véleményed, nagykövetek, útmester és antigoné

na itt vagyok, ahogy ígértem. persze nem a múltról fogok írni, hanem a jelenről.
az van, hogy majdnem kész vagyok az asztallal, de megfutamodtam egyelőre a cicás képektől.

Pedig a cicás képek nagyon cukkerek és Pekingből hazafeléjövet vásároltam Őket, szóval a kínai lakkasztalka hangulatú kábeldobomhoz igazán passzolnak...és hát, már biztosan mondtam, de nagyon cukik...viszont az asztalka, valahogy ellenkezik. itt próbálgatom egy napja.
és tetszenek a cicás képek, de az asztalka is tetszik így is..illetve még lehet rajta tuningolni...például arany csíkokkal.

Szóval, csináltam egy szavazást ott az oldalsávban legfölül..és légyszi segítsetek...

Mutatom az asztalt ( teteje meg az alja ugyanakkora, csak a perspekítva tréfás):

na? na?

--

egyébként ma csodás napom volt ezen kívül is.
egyrészt festettem kis ecsettel arany csíkokat.

másrészt megnéztem az Antigonét a National Theatre-ben, állójeggyel a Rékával..ami elég jó volt...
és ahol a beengedő megdicsért a végén, hogy milyen ügyesen végigálltam..én meg nem értettem, de aztán hazajöttem és megnéztem a tükörben, hogy hogy is nézhettem ki és szerintem azt hitte, hogy terhes vagyok..mert mindig kinyomom a hasam, ha hosszan kell álldogálni...hehehe..igazán megkínálhatott volna egy helyel..istenbizony simiztem volna végig a hasamat, hogy jobban érezze magát.
kép a darabról és ott van kritika is innen:

 harmadrészt a színház után még csevegtünk meg besétáltunk a National Gallerybe, ahol végre élőben láttam az Ambassadors-t Hans Holbeintől és végre valahára (mert megmutatta a teremőr néni, akinek nagyon menő haja volt, hogy honna kell nézni) láttam a koponyát..merthogy nem alulról kell nézni, hanem teljesen oldalról, a barna kabátos férfi mellé állva, kicsit előrehajolva, belekukucskálva..na így...
és egyébként valóban csodálatos, nagyon nagyon csodálatos az a kép..szerintem több napot el tudnék előtte tölteni..
és Tiziano portréi is lenyűgözőek, übermodern és pszichológiai tanulmány az összes..szóval az a helyzet, hogy most utálni fogtok, de én még sosem voltam eddig a National Galleryben, mert én a National Portre Gallery-be jártam eddig..szóval pont mellé, meg egyébként sem szeretem a nagy múzeumokat...de itt teljesen biztos, hogy törzsvendég leszek..és valahogy leesett nekem ez a múzeumlátogatósdi is, így hajlott koromra..

negyedrészt hazafelé 15-ös busszal jöttem, amiből jár Routmaster is..ami ilyen csodálatos, kalauzzal meg mindennel, szóval vettem fagyit is..és azzal is felszállhattam:

hát ezek voltak még ma..és általában ez van itt...és ha nem kint történik, akkor bent a fejemben..csak arról nincsenek képek az interneten..még.

--
na befejeztem...és tudoood, amit írtam az elején...szeretném a véleményed klikkben megkapni....légyszi.....

--
ui.: esik, épp, mint otthon Novemberben..... sapka, sál, eper, mangó!

kábeldobom, étel és tehenek

akartam ma írni, de most estére annyira elfárdtam/betéptem a festéktől és a hígítótól, amivel épp egy mini kábeldobot alakítok asztalkává, hogy inkább bebújtam az ágyba.
de aztán úgy döntöttem, hogy mégis leírom ezt ide, egyrészt hogy megosszam az élményt, hogy mennyire eszméletlenül kreatív vagyok, másrészt pedig hogy arra hivatkozva, hogy nem írok ma, mert majd holnap, de mégiscsak kell valami, szóval hogy ezekre hivatkozva posztolhassak egy szuper, képet a vacsorámról és egy egész doboz mangóról.

na akkor a vacsora meg a mangók, ahogy ígértem:

a vacsora-estebéd egyébként zseniális lett: spenót-tojás-krumpli-foghagyma-hagyma-tejszín, a spenótos zacskóról olvastam, igazán handy kis zacskó volt, meg kell hagyni.
hát a magó..a mangót meg..hát úgy látszik megszerettem ... eléggé

és egyébként instagrammal akartam, de nem engedte a telefonom..de így is Isten hozott engem a "mi-volt-ma-vacsorára" fotósok klubjában.

na jó megmutatom a kis asztalomat is, mert nem bírom ki, ha már itt mégis írok, meg fényedzem magam:
előtte-közben-majdnem készen.....voilá! asztal!

még az arany csíkok és a cicás képek hiányoznak róla....és most nem viccelek
...és jó lesz.

ááá..és olyan sok minden történt már megint ebben a hónapban..és még a Koppenhágás képekkel is lógok, pedig közben voltunk Peak District-en is..ami egyszrűen csodálatos-északabbra Anglia.

Úgyhogy a zaklatott kis írás végén,  tessék egy darabka nyugalom Peak Districtből
tehenekkel és fával..vagy fordítva

csend és panoráma

csendem vagyok

egyszerűen nem érdekelnek a mondatok éppen.
csend.
csend van bennem.
nem csend-féle csend.
hanem történős, jó csend.
nem ijesztő, nem unalmas.
az én csendem.
szeretem ezt a csendem.

sokadszorra leírva látom itt,
hogy mélyen cseng a csendem.
vagyis nem csengve zeng,
hanem csendve zend.
pont.

--
tessék itt van néhány fénykép is a nyüzsgő nagyvárosról,
ami képes bennem csendet csinálni
panorámás utcaképek mozgó járműből..
a technika csodálatos ördöge csodálatos

 

fonok

Fo-fonokom Milanoban...csak hogy tudjatok ki az:

semmiminden és kép

na az van, hogy tényleg nagyon szeretném elmesélni, hogy milyen volt Rotterdamban és aztán Koppenhágában,
meg azt is, hogy pénteken reggel elütött egy biciklis és ezért ugrottam egy egészséges hasast egy emberméretű pocsolyába...(a vizességen kívül semmi bajom nem lett)...
de jelen pillanatban sokkal jobban érdekel engem, és jelenlegi agyi kapacitásom is ennyit tesz lehetővé éppen (megint határidős parába kergetnek az irodában)..szóval az, hogy mostanában hazasétálok a munkahelyemről (talán 7 km) és közben turistafotókat készítek.

Szóval ez a hosszas bevezető csak azért volt, hogy elmondjam, hogy mit nem mondok el most, és hogy idebiggyesszem ezt a képet, ami lehet, hogy nem is jó kép, de ma annak örülünk, hogy gyalog átmentem a Tower bridgen..amit még sosem előtte:

ps.: a másik érdekes dolog pedig, hogy egyre több ismerős bukkan fel itt Londonba'....költözve.
ui.: esik sokat.

munka-idő és szabad-rajzok

Mik is vannak, mik is vannak..
Egyrészt mostanában esik, elég sokat.

Másrészt viszont elmondom, mire jó nekem az irodai munka.
Megfelelő kereteket teremt arra, hogy legyen kedvem mást csinálni.
A 9-f6-ig munka és igen, a pénz, és a vágy a szabadságra bennem szabadságot generál.
Minthogy 8 óra így is úgy is elfogy az életemből, úgy hogy valaki másnak dolgozom, ígyhát a fennmaradó idő nagyon értékes lesz. Nagyon nagyon. A maradék 16 óra az enyém, és (jelenleg) csak az enyém.
A vállalkozásomat nem sikerül így csinálni, pedig így kellene.
A vállalkozósdival idő szempontjából, könnyen átvertem magamat és nem koncentráltan osztottam ki magamnak az időt, hanem szétszórva a napban és az egész héten, aminek nem az feltétlenül az eredménye, hogy azt éreztem, hogy minden perc az enyém, hanem azt, hogy minden percem másé...a megrendelőké, a könyvelőé, csekkeké, a számítógépé, a pénzbehajtásé...és a mosatlané, és a kávéé, és a gyors beszélgetéseké, és a rohanásé, és a következő óráé.
Itt azzal, hogy attól szenvedek, hogy másnak dolgozom, egyszerűen a fennmaradó idő tényleg örömmel és tervekkel tölt el. És tényleg magamnak adom, mert megérdemlem.

Természetesen ez nem ilyen fekete és fehér, és nem gondolom, hogy na ez a tuti és hogy húú, de szuper 8 órát odaadni az életemből, miután 3 évig én osztottam a perceket magamnak....de azt tudom, hogy ha majd újra a magam ura leszek, akkor mi az, amire biztosan oda kell majd figyelmem.
Nekem,  úgy tűnik, ezek a dolgok másodszorra esnek le. Bár már múltkor is azt hittem, hogy tudom...de úgy tűnik első próbálkozásra nem sikerült...végig zakatolt a fejem, ami nyilván a tanulási folyamat része..és amit nyilván baromira élveztem is.

