tag:blogger.com,1999:blog-79869678379352459702024-03-13T12:52:35.897+00:00Is it raining?élet, világ, szerelem a London-Budapest tengelyenGabriella Kovacshttp://www.blogger.com/profile/14738630260922976536noreply@blogger.comBlogger47125tag:blogger.com,1999:blog-7986967837935245970.post-63927002092475217992017-04-24T15:28:00.004+01:002017-04-24T16:46:50.009+01:00Terhesnapló - álom szürreál és némi reál összefoglalás isLátom, persze, hogy az utolsó bejegyzés 2016 Októberi, de ez van.<br />
Úgy tűnik ezt a terhesség-slash-várandósság dolgot belül kellett megélni.<br />
<br />
Viszont ma annyira vicceset álmodtam, hogy megy a fejemben a szöveg reggel óta, és hiába a facebookozás, a sorozatnézés, a Magyarországról anya-apa csomag várás, az oldalt fekve henyélés, meg a kifogasok, hogy nem bírok ülni és az egyedüli kényelmes (10 percig, aztán 10 perc alatt átfordulok a masik oldalra - ez a tornám) oldaltfekvős pózban nem lehet gépelni, ezt az álmot, úgy tűnik, muszáj ideírnom.<br />
Aztán, ha nem fogy el a szufla talán meg összefoglalom az elmúlt hónapokat, mielőtt itt néhány napon belül vége lesz egy életszakasznak azzal, hogy egy új családtag érkezésével egy új kezdődik.<br />
<br />
Már csak néhány nap van, ma vagyok 39 hetes - az egész procedura többé-kevésbé 40 hétig tart, plusz-minusz 2 hét. Igen, én is azt gondolom, hogy ez a hetekben számolás elég idegesitő, de így a legprecízebb és kész, mert ugye egy hónap az nem pontosan 4 hét... na, abbahagyom itt a naptár-geekeskedést és rákanyarodom a sztorira inkább. Mindenkinek jobb lesz úgy.<br />
<br />
Jesszus, de kényelmetlen, hátbegörcsölős ez az ágyon törökülésben gépelés....shhhhh....<br />
<br />
Szóval az álom:<br />
<br />
Bogyóka - rendes nevén Aron Ezra Janowski - már kint volt, babakocsiban és voltunk valami partin, ahol anya is ott volt.<br />
Kivettem a kisfiunkat a babakocsiból és letettem a földre, ahol elképesztő gyorsasággal kúszni kezdett, én meg rohantam utána. (Tudom, eddig semmi különös, de majd most mindjárt)<br />
<br />
Rohantam utána és a falnál értem utol, ahol lehajoltam hozzá, hogy a két tenyeremmel barikádozzam el, merthogy ez a cuki kis, pelenkától dagadó fenekű rugdalózóba öltöztetett gyerek kb. akkora volt, mint egy jól megtermett pók - tudod, az a tenyérnyi, amire, ha ránézel megáll benned a szívdobbanás egy pillantra, és hát olyan gyorsan is mászott.<br />
Félelmetes az nem volt ugyan a kis csikos ruhás fenékre nézni, csak azon paráztam, hogy el tudjam kapni, mert nagyon menekült. Valahogy sikerült mégis kiiszkolnia a kezeim közül, úgyhogy az üldözés folytatódott - elképesztően cukin iszkolt - majd egyszercsak átszaladt a telefonomon és hopp ....eltűnt.<br />
<br />
Na, akkor megijedtem picit, hogy annyira kicsi, és hogy nem is értem, hova bújhatott, és basszus mivel akkora mint egy pók, még rálép valaki véletlenül. Szorgalmasan kerestem tovább.<br />
Ekkor Michal is mellém ért és együtt vizslattuk a zegeket meg a zugokat, és egyszercsak meg is láttuk az icipici Aronkát a korláton, két emelet magasan.<br />
Mire odaértünk, természetesen észrevett bennünket és szépen elrugaszkodott a korláttól. Lenéztem és megnyugodva láttam, hogy a babakocsijába esett - célzottan oda ugrott - és mivel, mint mondtam már néhányszor, éppen itt pókot játszott, hát az esés az igazándiból nem is esés volt, hanem az az elegáns póknyálon repülés és puha landolás. A babakocsit meg tudtam, hogy imádja, szóval kuncogva rohantunk le az emeletről a babakocsiba érkező kisfiunkhoz.<br />
<br />
Meg is várt ott bennünket, és közben az is kiderült, hogy attól, hogy valaki rálép vagy bántja, nem kell tartanunk, mert a mi okos kisfiunk szőtt magának egy félelmetes(nek szánt) fehér nyuszi maszkot és abban rejtőzik és összegömbölyödve piheg.<br />
<br />
Kivettem onnan, és miközben mosolyogva tartottam a karomban Ő hirtelen vidrává változott (ez sem volt félelmetes, de tényleg nem), kicsit még tekergette magát, pont mint amikor a kisállatok vagy a kisgyerekek azt akarják, hogy letegyük Őket, de én csak öleltem magamhoz és mondtam neki, hogy nagy a buli az előadó teremben (mert ekkor észrevettem, hogy a Műszaki Egyetemen vagyunk) és hogy menjünk, nézzük meg a csajokat hogy táncolnak. És ekkor felém forditotta azt a nagyon cuki kis vidrapofáját és elmosolyodott és belazult és belefúrta magát az ölelésbe, és mentünk befelé a terembe, miközben egy hirtelen költött dalocskát énekelgettem neki.<br />
Ezt szoktam csinálni egyébként, hogy régi dallamokra új szöveget írok arról, ami éppen van. Eléggé vicces, főleg, hogy én éneklem és szerintem. Az eddigi legsikerültebb szerintem a Boradway market-i koldusról és a háromlábú kutyájáról szólt, de nem azt énekeltem neki, hanem ezt:<br />
Aronka Ezracska megyunk csajokat nezni<br />
Aronka Ezracska nem kell semmitől sem féééélniiii...<br />
<br />
Közben Michal összepakolta a babakocsit, hogy barmikor el tudjunk indulni és jött utánunk rötyögve ezen az egészen...<br />
<br />
Hát ezt álmodtam.<br />
<br />
Tudom, hogy van ez a hormonális hülyeség álmodás (főleg egyébként szexuális témájú), de elég vicces volt a nemsokára megérkező gyerekünk totemállataival álmodni..vagy istentudja mivel... és becsszó, nem néztem pókemberes filmet vagy cuki vidrás videókat az elmúlt hónapban, de még a Donnie Darko-t sem.<br />
Én abban bízom, hogy remekül fogunk mulatni, ha ez a kis pocok kint lesz és kész.<br />
Eléggé várjuk.<br />
<br />
Ezen kívül még nyilván van minimum 100 dolog, amiről írhatnék szép informatívan. Például, hogy milyen külföldön terhesnek lenni, meg hogy megy ez az egész, de az az igazság, hogy erről kismillió infó van a neten.<br />
Annyit azért idezanzásítok, hogy:<br />
1. ez (eddig és reméljük így is marad) egy teljesen nyugis, komplikáció mentes terhesség volt, a könyvekben írt nehézségekkel, de könnyített változatban.<br />
2. Mozgékonyság maradt, csak néhány napja érzem, hogy pihenni kell sokat.<br />
3. Nem volt vizesedés, csak most a végén, egy kézen megszámlálható alkalommal lettek mini virsli ujjaim mindkét kézen, meg reggelente kicsit reumásan fáj néhány hete a kézfejem, de elmúlik napközen és ez normális.<br />
4. Nem voltak óriás hormonális hangulatingadozások, vagy ha igen, akkor szuperul kezeltük. Nagy segítség, hogy mindketten elvittük az érzékeny idegrendszerünket és a változásra való ellenállásunkat pszichológushoz.<br />
5. Április 1. óta nem dolgozom, de az elmúlt években lett némi tartalék a bankszámlámon, és Michal is jól keres a festményei pedig több, mint ígéretesek, szóval az anyagi biztonság parám is rendben van vagy reális érvekkel megnyugtatható.<br />
6. Mivel nem dolgozom, érzem, hogy pihenek és készülök - készülünk. És szuper, hogy nincs lelkiismeret furdalásom, hogy nem dolgozom, mivelhogy igazándiból meg de, csak másképp.<br />
7. Az elején olyan volt mintha az NHS leszarná, ha az ember terhes, de aztán szépen beindultak a dolgok és a Hommerton Hospital-rol eddig csak jót hallottunk, meg jó tapasztalataink is vannak.<br />
Az, hogy ott szülhetünk, az meg az egy évvel ezelőtti költözésnek köszönhető.<br />
8. Bízzunk hát benne, hogy minden rendben megy tovább is. Igen, természetesen izgulok és izgulunk, és igen természetesen nem csak rózsaszínű gondolataim vannak, de igyekszem magam a realitás talaján tartani, és mindent megtenni, hogy a lehető legnyugisabban folytatódjon minden. Beleértve ebbe a tárgyak beszerzésétől, a szüléssel és babaápolással kapcsolatos alapismeretek megszerzésén keresztül, a rugalmasság (főleg lelki) gyakorlásáig nagyon sok mindent. És a többi meg kiderül.<br />
<br />
Szóval,<br />
Kedves Univerzum,<br />
megragadnám az alkalmat, hogy nagyon, szívből megköszönjük a törődést és igyekszünk mindent megtenni, hogy továbbra is rászolgáljunk a sok segítségre meg jóra, amit mostanában kaptunk Tőled. Éshátja, egy csomószor persze nem látjuk, hogy mi miért van, és olyankor sírni kell, de ez is benne van a pakilban. Kell a sírás. Például három évvel ezelőtt, de még másfél évvel ezelőtt sem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen dolgok is történnek majd velem, mint mostanában. Szóval köszönöm, meg köszönjük. Nagyon. <br />
Szeretettel, Gabi, Michal és Aron Ezra PókFélelmetesfehérnyúlmaszkVidra Janowski<br />
<br />Gabriella Kovacshttp://www.blogger.com/profile/14738630260922976536noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7986967837935245970.post-18647787804461665092016-10-01T12:22:00.000+01:002016-10-01T12:22:09.828+01:00kismamablog-ehhSzerintem Bogyókából (tegye fel a kezét az a 100-ból 99 család, aki bogyónak hívja a még hasban lévő gyerekét) étkezési tanácsadó lesz, ha egyszer felnő.<br />
<br />
Már most megmutatkozik a tehetsége, bár még a módszereken kell majd finomítani szerintem, mint az első klienese mondom ezt. De végül is mindegy, mert én az anyja vagyok, szóval velem ér ezt csinálni, önkéntesen és biológiailag teljes elköteleződéssel jelentkeztem a kísérletre.<br />
<br />
Azt hiszem most írtam le először életemben, hogy az "anyja vagyok".<br />
Ha még cigiznék, most kimennék az erkélyre és rágyújtanék, hogy megünnepeljem a szokásos módon ezt a pillanatot. És csak bambán mosolyogva fújnám ki a füstöt, miközben bámulék révetegen a messzeségbe. De már nem cigizek. Az a kis műanyagdarab a két kis csíkkal elég volt motivációnak, éshát, mint mondtam Bogyóka étkezési és életvezetési tanácsadó is eléggé ellenkezik, még a gondolatra is jön a rosszullétes bünti.<br />
<br />
Ugyanez van a kajalaással, csak sokkal kiszámíthatatlanabb. Szerencsére utána olvastam és tudom, hogy ez sem valami különleges dolog és a nők nagyrésze átesik ezen a válogatós, folyamatos émelygésen. Sőt vannak Bogyókánál sokkal keményebb kezű edzők is ebben a kategóriában.<br />
Nekem legalább nem kell ténzleg hányni.<br />
Köszönöm Bogyóka, igazán kedves Tőled.<br />
<br />
Nekem csak válogatni kell.<br />
Például az <u>összes</u> hagymát a pizzáról. Ha valahol marad egy fél mikromilliméternyi, azt is kötelességem megtalálni, mielőtt a falatot az emésztőrendszerembe küldöm, különben a mester lezárja a rendszert, aztán lehet éhesen, émelyegve szenvedni. Naugye.<br />
De ha például pizzáról van szó igazándiból a legjobb, ha csak a tészta meg a pardicsomszósz van, ok egy kicsi oregano jöhet még, de aztán álljon meg a rongyrázás.<br />
<br />
A többi étellel is így van.<br />
A legjobb, ha minden összetevő jól elkülöníthető, egyenként is szájba vehető.<br />
<br />
A kenyér nagyon nagy kedvenc lett. De például a vajjal nagyon óvatosan kell bánni és egyébként is mindennel, ami nem száraz állagú, mert egyik pillanatról a másikra hopp elég lesz és akkor még a legfinomabb falatot is azonnal ki kell köpni.<br />
Nagy szívfájdalmam például, hogy a tejfölös, icipicit fokhagymás uborkasalátára nem bírom rábeszélni. Egyszer sikerült, de azt hiszem egy fél kanállal túltoltam (még tapasztalatlan voltam) és azóta hiába ajánlgatom, egy virtuálisan feltartott középső ujj a válasz.<br />
<br />
Például az első néhány hétben a fehér színű ételeket preferáltam, akkor még jöhetett a tejföl.<br />
Tegnap meg nagyon el kellett zarándokolni az észak-londoni magyar boltba - konkrétan egy CBA, csodálatos, de tényleg, fél óra utazással útlevél nélkül Magyarországon lenni, igazi Alice in wonderland érzés - és jól be kellett vásárolni pogácsát, meg trappista sajtot, meg töpörtyűt, meg TV PAPRIKAt..nomnomnomnomnom.<br />
A TV paprikát egyébként nem is igazán szerettem előtte, de egyrészt azt nem lehet itt kapni a normál boltban, másrészt meg mennyire elképesztően finom már, jesszusatyaúristen... orgazmikus.<br />
Mindenkinek ki kell próbálnia egyszer.<br />
<br />
Azért jó ezt most leírni, mert ha majd kint lesz, és tényleg elkezd enni, akkor majd csak visszajövök ide, és egy jó kis ctrl+c ctrl+v -vel kész is lesz az új bejegyzés.<br />
<br />
Csak a referencia miatt, mielőtt Bogyó beköltözött, azelőtt nem nagyon ettem kenyeret (szénhidrát-seggnövés okokból - persze semmit nem használt, de erről most nem írok) viszont például a vékony szelet kenyérre vastagon jöhetett a vaj, ha úgy adódott.<br />
Továbbá a száraz ételekkel szemben abszolút preferáltam a nedves ételeket - pl. extra adag tejföl, szósz és barátai.<br />
Na ezek most mind a no-no kategóriába tartoznak.<br />
<br />
Éppúgy, mint a nagyobb adagok.<br />
Többször kis adag. Ez az új szabály.<br />
Ennek köszönhetően példul kisebb lett a fenekem, még a szénhidrát zabálás ellenére is.<br />
Szóval működik az új diéta. Köszönöm, Bogyóka.<br />
<br />
Szóval, ha röviden összefoglalom, akkor van ez a reggeli rosszullét, főleg egyébként este, meg délután. Az a vicces, hogy bármikor, amikor például szívfájdalmam volt, az is mindig ebben az időben kezdett el leginkább marni. Aztán egyszercsak elmúlt mindig, úgyhogy én úgy sejtem, abban bízom, hogy ezzel is ez lesz.<br />
Volt egyébként egy nap már ilyen, hogy egész nap jól voltam, jól be is paráztam, hogy valami nincs rendben. Mert nekem semmi nem jó. :) (ui. pont ugyanez van a szívfájásnál is, amikor múlik mindig megijedek, hogy akkor most nem érzek már sosetöbbet semmitse, ha még ezt se.) hehehe.<br />
<br />
Viszont már 2 kiloval több vagyok mint egy hónapja és szerintem ez mind a mellem.<br />
Ez nem éppen kellemes, és szerintem előtte is jól néztek ki, de efölött <u>sincs</u> hatalmam.<br />
<br />
Szóval csak megyek a változással.<br />
<br />
Ez egyébként abszolút leírja a lelki részét is ennek az elmúlt néhány hétnek.<br />
Valami történik velem, amire nekem abszolút minimális befolyásom van.<br />
Nő bennem egy gyerek, egy új ember (még nem volt ultrahang, szóval én azt gondolom, egy, de majd meglátjuk) és a testem pontosan tudja, hogy mit kell csinálnia.<br />
És tudom, hogy igazándiból minden perce ilyen ennek az életnek, terhesség nélkül is, hiszen nem én (ego) pumpálom a szívemet például, de még a levegőt sem a tudatom veszi.<br />
De akkor is, azok addig mind csak az én szerveim voltak.<br />
<br />
És most nem elég, hogy a változásokat valaki más csinálja bennem, de ráadásul az a valaki más bennem fele részben egy harmadik személyből van.<br />
<br />
És igazándiból ez számomra felfoghatatlan.<br />
<br />
A biológiai folyamatot értem, de mégis újra és újra megállok és csak bámulok és csak hagyom átcsöpögni ezt az érzést, történést, gondolatot a rendszeren.<br />
A mentális rendszeren.<br />
És az én mentális rendszerem (a elmegyógy) nem nagy barátja a változásoknak - még akkor sem, ha kivülről ennek néha az ellenkezője tűnik igaznak.<br />
<br />
A bennem élő controlfreak rétegnek kell némi idő ennek a feldolgozásához.<br />
És mivel ez is én vagyok, megtanultam, hogyha megértéssel fordulok felé, akkor sokkal könnyebben mennek a dolgok. Kell ez a réteg is, segít sok másik életszituációban.<br />
Egyébként meg elképesztő meleg szíve van ennek a controlreak-nek ezt nagyon sokszor bebizonyította már.<br />
Szóval csak hagyom, hogy mossa az info, mint víz a követ.<br />
<br />
Nagyon nagyon nagyon sok részemmel örülök ennek a változásnak, és az ellenállóbb betokosodott, félelemmel teli, kevésbé optimista részeimmel pedig megijedek, meg szorongok.<br />
De ez is a természetes folyamat része. A nők és szerintem a férfiak is mind átmennek ezen.<br />
Végül is mielőtt kiskutyát vásárolunk, azelőtt is átgondoljuk az életet.<br />
Miért lenne ez kevésbé így ebben az esetben?<br />
<br />
Jaj, na tök jó volt ez, meg hogy örült mindenki, de ez az émelygés kibaszott idegesítő, mikor lesz már vége a picsába ennek az egésznek, meg azt sem tudom mi történik - mondja<br />
Dehát csak most kezdődött, az émelygés igazándiból csak új dologra tanít, a gyerek jól van pontosan tudja mi történik, teeee, és egyébként is gyere igyunk egy forró csokit (ha B. engedi) - mondja a másik.<br />
<br />
Így megy ez.<br />
<br />
És bár eddig nem írtam róla, de szerencsére nem vagyok egyedül ebben a folyamatban.<br />
Ezt muszáj megemlítenem, mert egyébként nem fair a helyzet.<br />
Bár mindkettőnknek teljesen új ez a szituáció, de szerencsére az elmúlt 2 évben nagyon igyekeztünk megtanulni egymásra és magunkra is figyelni. Nem ment könnyen, de úgy tűnik szépen haladunk. Majd megpróbálok erről még írni, de igazándiból ezzel kapcsolatban elég nyugis a helyzet, jól vagyunk, és nincs min nyígni. Ezért a kajálás meg a saját testem változásának figyelésére elég sok energia jut, támogatva Michal által. Szóval ezzel tudlak benneteket leginkább szórakoztatni éppen.<br />
Ja, és istenáldja a pszichológusokat. (megígérem, hogy a következő posztban ezt nem írom le mégegyszer, ok?)<br />
<br />
<br />
<br />
<br />Gabriella Kovacshttp://www.blogger.com/profile/14738630260922976536noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7986967837935245970.post-54497114109864664022016-09-19T22:11:00.001+01:002016-09-19T22:11:21.433+01:00három meg egy kicsi - vol 3.na ennél sokkal hamarabb szerettem volna..csakhát..<br />
csakhát közbe jött itt néhány dolog<br />
<br />
arról voltak bennem hosszú hosszú sorok<br />
hogy pszichológus, meg művészet, meg emberek, meg beszélgetések, meg spiritualitás meg filozófikus gondolkodás, talán jobb is hogy eltelt egy kis idő.<br />
<br />
és hogy igazándiból annál boldogabb vagyok, minél több lehasított személyiség részemmel és érzésemmel kötök barátságot és integrálom őket a beszélgetésbe magammal, majd észrevétlenül magamba is.<br />
tudod, amikor már nem beszélnek külön, akkor már nem hallom őket.<br />
<br />
pont mint a fájdalom, amíg érzed örökké tart, amikor megszünik, mintha sosem lett volna.<br />
(very clever)<br />
<br />
és hogy ebben saját magammal és a sok bennem lakó kis darabbal folytatott kommunikációban nagyon sokat segítenek a fent említett módszerek.<br />
<br />
nem, most nem fogok ódákat zengeni a jelenlegi pszichológusomról és nem fogom lehúzni az előzőt.<br />
és nem árulom el azt sem, hogy érdekel az asztrológia és még tanfolyamot is végeztem önismereti célból. de azt bevallom, hogy a kreativitásomnak nagyon odabaszott, a két évvel ezelőtti összeomlás, de mostanában már érzem, hogy jön helyre és jön vissza. meg azt is, hogy rengeteg pszichológiai témájú könyvet olvastam és előadást hallgattam, hogy megértsem magam. abban is segített, hogy példál másokat is hagyjak ugyanezt csinálni.<br />
<br />
szóval azt is akartam még írni nagyon,<br />
-és olyan szépen voltak egymás után a szavak bennem hozzá, de mindegy, mert elmúlt, szóval írom most így, ahogy jön,-<br />
hogy a bennem lévő eszmecsere/eszmecserék a sok kis különböző gabival kicsit olyan, mint egy pszichoterápiás csoport. néha baromi nagy a káosz és rendszeresen tartunk foglalkozásokat.<br />
olyankor úgy tűnik, mintha csak feküdnék csukott szemmel, vagy csak révetegen bámulnék bele a nagyvilágba, brain freeze, miközben megáll a kezemben a villa, vagy csak kimeredten bámulom a képernyőt, vagy éppen teljes elmélyültséggel rajzolok és sraffozok valamit, de közben belül ez a kép van csak mozog (nagyon jó film egyébként):<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-XuYzjeLuQU8/V-BFeV8jAlI/AAAAAAAASr4/rskYXlU9OxkbqIm8HBo8k6CvQV5wf-2XwCLcB/s1600/szallakakukk.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://3.bp.blogspot.com/-XuYzjeLuQU8/V-BFeV8jAlI/AAAAAAAASr4/rskYXlU9OxkbqIm8HBo8k6CvQV5wf-2XwCLcB/s320/szallakakukk.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
és néha egyszerre beszél mindeki, de egyre ritkábban,<br />
minél többet látogatom meg ezt a helyzetet, annál jobban ismerem őket-magamat,<br />
és egyre kevésbé félelmetes a helyzet.<br />
<br />
van az a "Apu ökölbeszorult keze vagyok" idézet a Harcosok klubjából,<br />
na itt sincs másképp, csak van apu is, meg anyu is, meg nagyobb család is, meg én is vagyok szépen lassan.<br />
és Ők-mi vagyunk a mondatok.<br />
Mind ott ülünk körülöttem a székeken és mindegyikkel kell beszélnem,<br />
szerencsére nem egyszerre.<br />
<br />
Ott ül: Apa szexuális kisugárzása vagyok, Anya hűsége vagyok, Apa elvesztett szabadsága vagyok, Anya magányossága vagyok, Apa bechterevje vagyok, Anya strokja vagyok, Anya szeme vagyok, Apa látása vagyok..és így tovább.<br />
és ott van még: "Vagyok, mint minden ember: <strike>árnyék</strike> fenség / Észak-fok, titok, idegenség" ahogy a nagy, szeretetre vágyó költőnk is mondja.. nem, nem <strike>a</strike> József Attila<br />
es ott van még: A döntés vagyok, Én vagyok, isten egy része vagyok, az univerum egyetlen kis sejtje vagyok, én vagyok aki megértheti ezt, elmegyógyintézet vagyok, jól vagyok<br />
<br />
Szóval így, hosszú évek óta gyűjtögetem a darabokat.<br />
<br />
Volt egy nagy kék álló vázánk, amikor általános iskolás voltam.<br />
Egyszer összetört. Nem én törtem össze, anya azt mondta felborította a szél, akkor elhittem neki.<br />
Én ragasztottam össze a darabokat és kipótoltam gipsszel a hiányzó részeket és a repedésket.<br />
És imádtam azokat a fehér vonalakat.<br />
És ez a munka megy bennem is jó ideje.<br />
És sok sok ideig kellett gyűjtögetni, és passzintani, és valószínüleg sosem végzek majd, de minden egyes kis újraintegrált rész hoz magával megnyugvást.<br />
(Dragomán György: Máglya című könyvében is van pont egy ilyen rész egyébként és csodálatos.<br />
Vicces módon pont azután olvastam, miután a vázás elmegyógyos kép megfogalmazódott bennem...nem azért mondom... hmm..de, igazándiból azért.. domborodás, és senki nem homorul)<br />
<br />
Ha valódi váza lennék, akkor arannyal fugaznám. Azt hiszem, ezért lehet az is, hogy amikor ezt az enteriőrt megláttam, akkor valami belül szemkönnybelábadásig szorult össze bennem.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-h_cQYqnFij8/V-BNmBgAGOI/AAAAAAAASsI/DMw-7NX_Fn0ipwq7nZytSAFptBzhogIFgCLcB/s1600/8788901db45b4e75ce2fc1e84a9a5443.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://2.bp.blogspot.com/-h_cQYqnFij8/V-BNmBgAGOI/AAAAAAAASsI/DMw-7NX_Fn0ipwq7nZytSAFptBzhogIFgCLcB/s320/8788901db45b4e75ce2fc1e84a9a5443.jpg" width="212" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-ov4gsTlXg0k/V-BNqtiXdVI/AAAAAAAASsM/IK80Q---I7E2kSqWCJsJr1E1VzzIy5eDQCLcB/s1600/4b03a8d9724c7797308e830492300d3e.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://4.bp.blogspot.com/-ov4gsTlXg0k/V-BNqtiXdVI/AAAAAAAASsM/IK80Q---I7E2kSqWCJsJr1E1VzzIy5eDQCLcB/s320/4b03a8d9724c7797308e830492300d3e.jpg" width="212" /></a></div>
<br />
<br />
Szóval ilyen dolgokról szerettem volna írni, de aztán csomó minden történt vendégek jöttek és vendégek mentek és aztán kiderült az is, hogy néhány hete terhes/várandós vagyok (még nincs 12 hét, amikor ezt írom akkor 7, szóval titok, hehe). Domborodás.<br />
És akkor hirtelen minden felbolydult odabent és volt nagy öröm és móka és kacagás és persze van jól megijedés és jesszusozás is és aztán megint örülés van, aztán kicsit rosszul levés, meg nyűgösködés. Éshát kellett az idő emészteni. Viszont azt gondolom, hogy talán most gyakrabban fogok ide <strike>lelkethányni</strike> írni, és persze majd elmesélem, hogy mit gondolnak az elmegyógyintézet lakói.<br />
<br />
az egyik részem azt mondom, hogy nem elmegyógyintézet, hanem művésztelep...<br />
de egy masik részem meg váltig állítom, hogy elmegyógyintézet, de nem úgy hogy beteg, hanem úgy, hogy gyógyul.<br />
én meg ezen nem fogok vitatkozni.<br />
és kész.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />Gabriella Kovacshttp://www.blogger.com/profile/14738630260922976536noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7986967837935245970.post-6894210290091059032016-08-30T23:49:00.000+01:002016-08-31T13:02:58.318+01:00nulla-egy-kettő - csevegés vol.2..hát akkor az előző végétől tovább...<br />
<br />
amikor előjön egy ilyen gondolatkör, a reakcióm belül egészen sokrétű<br />
és bár itt ez a testről szól, de ez csak egy példa,<br />
ami az igazán érdekes nekem benne, az a forgatókönyv<br />
<br />
nulladik kör - hátralépés<br />
<br />
első kör - a lebaszás és bekussoltatás<br />
<br />
azt mondja, hogy<br />
te teljesen hülye vagy,<br />
egyrészt nem vagy normális, hogy ország-világnak kirakod az ökörséged, most mindenki látni fogja<br />
másrészt, jesszusom, te mekkora egy hülye vagy, mit sírsz, van kezed, lábad, egészséges vagy, van hol laknod, van, mit enned, jesszus, hagyd már abba ezt az idétlen sírást, nyivákolást.<br />
és ennél sokkal fontosabb problémák is vannak az életben,<br />
az a bajod, hogy nagyon ráérsz.<br />
"jaaaj, úgy szeretnék máshogy kinézni" nyávogja gúnyosan belül a hang és kiröhög,<br />
te egy idióta vagy, néha még azt is hozzáteszi, hogy édeslányom, lemondóan mosolyog és legyint is - amit egyébként furcsállok, mert a szüleim azért sosem beszéltek velem ennyire tömören.<br />
<br />
mondjuk, amikor szemüveges lettem, akkor egy ideig vakegér volt a nevem a családban - jaj de nevettem (nem) - aztán megkértem őket, hogy ne hívjanak így, mert rosszul esik - és többet nem hívtak így - a nagyseggűvel sajnos nem ment ilyen könnyen, mert azzal egyet értettem.<br />
(vigyázat: domborodom - homorodnak)<br />
<br />
és ez a hang lefittyedt szájjal néz. lesajnál. aztán újra kezdi.<br />
jaj, legyél már normális, mondja.<br />
azt nem mondja, meg, hogy mi az a normális, azt mindenki tudja,<br />
és azt is, hogy, ez nem az!<br />
én is tudom<br />
<br />
ideig-óráig ez azért hat,<br />
régebben, ha ez megszólalt belül,<br />
megráztam magam, igazat adtam,<br />
és már lehetett is továbbmenni.<br />
a keserűség a szájból elmúlik,<br />
a gyomorban már nem érzem az ízét.<br />
<br />
aztán rájöttem, hogy nem múlik el a keserűség,<br />
a gyomorból böfög vissza<br />
és savval jön<br />
rájöttem, nem múlik el így semmi,<br />
és nem, hogy nem múlik el, hanem több lesz, még akkor is, ha bírom<br />
ha félvállról veszem és és félvállon cipelem<br />
mert én bírom a sokat cipelni<br />
azért vagyok ilyen szép nagy,<br />
ERŐS<br />
<br />
naugye!<br />
hát,<br />
NEM!<br />
<br />
NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM NEM<br />
<br />
második kör - én és én<br />
<br />
aztán ráüvöltök a hangra belül, hogy kussoljon, és, hogy ez így nem módszer, és hogy lehet, hogy bekussolok, de példaul motivált az nem leszek, hogy bármin is változtassak.<br />
és akkor morogva elhallgat az a hang, kivonul,<br />
de még hallom, hogy megy a mantra,<br />
kikapcsolom, ignorálom<br />
<br />
odahúzok egy széket, leülök magam mellé, párbeszédet kezdeményezek<br />
már tudom, hogy a motivációs beszéd jön<br />
<br />
na - mondja/mondom - mondd már el, hogy mi van, honnan jön ez a <strike>végtelen, értelmetlen</strike> önsajnálat? aztán találjunk ki valamit, mert olyan sokminden szuper dolog van, amivel foglalkozni kéne, és amíg te itt okos, ügyes, értékes ember létedre ilyen <strike>piszlicsáré (bocs, ez is kiszaladt)</strike> dolgokkal kínzod magad, hát addig, édesem, elszalad mellettünk az élet.<br />
<br />
itt már tudok lélegezni, beszív, kifúj, gondolkozik, válaszol<br />
<br />
azt mondja/mondom:<br />
nem tudom,<br />
csak van.<br />
ez.<br />
most.<br />
mindenkinek van ilyen, nem? majd elmúlik, én is tudom, hogy igazándiból szép vagyok, hogy az összhatás rendben van, hogy nem működne így, ha kívül más lenne, és ha még lehetne is más a test, belül..belül ugyanez lenne. lenne kétely, lenne vágy, lenne öröm, lenne szomorúság.<br />
...<br />
és, hogy sosem érdekelt az építészet, konkrétan leszarom, milyenek a házak, engem az érdekel mi van belül, mi van abban a lakásban a ház testén belül, milyen benne, belül élni<br />
...<br />
de amikor egy várost látok, abban a házak vannak belül<br />
amikor egy városnyi embert látok, szeretnék én is csinos ház lenni, kívülről is, mert belül azért rendes felújítás és karbantartás folyik, és az jó, és amikor...<br />
<br />
és akkor itt közbevágok magamnak<br />
egyrészt csinos ház vagy<br />
másrészt a házakat megrendelők építtetik, és építészek faragják,<br />
és minden háznak van a gazdája, aki benne él<br />
és minden ház csinos valakinek, persze lehet bővíteni, meg alakítani, mint mindent.<br />
ország-város-fiú-lány<br />
<br />
na nézzük azt a testet - mondja a motivációs énem -<br />
papírlapot vesz elő,<br />
listát ír,<br />
(ezt imádja!)<br />
összedugjuk a fejünket<br />
heti két úszás? egy. ok<br />
fél ebéd? vacsora. ok<br />
bicikli? ok<br />
egy kis nasi azért maradhat? hmm, na ok, ha gyümölcs<br />
..és így tovább<br />
listakész<br />
<br />
aztán a jövő után jön a jelen<br />
elfogadás<br />
nézegessünk plus size modelleket fürdőruhában<br />
eh, nem tetszik<br />
uk16?<br />
uh, még pont benne a kommerszban, kicsit feszül, de szép a színe<br />
mérleg?<br />
szó sem lehet róla, na jó, most senki nem látja<br />
tükör előtt meztelenül<br />
hmm, ez igazándiból nem is olyan rossz<br />
néz a szeme(m)dbeeeeeee<br />
eeeeeeeeeeeeeeeeeeehehhhehheeeee<br />
<br />
aztán feláll mellőlem a motivációs énem<br />
kicsit jobb már?- kérdezi<br />
ühüm - válaszolok, rágyújtok<br />
akkor én most megyek, hívnak mások, meg dolgozni is kell, jól leszel ugye?<br />
aha, jobb már - válaszolok, kifújom a füstöt és tényleg jobb, a lebaszás megszűnt, vannak tervek, vannak új ruhák a szekrényben, a szemem kifestve, mostmár csak rajtam múlik, és most betartom, és most végignyomom, és..<br />
<br />
és AZTÁN,<br />
és MAJD UTÁNA<br />
és HA EZEN TÚL LESZEK<br />
na akkor,<br />
akkor majd minden rendben lesz<br />
<br />
de...<br />
<br />
------<br />
<br />
ismerős ez valakinek?<br />
<br />
van szerencsére harmadik kör is<br />
a feloldozás<br />
és<br />
istenáldja a filozófikus gondolkodást,<br />
a pszichológiát, a művészetet,<br />
a beszélgetéseket és a csodálatos embereket<br />
és engem is<br />
meg téged is, aki ezt olvasod<br />
<br />
de erről külön írok majd, és hamarosan<br />
mert most kicsit elfáradtam<br />
<br />Gabriella Kovacshttp://www.blogger.com/profile/14738630260922976536noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7986967837935245970.post-41499335610541288732016-08-15T22:51:00.004+01:002016-08-16T15:23:50.738+01:00Idecsevegtem - vol.1<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-family: "arial" , sans-serif;">nahát, akkor hol is kezdjem<br />
persze tök jó lenne időrendben elmesélni a dolgokat, de ez nem fog menni.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: "arial" , sans-serif;">mert tudom, hogy majd beleunok és hogy annyi minden van a fejemben néha, </span><br />
