2014. április 24.

miért nincs még...

miert nincsen gyerekem még?

nyilván egyre többen kerdezik meg, hogy "gyerek"?
én is. magamtól.
én is. S-től.
én is. a világtól.



miért nincsen gyerekem?
mert véletlenül nem lett eddig
mert nem lett addig, míg ezek a kérdések nem jutottak eszembe

nem akarok azért szülni, hogy a férfi, akit magaménak képzelek mellettem maradjon.
nem akarok azért szülni, hogy elmeneküljek az unalmas munkámból
nem akarok azért szülni, hogy végre ne legyek egyedül
nem akarok azért szülni, hogy valaki feltétel nélkül szeressen
nem akarok azért szülni, hogy valaki megcsinálja azokat a dolgokat, amiket én nem tettem meg
nem akarok azért szülni, hogy valaki beteljesítse az álmaimat, amikért én nem tettem semmit
nem akarok azért szülni, hogy a rettegést, hogy nem lépek egyről a kettőre, a gyerekemért érzett felelősségre kenhessem, természetesen abszolut tudat alatt
nem akarok azért szülni, mert tudom, hogy a pasim majd úgyis kizsigereli magát értünk.
nem akarok azért szülni, hogy kizsigereljem magam a pasimért és a gyerekemért, hiszen ez az élet rendje.
nem akarok azért szülni, mert azt gondolom, hogy a férfi, aki mellettem van ettől majd felnő és felelősséget vállal értem. igen, értem.
nem akarok azért szülni, hogy valaki simogassa majd a fejem, amikor öreg leszek.
nem akarok azért szülni, hogy csak ez adjon értelmet az életemnek.
nem akarok azért szülni, mert ez az élet rendje, hát tessék szépen menni vele.
nem akarok azért szülni, mert a szüleim megöregszenek és lehet, hogy nem látják majd az unokájukat. bármennyire is már a gondolata is fáj ennek.
nem akarok azért szülni, mert mindjárt kifutok az időből..lehet hogy már régen kifutottam.

igen, szeretnék gyereket.
igen, azt gondolom, hogy csodálatos anya lennék.
...
igen, tudom, hogy ez valami csodálatos és kihagyhatatlan
biztosan így van, olyan sokan mondják
...
és micsoda öröm
és mennyit lehet tanulni tőlük
..na jó, utolsó két sor féle kijelentés feldühít, még ahogy írom közben is...
...

és igen,
kurvára félek
nem a felelősségvállalástól, vagy az áldozat hozataltól félek.
hanem, hogy
hogy egy lúzer vagyok.
hogy túlgondolom.
hogy önző vagyok
hogy nem hiszek magamban
hogy elbasztam az egészet már réges régen
hogy nem jól csinálom, már most sem
hogy várok valami csodára magamtól
hogy várok valami csodára a másiktól
hogy mindjárt negyven leszek és pontosan azt látom, ami ebben a cikkben le van írva.
tűpontosan. és ez őrületes para. még úgy is, hogy a világ egyik másik felén élek, de ezeket a gombócokat elhoztam magammal és nehezen simítom ki őket

tényleg nem szeretnék sokat
nem kell őrületes anyagi biztoság 1oo évre előre
nem akarom körülutazni a világot és élni még egy kicsit mielőtt...jesszusom

csak szeretném tudni, hogy megyek valamerre most is
csak szeretném tudni, hogy szeretem, amit csinálok
csak szeretném tudni, hogy bárhol hagyom is abba, amit csinálok éppen, tovább tudok majd építkezni, ha újra eljön az ideje
csak szeretném tudni, hogy az a gyerek egy családban érkezik, ahol mindketten felelősséget vállalunk magunkért és képesek vagyunk befogadni egy harmadik tagot
csak szeretném tudni, hogy amikor majd elbillen a mérleg, mert elbillen, akkor meg tudjuk beszélni és ami ennél fontosabb, hogy meg is tudjuk oldani. együtt. és nem csak az egyikünk.

és lehet, hogy amíg ezeken dolgozom/dolgozunk,
addig lehet, hogy kifutunk a biológiai időből
de a fentebb leírt dologok nélkül nem megy nekem.

tudom
és igen félek ettől
és a félelem különböző formákban bugyog fel belőlem.
de ez van.


és köszönöm Anya
és köszönöm Apa,
hogy ti nem gondolkoztatok ennyit rajtam.
mert nem biztos, hogy itt lennék most.
és teljesen biztos, hogy nem az lennék aki vagyok,
ha sok millió kérdésen nem együtt mentünk volna keresztül.
és biztos, hogy csomó más kérdés merül majd fel, ha egyszer én odajutok.
szeretés és ölelés.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése