:

 harmadrészt a színház után még csevegtünk meg besétáltunk a National Gallerybe, ahol végre élőben láttam az Ambassadors-t Hans Holbeintől és végre valahára (mert megmutatta a teremőr néni, akinek nagyon menő haja volt, hogy honna kell nézni) láttam a koponyát..merthogy nem alulról kell nézni, hanem teljesen oldalról, a barna kabátos férfi mellé állva, kicsit előrehajolva, belekukucskálva..na így...
és egyébként valóban csodálatos, nagyon nagyon csodálatos az a kép..szerintem több napot el tudnék előtte tölteni..
és Tiziano portréi is lenyűgözőek, übermodern és pszichológiai tanulmány az összes..szóval az a helyzet, hogy most utálni fogtok, de én még sosem voltam eddig a National Galleryben, mert én a National Portre Gallery-be jártam eddig..szóval pont mellé, meg egyébként sem szeretem a nagy múzeumokat...de itt teljesen biztos, hogy törzsvendég leszek..és valahogy leesett nekem ez a múzeumlátogatósdi is, így hajlott koromra..

negyedrészt hazafelé 15-ös busszal jöttem, amiből jár Routmaster is..ami ilyen csodálatos, kalauzzal meg mindennel, szóval vettem fagyit is..és azzal is felszállhattam:

hát ezek voltak még ma..és általában ez van itt...és ha nem kint történik, akkor bent a fejemben..csak arról nincsenek képek az interneten..még.

--
na befejeztem...és tudoood, amit írtam az elején...szeretném a véleményed klikkben megkapni....légyszi.....

--
ui.: esik, épp, mint otthon Novemberben..... sapka, sál, eper, mangó!

kábeldobom, étel és tehenek

akartam ma írni, de most estére annyira elfárdtam/betéptem a festéktől és a hígítótól, amivel épp egy mini kábeldobot alakítok asztalkává, hogy inkább bebújtam az ágyba.
de aztán úgy döntöttem, hogy mégis leírom ezt ide, egyrészt hogy megosszam az élményt, hogy mennyire eszméletlenül kreatív vagyok, másrészt pedig hogy arra hivatkozva, hogy nem írok ma, mert majd holnap, de mégiscsak kell valami, szóval hogy ezekre hivatkozva posztolhassak egy szuper, képet a vacsorámról és egy egész doboz mangóról.

na akkor a vacsora meg a mangók, ahogy ígértem:

a vacsora-estebéd egyébként zseniális lett: spenót-tojás-krumpli-foghagyma-hagyma-tejszín, a spenótos zacskóról olvastam, igazán handy kis zacskó volt, meg kell hagyni.
hát a magó..a mangót meg..hát úgy látszik megszerettem ... eléggé

és egyébként instagrammal akartam, de nem engedte a telefonom..de így is Isten hozott engem a "mi-volt-ma-vacsorára" fotósok klubjában.

na jó megmutatom a kis asztalomat is, mert nem bírom ki, ha már itt mégis írok, meg fényedzem magam:
előtte-közben-majdnem készen.....voilá! asztal!

még az arany csíkok és a cicás képek hiányoznak róla....és most nem viccelek
...és jó lesz.

ááá..és olyan sok minden történt már megint ebben a hónapban..és még a Koppenhágás képekkel is lógok, pedig közben voltunk Peak District-en is..ami egyszrűen csodálatos-északabbra Anglia.

Úgyhogy a zaklatott kis írás végén,  tessék egy darabka nyugalom Peak Districtből
tehenekkel és fával..vagy fordítva