<span style="font-family: "arial" , sans-serif;">amit
csak úgy jó lenne idedobni.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><br />
fehérlap parám van.</span><br />
<span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><br />
elolvastam mégegyszer az előző bejegyzést, hogy onnan, azzal a lendülettel...<br />
de csak húzom itt az időt a magyarázkodással.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><br />
azt hiszem, onnan lenne érdemes kezdeni, </span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: "arial" , sans-serif;">hogy bár annak a posztnak a végén nagy
volt a lendület, <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: "arial" , sans-serif;">de nem ment persze olyan
könnyen<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;"><br />
"hello realitás, hello én, hello új kérdések, hello élet, hello barátok,
hello munka, hello festés"</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;"><br />
szóval minden vágyam megvolt arra, hogy majd most én ezen a furcsa (sorsszerű)
egyszerre történő életösszeomláson majd nevetve szaladok végig...mit nevetve...
ugrándozva, tapsikolva az új dolgoknak..</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span><br />
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">hát, azt
kell mondjam, hogy gyorsan elszállt a lendület.</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">és a csomó
lefojtott szar ömlött a nyakamba...belülről...ahogy kell.</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;"><br /></span>
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">ezért nem is írtam, mert kellett a figyelem.</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">bár a
kedv a ventilálásra meg lett volna, de még közel volt a szakítás </span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">és</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">1. semmi
kedvem nem volt magyarázkodni, akár csak magamnak is, hogy én itt magamról
magamért írok, és nem broadcast ez az elmúlt kapcsolatnak..</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;"><br />
2. túl sok minden volt, túl sok minden kavargott a női, mosógép szerkezetű
agyamban és lélekben, és megbántani, belerúgni senkibe nem szerettem volna.. </span><br />
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">se
volt kapcsolatba, se szülőbe, se pszichológusba, se magamba.. </span><br />
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">ahogy írom
ezeket, persze még rezeg bennem, </span><br />
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">még van bennem düh, még van bennem keserűség
és harag mind a felsoroltakra.. </span><br />
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">de kicsit már messzebb állok tőle, az elmúlt
két év hozott rálátást</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;"><br />talán olyan lett volna írni akkor, mint mikor frissen betonozott járdára
lép az ember és a szépen lesimított felületben örökre ott marad egy nyom, aminek
nincs ott helye.. </span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">a helyzet
annyiban más most talán, hogy a beton azóta megszilárdult, nem friss anyagra rakom a lábam és arra a súlyom..</span><br />
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">sok sok minden történt azóta </span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;"><br />
3. nem volt és most sincs kedvem sem hőst, sem áldozatot, sem démont, sem
angyalt csinálni magamból vagy másból, sem pozitív
vagy negatív kategóriába préselni magam..mivel..mivel egyik sem és mindegyik
vagyok.</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span><br />
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">ezt például
igyekeztem tudatosítani... mert olyan kurva kényelmes egyébként, csak úgy
beleheverni egy-egy ilyenbe.. pláne, ha a saját magam domborításról és mások
homorításáról van szó</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><br />
<span style="background: white;">4. elképesztő mennyiségű energiát emésztett fel,
amíg egyrészt beláttam, hogy fájnak a dolgok, másrészt, hogy ne bántsam magam
azért, mert fájnak, és aztán, hogy ne menjek újra és újra vissza megfürödni
gondolatban ebben a fájásban.. mint amikor az ember egy sebet piszkál..</span><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;"><br /></span>
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">---</span><br />
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;"><br />
..hát hol is kezdjem, ennyi lapkitöltő magyarázkodás után.</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;"><br />
kezdem a mosttal, a nagyon mosttal, a pillanattal talán:</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;"><br />
most itt ülök a kanapén </span><span style="background-color: white; font-family: "arial" , sans-serif;">a nappaliban</span><span style="background-color: white; font-family: "arial" , sans-serif;"> </span><span style="background-color: white; font-family: "arial" , sans-serif;">, </span><br />
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">ez már nem az a kis lakás, ahol az elmúlt
években laktam, </span><br />
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">ez egy új lakás.</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">nagy és
fényes és tágas</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">a kanapé
ezen a hétvégén került a nappaliba végre, mivel ott meg ágy </span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span><span style="background-color: white; font-family: "arial" , sans-serif;">lett</span><span style="background-color: white; font-family: "arial" , sans-serif;"> </span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">a lábam egy
kötött, sárga puffon támaszkodik, </span><br />
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">amit a hátamra ducktapezve hoztam haza az
irodai kiszállítás után</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">ha balra
nézek akkor a csodás, nagy karosszéket látom </span><br />
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">és az ablakon keresztül egy hatalmas
fa árnyékát a sötétedő égbolt előtt</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">a sarokban
fel-le fut a nemtrendi, de mégis imádnivaló karácsonyfaizzó sor, </span><br />
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">van egy
minimál hippiskedés, amiből nem tudok kinőni</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">ha jobbra
nézek, akkor az elektromos pianinot látom, rajta a lámpával, ami kurva nehéz,
mert vintage, persze ajándékba kaptam</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">meg a
konyhát, meg a száradó ruhákat, </span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">a polcon
magasan fent pedig a pasim festménye figyel, egy száj nélküli dühös gyerek, ami
akár nyomasztó is lehetne, de mégsem az, csodás festmény</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">egy új
számítógépen pötyögök, amit magamnak vettem és kicsit még baszakszom az
ékezetes betűkkel rajta, de nincs blogdogság ékezetek nélkül és pont</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">közben
hallgatom, ahogy Michal alatt nyöszörög a szék, miközben fest a studióban, </span><br />
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">ami
egy kisszoba, ahova most nem látok be, csak behallok és Nick Cave azt énekli,
hogy people ain't no good</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">ma
krumplifőzeléket vacsoráztunk, amit a mélyhűtőből varázsoltam elő, </span><br />
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">közben
megszereltem a netet, hogy legyen a nappaliban is két hónap után</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">az
irodában, ahol már két éve dolgozom, ma nem volt szerverkapcsolat, úgyhogy a
nyolc óra elég volt, hogy elolvassam az új harry potter könyvet</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">első
munkanap 10 nap szabadság után </span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;"><br />
hát így.</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">ez a
pillanat, ez van kívül</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;"><br />
belül mindenféle kavarog</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;"><br />
ma reggel például a testemről gondolkoztam, </span><br />
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">miközben a felüléseket csináltam, </span><br />
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">meg a jógás napköszöntést, hogy ne fájjanak az izületeim, </span><br />
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">hogy én szeretem ezt
a<span class="apple-converted-space"> </span><s>kicsit kicsit(?)</s><span class="apple-converted-space"> </span>meghízott puhaságot magamon </span><br />
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">és a pasim
is szereti</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span><br />
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">mondjuk
fotón nem annyira csinos, azt be kell lássam</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">pláne, ha a
hajam is szar...mennyi módja van, hogy bántsuk magunkat</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">a kövér,
szar hajú pasik is ugyanezt gondolják, amikor random fotót látnak magukról?</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;"><br />
és hogy milyen fura, megtalálni magamban, azt az elképesztően erős gyermeki
vágyakozást, hogy az apukám azt mondja, hogy csinos vagyok, és hogy ezen még
titokban el is sírom magam reggel...hogy aztán tükörnek azt mondjam, hogy
figyelj, hagyd már abba légyszi, ez régen volt, ne ragadj bele, gyere vissza a
mostba, ezek mind nem számítanak...</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">és... én
szeretlek téged </span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">ez hat a
legjobban, </span><br />
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">mert</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">mindig