És érzem én is, hogy a fenti okfejtés sántít egy kicsit, nem tudom pontosan, hol, de szeretem a hétvégéimet, mert vannak, és szeretem az estéimet, amikor vagy a saját munkáimat csinálom, vagy egyszerűen csak beülök a kádba és filmet nézek, vagy főzök..és beszélgetek..és gondolkozom...és utazok..és csinálom....magamért, magamnak..mert nagyon fontossá válik, hogy magamért tegyem..
Mert az én időm az, amit itt eladok heti 5x8 órában, de nyilván ezt is magamért teszem..azért, hogy a maradék 16 óra nyugodtan telhessen. Nincs másom, amit eladhatnék most...és amim (idő) van, azt pedig itt veszik meg, legalábbis egy részét...azt a 40 órát.....
na nem zavarodom ebben tovább most...majd ha levezettem igazán, vagy ha valaki meg tudja helyettem fogalmazni, akkor...
  Harmadrészt pedig újra előkerült a telefonomban a rajzolós..és a másik változás pedig, hogy nem csak a telefonnal, hanem a tollal-papírra is elkezdtek emberek megjelenni a képeken.....és ennek felethhhébb örülök.
úgyhogy ennyi szófosás után, tessék, a mai termés a metróból.

csillagok és munka

még egy dologról azért nagyon hiányzik itt a feljegyzés
ez pedig a munka, amit itt csinálok.

nem írok róla, mert elég disszonáns érzéseim vannak...
és még várom, hogy merre billen el bennem a mérleg,
és ha elbillen akkor merre majd tovább, a sárga úton.

Mert az ugye nagyon jó dolog, hogy van munkám.
Meg az is, hogy kapok fizetést, rendesen,
pontosan annyit, amennyiben megállapodtunk, szó nélkül, időre.
Meg, hogy nagyon barátságos a munkaidőm is,
és olyan sok időm van magamra, hogy néha csak nézek...
Meg az is, hogy van ez a project, ez a 7 csillagos (le secönd one of the world...merthogy az első is ebben az irodában készült..édesistenem mennyire unom már ezt elmondani..és egyébként is idegen tollak), amin éppen dolgozom én is, és ez mennyire pöpecül fog már mutatni a portfolióban.

Ez a porjekt, mint ahogy még néhány másik is az irodában, Kínában van,
Hainan szigetének Sanya nevű városában: itt


Nagyobb térképre váltás

Az általános lakosztály, ami szerintem úgy néz ki, mint egy kék színű vidámpark, (és most nagyon finom voltam, de mit tudhatok én  egy sokcsillagos, kínai ízléséről), szóval ez a lakosztály foglalkoztat ebben a hónapban.
És hogy mit is csinálok vele..hmm..
elmondom, de el kell képzelned, különben nem ér az egész:

Képzeld el, hogy valaki mutat neked sok képet egy egyszobás lakásról..minden szobáról több nézetből..és aztán te lehunyod a szemed és ott vagy a szobában, és szépen egyenként, centiméterről centiméterre végigtapogatod az egészet.
Az összes kis sarkot, bútort, lámpát, függönyt, tapétát, burkolatot, ajtókat, lábazatot, mennyezetet, világítást, konnektorokat, tv-t, bárszekrényt, mosdópultot...szóval TÉNYLEG minden egyes négyzetcentimétert, nem viccelek...aztán kinyitod a szemed és megrajzolod..de úgy, hogy azokból a rajzokból bárki, aki kicsit  is ért a barkácsoláshoz, megépíthesse.
 Ez egyébként jó, azért is mert nem esik nehezemre..de egyáltalán nem...és hát őszintén szólva, kicsit unatkozom is, ezt csinálni.

Na ezt, az első héten még szórakoztatott, a másodikon még érdekes volt, mostmár a vége felé járok, szóval nincs sok új részlet hátra...(mondjuk így is kicsit sok..és úgy sok..úgy tudod, mint amikor valami sok)..és nagyon várom már, hogy készen legyek...szerintem kb 30db A1-es lap lesz a dokumentációja, ennek az egy lakosztálynak
És akkor elküldjük Kínába, még egy kicsit ping-pongozunk a rajzokkal, és aztán megépítik egy az egyben, hogy kiderüljön mennyibe is fog ez kerülni pontosan (nagyon nagyon nagyon drága lesz..sokkal drágább, mint, ami végül kikerekedik majd)..
Szóval megépítik egy az egyben, ez általános dolog, tényleg...mindig így van a drága hoteleknél,,,aztán kiderül, hogy mit kell még változtatni, hogy az ár-érték arány tökéletes legyen...és aztán megépítik z összeset.

Azt a nyalánkságot még elárulom, hogy ez a világmásodik7csillagoshotelje úgy fog kinézni mint egy fa....kívülről..mint egy nagy alma fa, amit egy 3 éves gyerek rajzolt....biztosan megvan ennek is az értelme...
És úgy, de úgy raknék fel róla képet, de nem tudom, hogy lehet-e..valami azt súgja, hogy nem....

Hát ez.
Előtte pedig egy másik hotelnek a prezentációja (az tervezős volt) volt a soros..a 49. emelet onnan az enyém..itt van a recepció..a prezentáció jól sikerült, mi mindannyian-a sok kis fogaskerekek-remekül teljesítettünk...de ez egy másik történet..szóval ez a Sanya is csak egy munka...semmi több...
munka közben nincs pátosz...

Szóval nem szeretnék itt nagyon vállon sírni senkit, mert nincs miért,
de nagyon nehéz eldönteni (az én kis porszemnyi személyes életemben és alá globál is),
hogy mit adtak nekünk a kínai..rómaiak.