annyira ezoterikusnak hangzik, </span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">hogy
ilyenkor elnevetem magam,</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">de </span><span style="background-color: white; font-family: "arial" , sans-serif;">az a kis 6
éves belül mégis</span><span style="background-color: white; font-family: "arial" , sans-serif;"> megnyugszik</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;"><br /></span>
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">elképesztő, mennyi gondolatra elég 15 perc reggeli torna</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;"><br />belátni, hogy felnőtt nő vagyok, sérült önérzettel</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">(most
őszintén kinek nem sérült?) </span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">hogy
mennyiféleképpen igyekeztem önigazolást találni erre a testre, </span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">a random
szexektől kezdve,</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">a ha
nem is vagyok csinos, legalább okos meg vidám-on keresztül, </span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">a leszarom,
én még bezabálom ezt a csokit-ig</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;"><br />
amikor megszülettem az egyik probléma-vicc, </span><br />
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">apát idézve, </span><br />
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">az volt, </span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">hogy nem
volt szakállam, </span><br />
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">vagyis nem fiú</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">tipikus
problémája egy tipikus kornak</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">(mostmár
van szakállam, de persze ez nem ugyanaz, és légyszi ne mondjátok el senkinek),</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">de
közben, </span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">ha már nem
volt szakállam, legalább lehettem volna szőke, meg hosszúcombú, </span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">vagy
annyira okos, hogy már majdnem férfi</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">ezeket is sokszor hallottam</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span><br />
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">hát egyik
sem lett,</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">talán
az utolsó feladattal próbálkoztam a legtöbbet,</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span><br />
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">mert az ment a </span><span style="background-color: white; font-family: arial, sans-serif;">legkönnyebben</span><br />
<span style="background-color: white; font-family: arial, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">de eléggé
fárasztó az is, </span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">meg
valahogy önsorsrontó is </span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: "arial" , sans-serif;">de mindezek mellet a legfárasztóbb, </span><br />
<span style="font-family: "arial" , sans-serif;">nem
szeretni magamat<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: "arial" , sans-serif;">és a legnehezebb is lejönni
róla<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: "arial" , sans-serif;">mindig a saját nyomomban
lenni, </span><br />
<span style="font-family: "arial" , sans-serif;">és figyelni, mikor t<span style="background-color: white;">ö</span>rténik</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: "arial" , sans-serif;">amit ebben az esetben szoktam
alkalmazni <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: "arial" , sans-serif;">az a "fake it until you make it",</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: "arial" , sans-serif;">hogy csakazértis<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: "arial" , sans-serif;">és legalább úgy csinálok, </span><br />
<span style="font-family: "arial" , sans-serif;">és
aztán ez el is kezd működni <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: "arial" , sans-serif;">14 évesen kezdtem a
gyakorlást<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: "arial" , sans-serif;">majd mosolygok, mert az
mindekit megszépít, <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: "arial" , sans-serif;">olvastam valami tinimagazinban</span><br />
<span style="font-family: "arial" , sans-serif;">és mosolyogtam a hirtelen n<span style="background-color: white;">ő</span>tt kamasznak</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: "arial" , sans-serif;">végül is igaz<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: "arial" , sans-serif;">nekem bejött<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><br />de titokban azért, néha <span style="background-color: white;">ú</span>gy szeretn<span style="background-color: white;">é</span>k:<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">168 cm lenni 178 helyett</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">maximum M-es ruhákat hordani</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">szeretnék
fényesen csillogó, sötétbarna, hosszú egyenes hajat</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">nagy barna
szemeket, sűrű szempillákkal, szemüveg nélkül</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">hosszú,
elegáns végtagokat</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">nemes
arcélet, </span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">szép,
vékony, szigorú orrot</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">megfelelő
méretű mellet és nem túl nagy feneket, </span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">szépen
ívelt derekat</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">színes
karkötőket, meg lenge ruhákat</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">könnyed
járást</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">pökhendi
felsőbbrendűséget</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;"><br />ebből csak az utolsót tudom abszolválni, </span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">az meg
aztán valahogy mindig visszüt.</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">szóval egy
ideje igyekszem nem </span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><br />
<span style="background: white;">hát ilyenek vannak.</span><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">remélem,
legközelebb nem a 16 éves énem ül ide a gép elé.</span><span style="font-family: "arial" , sans-serif;"><o:p></o:p></span><br />
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;"><br /></span>
<span style="background: white; font-family: "arial" , sans-serif;">morogva, somolyogva, balra el.</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span>
Gabriella Kovacshttp://www.blogger.com/profile/14738630260922976536noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7986967837935245970.post-33350796466017288812014-08-03T01:37:00.000+01:002016-07-29T10:13:04.315+01:00Ventillálok 2014 publikaltlan poszt - vigyázat, tényleg nyomasztó posztarra gondoltam, megprobalok megint irni, es majd lesz ujra magyar billentyuzetem is ekezetekkel.<br />
es kinyitottam ezt a felbemaradt blogot es talaltam ezt a publikalatlan bejegyzest 2014.08.03-bol.<br />
es ugy gondolom, hogy ugy fair magammal szemben - es a tobbi most nem erdekel - ha ezzel kezdek<br />
..<br />
meghat, igy kevesebbet is kell gepelni ma,<br />
es azt, hogy mi tortent az elmult ket evben - jesszus, mar ketto-<br />
na, azt meg majd ezekutan...<br />
mert valojaban pont emiatt szeretnek irni ujra<br />
<br />
ime a hosszu ventillacios posztom<br />
olvassatok<br />
ma mar nem irnek ilyet<br />
hmmm..dehogynem...<br />
<br />
itt kezdodik:<br />
(2014.08.03)<br />
<br />
...es azt meséltem, hogy mielőtt kiköltöztem Londonba másodszorra (2o12 januárvége), akkor eléggé paráztam, (igazándiból nagyon szorongtam) hogy újra nagyon magányos leszek itt?<br />
<br />
emlékszem ültem a Hollánban a konyhaasztalnál és mikor kinyögtem ezt, akkor S azt mondta, hogy amit otthon én csinálok az olyan, mintha Ő esküvői videókat vágna.... <br />
<br />
nem mintha nem lettek volna barátaim itt, nem mintha nem egy állás miatt jöttem volna vissza... hanem hogy.. hogy valami olyan intimitás és közelség fog hiányozni az életemből, amiről akkor még azt gondoltam, hogy minden esélyem megvan, hogy otthon meglegyen...<br />
<br />
mert mikor először hazaköltöztem innen (2oo8 július), akkor őszintén szólva eléggé ki voltam fingva..emlészem leszálltam a repülőről és aztán még órákon keresztül sírtam...azt hiszem a megkönnyebbüléstől....pedig előző este csodás leaving party-m volt, és tudtam hogy sok mindenki fog hiányozni innen... szóval valójában egyáltalán nem voltam magányos...<br />
de mégis úgy hívtam -és hívom még mindig- magamban azt a néhány évet, hogy én a világ egyik legnyüzsgőbb városába jöttem meditálni...3 évre...<br />
<br />
---<br />
...és azt meséltem, hogy az első este S unokatestvére csinált nekem egy welcome party-t, ahova meghívta az összes barátját és én csak ültem ott az asztalnál és nem is értettem mindent..és tökre hülyének és kivülállónak éreztem magamat, miközben tudtam, hogy igazándiból ez szeretetből van és valaki most éppen jót akar nekem..<br />
és aztán egyszercsak nem bírtam tovább és elkezdtek potyogni a könnyeim és gyorsan berohantam a hálóba.. iszonyatosan szégyelltem magam...?<br />
<br />
aztán laktam abban a hálószobában két hetet, a nagyon hideg szoba után és a lakás előtt amit azóta is bérlek<br />
<br />
---<br />
...és azt meséltem, hogy az első néhány hétben béreltem egy szobát. Egy nagyon hideg szobát, és a hó is esett. És elkezdtem dolgozni is..de valahogy minden más volt az irodában, mint mielőtt elmentem.<br />
És egyszer bejött a nagyfőnök, és elképesztően üvöltött egész nap.<br />
...és én aznap éjjel (másnap hajnalban) bepisiltem... 35 évesen...? <br />
<br />
azóta minden lefekvés előtt elmegyek pisilni,<br />
a szüleim aznap hajnalban, amikor bőgve hívtam őket, miközben megróbáltam eltüntetni minden nyomot és még az ágy huzatát is kimostam, megnyugtattak, hogy ez más felnőtt emberekkel is előfordul. S is elmesélte, hogy egyik barátja egyszer nagyon részegen, szintén bepisilt... mondjuk én nem voltam részeg..<br />
aztán ittam reggel egy kávét a házigazdával és nem mondtam el neki és bementem mosolyogva dolgozni és 7 csillagos hotel lakosztály kiviteli terveket rajzolni ultrarövid hatéridővel.<br />
<br />
---<br />
...és azt meséltem, hogy annyira utáltam ott lakni, hogy számoltam a napokat, hogy mennyi van még hátra.... és minden este munka után még órákig kóboroltam a városban egyedül, hogy minél később érjek "haza" , hogy ne kelljen beszélnem a háziakkal, akik egyebként kedvesek voltak.... és én voltam az aki valami teljesen furán viselkedett...?<br />
<br />
és most, 2,5 évvel később, minden csütörtökön elsétálok a ház előtt... és a gyomorszorítás helyett... hmm..nem is tudom.. még mindig nagyon szomorú vagyok abban az utcában, de aztán odaérek a festős helyre, akkor kezd mindig valahogy kicsit jobb lenni..<br />
<br />
---<br />
...és azt meséltem, hogy a munkahelyemen legalább fél évig úgy éreztem, mintha sarokba ültettek volna, és aztán sohatöbbé nem kaptam ott tervezős munkát?<br />
<br />
viszont rajzolhattam belsőépítészeti kiviteli terveket a világ második 7 csillagos hoteljéhez, és lett később egy team-em is és ott dolgoztam másfél évig, és a végére egészen szuper kis komfortzóna lett, amit nem is hagytam volna ott, nyilván lustaságból és parázásból, pedig kezdett már nagyon kényelmetlen lenni, ha nem robbanok fel az egyik nap....meghát pont annyi pénzt is kerestem, amiből nagy nehezen tudtam csak félre rakni...ez is ott tartott..és minden hónapban újra kalkuláltam, hogy hogyan is kéne (nyilván közben fenntartottam egy kb otthoni életszínvonalat, aminek megvan az ára..szóval nagyon sírni nem kell)<br />
<br />
de valahogy azóta sem hiszem el magamról, hogy én jó tervező lennék..pedig igyekszem becsszó...<br />
meg mondják is mások...szóval csak meglesz egyszercsak megint.<br />
<br />
---<br />
...és azt meséltem, hogy amikor egy évvel ezelőtt felmondtam a munkahelyemen, akkor hirtelen elkezdtem parázni az utazástól...a biciklizést azt még értettem valamennyire..de amikor a repülés is felkerült a listára, akkor megijedtem, hogy éppen valami pánikbetegséget fejlesztek magamban...?<br />
<br />
fel is hívtam a pszichológust, aki segített is megoldani a problémát.. mondván, hogy az új helyzet bizonytalanágától és a kontrollvesztéstől félek... make sense!<br />
aztán egy hónappal ezelőtt, amikor kirúgott egy szakadozó skype beszélgetés kellemes alkalmával, akkor elmondta, hogy már akkor sem szívesen vállalt, csak gondolta segít találni egy jó kis munkát.<br />
hát, ha abban nem is, de sok másik dologban segített. <br />
<br />
---<br />
...és azt meséltem, hogy amikor felmondtam, akkor egy havi félretett pénzem volt és annyira paráztam, hogy nem lesz munkám, és nem fogom tudni fizetni a lakást, hogy kiadtam a hálószobámat az airbnb-n?<br />
<br />
ami nagyon jó is volt, kisegített a bajban, én meg jót aludtam a nappaliban a kanapé párnáin, de tényleg. és bár kb az összes bérlőm pasi volt, soha semmi baj nem volt...mondjuk az utolsó bérlőm egy féllábú ürge az utolsó estén miközben én szorgosan toltam a második (fusi) műszakot az asztalomnál éjjel, megjegyezte, hogy I could seduce you all night_...mire én közöltem vele, hogy nem szeretném érteni hogy mire gondol, erre kiröhögött, hogy nem tudom, mit jelent a seduce szó?<br />
ennél több nem történt...azt hiszem ezt sosem meséltem el S-nek, valahogy nem volt rá megfelelő helyzet.. valahogy mindig volt valami más...<br />
<br />
---<br />
...és azt meséltem, hogy a munka amiről itt is írtam (hisztis kis punettiként), ultrafos volt, mert eléggé lekezeltek az elején... és a kis 29 éves "főnököm" előszeretettel darlingozott, ha valami nem tetszett neki..mondjuk egészen addig amíg egyszer jól <strike>ki nem osztottam</strike> meg nem beszéltük?<br />
<br />
annyira nyomasztott, hogy amikor a S szülei voltak itt látogatóban, akkor amikor a mamája megkérdezte, hogy milyen az új munka akkor én csak bőgni tudtam....viszont végre kerestem ezzel a munkával elég pénzt ami tartalékokat is<br />
<br />
--- <br />
....és azt meséltem, hogy ezzel párhuzamosan lebuktam az airbnb-n..a főbérlőm megtalálta a hirdetésemet...igazándiból várható volt...?<br />
és rettentően rendesen viselkedett, de tényleg..nyilván azonnal leszedtem mindent..és nagyon bocsánatot kértem...Ő cserébe nem rugott ki, és továbbra is jóban vagyunk<br />
<br />
és nem is a befolyt pénzösszeg hiányzott, hanem az emberek (kivéve az utolsót)..<br />
de annyira, hogy mondtam is S-nek, egy telefonbeszélgetés alkalmával, hogy úgy érzem magam, mint egy drogos, akitől elvették a cuccot..<br />
de megnyugtatott, hogy hamar túl leszek rajta, ne aggódjak, hiszen nem vagyok egy függő típus...<br />
....néha még mindig hiányoznak <br />
<br />
---<br />
..és azt meséltem, hogy amikor egyszer nagyon eltört a mécses és elmeséltem S-nek, hogy úgy érzem én vagyok az egyedüli, aki tesz valamit a kapcsolatunkért, és furcsa, de elegem van a könyörgésből..és neki mindig ott a munka, meg az iskola, meg a munka, meg az iskola, meg a munka meg az iskola, meg még valamik, akkor Ő azt javasolta megoldásnak, hogy inkább engedjük el egymást? <br />
<br />
de aztán megbeszéltük hosszan két hónap alatt és mikor július közepén, nyári szabadságomat otthon töltve kiköltöztem a lakásából, akkor végül is tényleg nagyon szépen és szeretetben zártuk le a kapcsolatunkat és lettünk két egymástól függőből két függetlenné, ami nagy eredmény szerintem, mindkettőnk életében...<br />
de legalább vitt bennünket valahova végül is...<br />
aztán már csak rajtunk múlik, mit is kezdünk ezzel a saját életünkben.<br />
<br />
---<br />
...és azt meséltem, hogy amikor megnyugodva visszatértem, akkor másnap az apukám felhívott, hogy anya kórházban van, mert stroke-ot kapott?<br />
<br />
legalább már tudom, hogy wifin is lehet repjegyet vásárolni a Serpentine pavilon előtt, és tényleg bármikor haza lehet menni.<br />
és anya már jól van, nem bénult le, nincs nagyobb visszamaradás, hogy mi és hogyan fog változni az életükben, azon még eléggé izgulok...eléggé...lehet szorongásnak is nevezni...szülősített gyerek<br />
merthogy közben persze apa is küzd, Ő a Bechterew-vel... és ennek kapcsán egyébb dolgokkal is.<br />
<br />
de<br />
<br />
van új munkám is, és most tényleg jónak tűnik,<br />
lassan talán lesznek terveim is a jövőre nézve, <br />
vannak barátaim újak és régiek,<br />
tudok sírni,<br />
meg nevetni is.<br />
és még mindig itt vagyok<br />
és még mindig életben vagyok<br />
és még mindig tudok örülni dolgoknak<br />
(na jó mostanában azért random sírok egy kicsit,<br />
de olyan elképesztő emberek vesznek körül és én megtanultam befogadni is, hogy...<br />
hogy magam is meglepődök)<br />
<br />
---<br />
...és azt meséltem, hogy magamban úgy hívom az elmúlt időszakot, de a legutolsó egy évet biztosan, hogy a megaláztatás éve?<br />
<br />
pedig nagyon sokat tanultam és nagyon sokat erősödtem jól.<br />
és végül is tényleg megoldottam az összes helyzetet, ami adódott..jól.<br />
és becsszó voltak nagyon jó dolgok is. <br />
<br />
és persze tudom azt is, hogy az emberek kb 9o százaléka tapsikolna örömében, ha ilyen fajta és csak ennyi megaláztatás érte volna....vagy legalábbis, ha mindig lenne perspektíva miközben a megaláztatás éri....<br />
<br />
de legalább beláttam, hogy egy elkényeztetett, puhaseggű, kis hülye, álmodozó vagyok.<br />
<br />
most ezt a könyvet olvasom, és néha azt kívánom bárcsak a pszichológusok, akikhez jártam elmondták volna, hogy mi a neve annak a fosnak, amivel küzdök hosszú évek óta, de mindegy..biztosan sosem késő rájönni..és biztos sokkal jobb akkor rájönni, amikor az ember már megtanult néhány eszközt, hogy kezelni tudja..<br />
nem tudom, nem vagyok pszichológus..<br />
csak <strike>egy kicsit</strike> dühös:<br />
<a href="http://www.libri.hu/konyv/torj-ki-a-tarsfuggosegbol-dvd-melleklettel.html">http://www.libri.hu/konyv/torj-ki-a-tarsfuggosegbol-dvd-melleklettel.html</a><br />
<br />
de angolul olvasom, mert magyarul felkúr a címe.. a co-dependency-t jobban be tudom fogadni<br />
de ajánlom mindenkinek..tényleg mindenkinek, mert jó. becsszó..én nem vagyok egy nagy önsegítőkönyv fan (de csak azért mert már olvastam néhányat)<br />
meg ezt is:<br />
<a href="http://www.libri.hu/konyv/dr_barry_k_weinhold.intimitaskerules-ajandek-dvd-vel.html">http://www.libri.hu/konyv/dr_barry_k_weinhold.intimitaskerules-ajandek-dvd-vel.html</a><br />
<br />
hello realitás, hello én, hello új kérdések, hello élet, hello barátok, hello munka, hello festés <br />
<br />
--<br />
...és megígérem, hogy majd egy másik posztban megírom azt is, hogy mik azok az igen jó dolgok is amik történtek velem az elmúlt években..mert azt hiszem abból sokkal több van...végül is ez a blog, meg az előzőek is általában a jobb dolgokról szólnak.<br />
<br />
....és előre a sárga köves úton.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />Gabriella Kovacshttp://www.blogger.com/profile/14738630260922976536noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7986967837935245970.post-21727426413919733772014-04-24T20:27:00.000+01:002014-04-24T21:05:44.158+01:00miért nincs még...miert nincsen gyerekem még?<br />
<br />
nyilván egyre többen kerdezik meg, hogy "gyerek"?<br />
én is. magamtól.<br />
én is. S-től.<br />
én is. a világtól.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-yUi2fjm_mxQ/U1llCZHGjgI/AAAAAAAAIHc/n7dTrKhbgZs/s1600/noushutup42222.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-yUi2fjm_mxQ/U1llCZHGjgI/AAAAAAAAIHc/n7dTrKhbgZs/s1600/noushutup42222.jpg" height="249" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
miért nincsen gyerekem?<br />
mert véletlenül nem lett eddig<br />
mert nem lett addig, míg ezek a kérdések nem jutottak eszembe<br />
<br />
nem akarok azért szülni, hogy a férfi, akit magaménak képzelek mellettem maradjon.<br />
nem akarok azért szülni, hogy elmeneküljek az unalmas munkámból<br />
nem akarok azért szülni, hogy végre ne legyek egyedül<br />
nem akarok azért szülni, hogy valaki feltétel nélkül szeressen<br />
nem akarok azért szülni, hogy valaki megcsinálja azokat a dolgokat, amiket én nem tettem meg<br />
nem akarok azért szülni, hogy valaki beteljesítse az álmaimat, amikért én nem tettem semmit<br />
nem akarok azért szülni, hogy a rettegést, hogy nem lépek egyről a kettőre, a gyerekemért érzett felelősségre kenhessem, természetesen abszolut tudat alatt<br />
nem akarok azért szülni, mert tudom, hogy a pasim majd úgyis kizsigereli magát értünk.<br />
nem akarok azért szülni, hogy kizsigereljem magam a pasimért és a gyerekemért, hiszen ez az élet rendje.<br />
nem akarok azért szülni, mert azt gondolom, hogy a férfi, aki mellettem van ettől majd felnő és felelősséget vállal értem. igen, értem.<br />
nem akarok azért szülni, hogy valaki simogassa majd a fejem, amikor öreg leszek.<br />
nem akarok azért szülni, hogy csak ez adjon értelmet az életemnek.<br />
nem akarok azért szülni, mert ez az élet rendje, hát tessék szépen menni vele.<br />
nem akarok azért szülni, mert a szüleim megöregszenek és lehet, hogy nem látják majd az unokájukat. bármennyire is már a gondolata is fáj ennek.<br />
nem akarok azért szülni, mert mindjárt kifutok az időből..lehet hogy már régen kifutottam.<br />
<br />
igen, szeretnék gyereket.<br />
igen, azt gondolom, hogy csodálatos anya lennék.<br />
...<br />
igen, tudom, hogy ez valami csodálatos és kihagyhatatlan<br />
biztosan így van, olyan sokan mondják<br />
...<br />
és micsoda öröm<br />
és mennyit lehet tanulni tőlük<br />
..na jó, utolsó két sor féle kijelentés feldühít, még ahogy írom közben is...<br />
...<br />
<br />
és igen,<br />
kurvára félek<br />
nem a felelősségvállalástól, vagy az áldozat hozataltól félek.<br />
hanem, hogy<br />
hogy egy lúzer vagyok.<br />
hogy túlgondolom.<br />
hogy önző vagyok<br />
hogy nem hiszek magamban<br />
hogy elbasztam az egészet már réges régen<br />
hogy nem jól csinálom, már most sem<br />
hogy várok valami csodára magamtól<br />
hogy várok valami csodára a másiktól<br />
hogy mindjárt negyven leszek és pontosan azt látom, ami <a href="http://www.hir24.hu/elet-stilus/2014/04/23/negyven-vagyok.-velem-ne-baszakodjon-senki/?fb_action_ids=755559197810275&fb_action_types=og.likes&fb_source=other_multiline&action_object_map=%7B%22755559197810275%22%3A827501463945040%7D&action_type_map=%7B%22755559197810275%22%3A%22og.likes%22%7D&action_ref_map=%5B%5D" target="_blank">ebben a cikkben</a> le van írva.<br />
tűpontosan. és ez őrületes para. még úgy is, hogy a világ egyik másik felén élek, de ezeket a gombócokat elhoztam magammal és nehezen simítom ki őket<br />
<br />
tényleg nem szeretnék sokat<br />
nem kell őrületes anyagi biztoság 1oo évre előre<br />
nem akarom körülutazni a világot és élni még egy kicsit mielőtt...jesszusom<br />
<br />
csak szeretném tudni, hogy megyek valamerre most is<br />
csak szeretném tudni, hogy szeretem, amit csinálok<br />
csak szeretném tudni, hogy bárhol hagyom is abba, amit csinálok éppen, tovább tudok majd építkezni, ha újra eljön az ideje<br />
csak szeretném tudni, hogy az a gyerek egy családban érkezik, ahol mindketten felelősséget vállalunk magunkért és képesek vagyunk befogadni egy harmadik tagot<br />
csak szeretném tudni, hogy amikor majd elbillen a mérleg, mert elbillen, akkor meg tudjuk beszélni és ami ennél fontosabb, hogy meg is tudjuk oldani. együtt. és nem csak az egyikünk.<br />
<br />
és lehet, hogy amíg ezeken dolgozom/dolgozunk,<br />
addig lehet, hogy kifutunk a biológiai időből<br />
de a fentebb leírt dologok nélkül nem megy nekem.<br />
<br />
tudom<br />
és igen félek ettől<br />
és a félelem különböző formákban bugyog fel belőlem.<br />
de ez van.<br />
<br />
<br />
és köszönöm Anya<br />
és köszönöm Apa,<br />
hogy ti nem gondolkoztatok ennyit rajtam.<br />
mert nem biztos, hogy itt lennék most.<br />
és teljesen biztos, hogy nem az lennék aki vagyok,<br />
ha sok millió kérdésen nem együtt mentünk volna keresztül.<br />
és biztos, hogy csomó más kérdés merül majd fel, ha egyszer én odajutok.<br />
szeretés és ölelés.<br />
<br />
<br />
<br />Gabriella Kovacshttp://www.blogger.com/profile/14738630260922976536noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7986967837935245970.post-59174474216470202122014-02-27T23:48:00.002+00:002014-02-28T00:54:19.692+00:00PartFour-isitmeyou'rlookingfor - Hisztis Kis Punetti-nek napos az oldala<b>Harmadik hét (Feb 17-23) Hisztis Kis Punettinak napos az oldala</b><br />
<b><br /></b>A Fashion Week még hétfőn és kedden is ment ezerrel.<br />
<br />
Viszont hétfőn történt valami más is.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-dPywFOdQwC8/Uw_OxUIA8DI/AAAAAAAAGA8/rdsFf-SuFxo/s1600/100640.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-dPywFOdQwC8/Uw_OxUIA8DI/AAAAAAAAGA8/rdsFf-SuFxo/s1600/100640.png" height="320" width="240" /></a></div>
<br />
<br />
A LinkedIn profilomat is kicsiniztem az első héten, várva, hátha lesz valami kapás.<br />
(Apukám is vaníliás csalival horgászik, pedig szerintem a halak nem is éreznek szagokat. (vagy de?))<br />
<br />
Szoktak ügynökök/fejvadászok/recruitment agent-ek, kinek mi tetszik, megtalálni ezen az oldalon egyébként. Igazándiból az összes ügynök, akivel dolgom volt, innen van.<br />
(kivéve a hat évvel ezelőttit, akihez egy szép nyári napon, leizzadva besétáltam, de az egy másik történet és azt az időszakot egyébként is - a gazdasági világválság előttit - úgy hívják az ügynökök, hogy "The Golden Ages")<br />
<br />
Szóval jött egy levél hétfő reggel egy teljesen ismeretlen ügynöktől a LinkedIn-en.<br />
<br />
Miután az elmúlt hetekben én hívogattam az ügynökömet, hogy esetleg tájékoztasson már a fejleményekről, kicsit szkeptikus voltam.<br />
És mivel volt dolgom délelőtt, igen Fashion Week-es, ezért csak utána válaszoltam rá.<br />
<br />
--<br />
<b>Egy kis oktatási segédanyag következik, </b><br />
<b>ha csak a sztori érdekel, akkor lapozz a következő Hisztik Kis Punetti bejegyzéshez</b><br />
<br />
Ha valaki olyan is olvassa ezt a blogot most, aki esetleg tanul ebből, akkor annak érdekes lehet egy ilyen levél, úgyhogy - bár ez hangvételre egy icipicit lelkesebb, mint a többi - ezt most idemásolom:<br />
<span style="background-color: white; color: #333333; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px;">Dear Gabriella, </span><br />
<span style="background-color: white; color: #333333; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px;">I have some fantastic options at the moment for freelance/consulting work. One in particular could be a wonderful opportunity for you. </span><br />
<span style="background-color: white; color: #333333; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px;">They specialise in high end residential work nationally and internationally and offer the very best working conditions. </span><br />
<span style="background-color: white; color: #333333; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px;">Would you be interested in chatting? </span><br />
<span style="background-color: white; color: #333333; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px;">Thanks </span><br />
<span style="background-color: white; color: #333333; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px;">Tom</span><br />
<span style="background-color: white; color: #333333; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 13px; line-height: 17px;"><br /></span>
Ha kapok ehhez hasonló levelet én MINDIG válaszolok rájuk.<br />
Akkor is, ha éppen nem alkalmas. Mert bármennyire is nagynak tűnik otthonról ez a piac, igazándiból nem óriási. És minél előbb megtanul az ember nyitottan és kedvesen kommunikálni, annál befogadóbb.<br />
Természetesen ez a fajta válaszolós dolog nem megy ilyen egyszerűen, ha mi várunk válaszra, vagy ha nem felelünk meg a munkára, vagy ha bármiféle konfliktus helyzet van.<br />
<br />
Akkor gyors az "angol" oldalról a kommunikáció, ha 1. akarnak tőled valamit, 2. örömhír van/tetszik amit csinálsz. Ha ennek az ellenkezője van, akkor itt is a nyakukra kell járni, vagy sunnyogni illetve tűrni a sunnyogást (helyzete válogatja), amíg ki nem borul a bili.<br />
<br />
Válaszoltam:<br />
<div dir="ltr" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
Hi <span class="il" style="background-color: #ffffcc;">Tom</span>,</div>
<div dir="ltr" style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
Thank you for you email.<br />
It sounds really great and I absolutely would like to chat about it.<br />
My number is: (itt megadtam a mobil számom)<br />
<br />
Thank you,<br />
Waiting for your call,<br />
Gabriella</div>
<br />
<b>További tanulságok.</b><br />
1. Az első levélben nem kérdezősködünk. Elhisszük, hogy a másik tényleg ért ahhoz, amit csinál és időben el fognak hozzánk jutni az információk. Furi, mi?<br />
És mivel Ő azon keres, ha nekünk van munkánk, hát itt a fent említett gyors kommunikáció zajlik majd.<br />
<br />
2. Lehetőség szerint érdemes verbális kommunikáció felé nyitni.... mert a levélváltás gyors és RÖVID információ halmaz..nincsenek oldalas, több bekezdéses ömlengések!<br />
Ez is saját tapasztalat, én láthatóan szeretek sokat írni, szóval el tudjátok képzelni.<br />
<br />
3. A Dear megszólítás hivatalos, a Hi megszólítás közvetlenebb. Ebben a levelezésben ez a váltás OK, de oda kell rá figyelni!<br />
<b>Segédanyag vége</b><br />
--<br />
<br />
<b>Hisztis Kis Punettinek 1 nap alatt lesz újra munkája</b><br />
<br />
Egy perc múlva csörgött a telefonom, én épp a Hyde parkban sétáltam.<br />
Igen, tudom, naaggyon menő!<br />
<br />
Elmondta, hogy ki ez a cég, mi a munka, hogy hoszútávú szerződés, de maradhatok freelance státuszban, tehát havonta adok egy számlát. Nagyon lelkes volt és minden nagyon jól hangzott.<br />
Megbeszéltük, hogy amint hazaérek elküldöm neki a portfoliómat. Ami meg is történt.<br />
<br />
És ez az ügynök, ellentétben az elmúlt két heti tapasztalattal KOMMUNIKÁLT és nagyon lelkes volt!<br />
Megbeszéltük, hogy másnap találkozunk, de még ma elküldi az anyagomat ennek a cégnek.<br />
Ám legyen.<br />
<br />
Másnap reggel (FEBRUÁR 18 ) fél kilenckor megint csörgött a telefon.<br />
Tom (the ügynök) volt az, én abban a pillanatban ébredtem.<br />
Közvetlenül felébredés után soha nem veszem fel a telefont, ha angolul kell beszélni, de most kivételt tettem. Ő pedig felajánlotta, hogy később visszahív, mert az angolom 1o után valószínüleg jobb. Hihi.<br />
De aztán rábírtam mégis, hogy mostmár inkább mondja el, ha már beszélünk.<br />
<br />
Azt mondta, hogy a vele való találkozó helyett interjúra kellene menni delután 4-re!!<br />
<br />
Innentől kezdve zúzda volt!!<br />
<br />
1o:oo<br />
el kellett rohannom valahova.<br />
<br />
12:oo<br />
hazaértem.<br />
<br />
12:oo-14:oo<br />
új, friss ropogós oldalakat gyártottam a portfóliómba, hogy üssön az interjún. 8 darabot<br />
<br />
14:oo<br />
Lerohantam kinyomtatni az indiai boltba..<br />
Az print-shopos srác kedvesen megkérdezte, hogy fáradt vagyok-e.<br />
Mondtam neki, hogy úúristen, fáradtnak nézek ki?!!<br />
Úristen, interjúra mész, mert akkor dehogy is, szuperül nézel ki, de azért igyál egy teát mielőtt elindulsz!<br />
Kicsit még rötyögtünk. Haza, tea, portfolio elrendez, szekrény feltúr, kicsi smink, kicsi hajigazitás és futás.<br />
Még a metró felé menet beugrottam a print shopba hogy csekkolják le, hogy csini vagyok-e. A válasz megnyugtató.<br />
<br />
15:55-16:45<br />
Megérkeztem az irodaépülethez, a recepción eligazítottak a második emeltre, és én azzal a lendülettel be is sétáltam Tom Ford stúdiójába..éreztem, hogy valami nem stimmel, mert csomó ruhaállvány volt.<br />
Nem kellett messzire menni onnan, csak a másik ajtó, amin be is néztem, de azt hittem, hogy egy galéria ezért választottam inkább Tom Fordot.<br />
<br />
Lement az interjú és tudjátok, hogy milyen az amikor jó, ugye?<br />
Mármint nem azt éreztem, hogy szuperül adtam el magam, (mert istenbizony lehettem volna jobb és ezt nem álszerénységből mondom) hanem hogy jó ez a hely, hogy normális ez az ember akivel beszélek, hogy figyel arra, amit mondok, és hogy örülnék, ha itt dolgozhatnék.<br />
<br />
Az ügynököm felhívta a figyelmemet az interjú előtt, hogyha bejön nekem a hely akkor mindenképp mondjam is ezt el. Mert a munkáltató is szeretné tudni, hogy én szeretnék-e ott dolgozni.<br />
És én el is mondtam.<br />
Azt mondtam, hogy nagyon tetszik minden, amit az irodáról mondott és nagyon örülnék, ha itt dolgozhatnék, feltéve persze, ha neki is tetszett a bemutatott anyagom.<br />
És vicces volt, mert itt volt egy pillanatnyi zavar a levegőben, úgy hangzott ugyanis, mintha azonnali visszajelzést várnék. Úgyhogy mikor kedves kitérő választ kezdtem kapni (még felhívják az ügynökömet és megbeszélik vele a részleteket itt az anyagiakat kell érteni), azonnal közbevágtam, és elnézést kértem, és megmondtam, hogy nem csak egy trükkös kis bóknak szántam extra infok miatt.<br />
És kicsit zavartan nevetgéltem is, ügyesen.<br />
<br />
Egyébként az ügynökkel munkatalálás nekem ezért fekszik, mert az anyagiakat nem nekem kell megbeszélni. Én megbeszélem az ügynökkel, hogy mi az elvárásom kb. Ő pedig segít ezt letárgyalni.<br />
Nyilván neki is érdeke, hogy jót alkudjon ki, mert százalékot kap utánam.<br />
<br />
Hát így.<br />
<br />
16:45-17:3o<br />
Kijöttem felhívtam Tom-ot, aki fél óra múlva visszahívott.<br />
Én addigra hazaértem és már a házam lépcsőházában a földön ülve hallgathattam meg, hogy felvettek.<br />
És hogy gratulál, és hogy valamit nagyon jól csináltam, mert ez a felvételi komunikáció nem szokott ennyire gyors lenni ennél a cégnél.<br />
<br />
Ugye, mondtam, hogy Hisztis Kis Punetti vagyok?<br />
<br />
17:3o- 2o:oo<br />
Végigugráltam a lakást és mindenkit felhívtam.<br />
Beugrottam a printshopba elmondtam a hírt a fiúknak, meg megköszöntem, hogy szépen nyomtattak.<br />
<br />
2o:2o<br />
Vacsora.<br />
Hatalmas indiai take away..<br />
Az eladó többször kérdezte meg, hogy ezt mind én egyedül és ma fogom-e megenni. És biztos tippeket adott, hogy hogyan melegítsem fel, ha esetleg mégsem csúszik le annyi kaja egy este alatt.<br />
<br />
22:oo-4:oo<br />
Mivel dolgozom a Decorilla nevű amerikai online dekor tanácsadó cégnek is (de ez még nagyon próba fázisban van) csinálni kellett két moodboardot.<br />
<br />
4:oo - 4:15<br />
Ima idő - mantra time<br />
A két dolgot ismételgettem, míg el nem aludtam:<br />
Köszönöm szépen!<br />
és<br />
Micsoda egy Hisztis Kis Punetti vagyok.<br />
<br />
..<br />
Aztán elmentem Berlinbe csütörtökön megnézni a Sasa családját és a bátyjának a lakását, amit segítettem berendezni.<br />
És szuper hétvége volt. Most hétfőn jöttem vissza.<br />
És megígérem, hogy írok majd az első hetemről is.<br />
<br />
<br />Gabriella Kovacshttp://www.blogger.com/profile/14738630260922976536noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7986967837935245970.post-58889935674157088772014-02-25T21:09:00.002+00:002014-02-25T22:09:44.007+00:00PartThree-isitmeyou'rlookingfor - Hisztis Kis Punetti ráébredMielőtt idemásolom <a href="http://gabiko3.blogspot.co.uk/2014/02/parttwo-helloisitmeyourlookingfor-es.html" target="_blank">tegnapi bejegyzés</a> folytatását, elmondom, hogy ma volt az első napom az új munkihelyen.<br />
Nem tudom, meddig maradok itt de ez tényleg egy nagyon szuper iroda!<br />
Mire a végére érek ennek a sztorinak, fogok tudni többet is mesélni.<br />
Node, lássuk a további kínokat.<br />
<b><br /></b>
<b>Másod</b><b>ik hét (Feb 1o-16) - Hisztis Kis Punetti pánikol</b><br />
<b><br /></b>
Sasa vasárnap délben elment, úgyhogy lett egy kis időm bámulni ki a <strike>kibaszottul</strike> szürke esőbe és várni a csodát.<br />
Próbáltam dolgozni, mert ez olyan, mint valami lánc, te csodát vársz valakitől, és közben meg mások tőled várják a csodát, és tőlük meg mások .. és így tovább, míg körbe nem ér.<br />
<br />
De persze most nem tudtam.<br />
<br />
Elmentem viszont néha sétálni, ez az új hobbim -low budget kultúrszórakozás- erről ömlengek máskor hosszan. Ezt is akkor találtam és már csomóan láttátok a facebookon, de kell valami kép a bejegyzésbe, hogy azt gondoljatok mielőtt rákattintotok, hogy "ilyen bejegyzés többet nem lesz" (és közben meg tényleg)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-df6sDq39nuY/UwvgmmnfHNI/AAAAAAAAF7I/EDvjBzn1QK8/s1600/1797999_10151871250416765_670181524_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-df6sDq39nuY/UwvgmmnfHNI/AAAAAAAAF7I/EDvjBzn1QK8/s1600/1797999_10151871250416765_670181524_n.jpg" height="320" width="316" /></a></div>
<br />
<br />
<u>A következő dolgokat műveltem még:</u><br />
<b>0. </b>Vártam és alkalmanként felhívtam az ügynököt.<br />
Sőt egy munkát még vissza is mondtam - ráadásul jót, a <a href="http://www.conranandpartners.com/" target="_blank">Conran and Partners</a> keres embert, in-house designer csapatba, csak szólok, ez egy nagyon jó cég - mondván, én mostmár csak azért sem adom fel, hogy freelance/contract (szabadúszó/szerződéses) munkának adjak egy esélyt, és még van pénzem és időm is.<br />
<br />
<b>1. </b>Cigiztem, meg házfelújítós sorozatokat néztem. <a href="http://www.bbc.co.uk/mediacentre/proginfo/2014/03/gb-interior-design-challenge.html" target="_blank">Ezt</a> és <a href="http://www.channel4.com/programmes/the-renovation-game/4od" target="_blank">ezt is</a>.<br />
Az összes részt. Tanultam belőlük. Sokat. Megpróbáltam kikutatni, hogy hogy lehet ezeknek a produkcióknak dolgozni. Nem jutottam hozzá közelebb.<br />
<br />
<b>2.</b> Elkezdtem utálni a High End "pénz-díszlet" design-t.<br />
<br />
<b>3.</b> Felhívtam a helyi önkormányzatot, mivel csomó építkezés van a környéken, visszahívott valaki, aki azt sem értette, mit kérdezek (most az egyszer nem nálam volt a nyelvi probléma), de érthető volt, hogy nem nekem találták ki a <a href="http://www.towerhamlets.gov.uk/default.aspx?page=12709" target="_blank">skills match</a> szolgáltatásukat.<br />
<br />
És még mielőtt itt bárki nagyon elszomorodna, és azt gondolná, hogy mennyire rossz volt nekem, elmondom, hogy HÁROM napról beszélünk, 3 azaz három napról, de a Hisztis Kis Punettik világában 3 nap az maga az örökkévalóság.<br />
<br />
<b>Aztán egyszercsak történt valami jó. Valami csodás.</b><br />
<b><br /></b><a href="http://neverordinary.blog.hu/" target="_blank">Orsi</a><b> </b>érkezett meg elképesztő mennyiségű meghívóval a London Fashion Week-re.<br />
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy kicsit sem húztam a számat. (Mondjuk tényleg csak kicsit).<br />
<br />
Mert egyrészt kit érdekel a divat, a hülye megfizethetetlen high end faszkodás, nyilván soha sem lesz Burberry táskám, és egyébként is mennyivel kényelmesebb pizsamában tölteni a napot.<br />
De nem?<br />
Hát nem! Egyáltalán nem!<br />
<br />
<b>Hisztis Kis Punetti rájön valami igazán fontosra</b><br />
<b><br /></b>
Burberry táskám most sincs, viszont szeretnék.<br />
Ezt most megpóbálom röviden leírni, mert Orsi a <a href="http://neverordinary.blog.hu-/">Neverordinary.blog.hu-</a>n sokkal alaposabban kidolgozva tolja az információkat erről a néhány napról. Például itt van ez a kis videó, csak a hangulatfokozás miatt.<br />
Ha esetleg itt alant nem jelenne meg a beágyazott video, akkor klikk <a href="http://www.youtube.com/watch?v=81efJ8R0ZFk" target="_blank">IDE</a>, és a youtube segít.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/81efJ8R0ZFk?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<br />
Röviden: Csodálatos volt!<br />
Kifejtősen pedig: Egyszercsak - természetesen a nagyobb nevek bemutatói után, lásd fenti videot például - bekattant, hogy miért is fasza a high end, és hogy mennyire kurvára kiváltságos helyzet az, ha valakinek megadatik, hogy ne csak újpesti panellakás felújítást csináljon. És nem a pénz miatt, ami a megrendelőnek van, hanem a pénzzen vásárolható minőség és lehetőség miatt.<br />
Azt is megértettem, hogy a pénzzel rendelekező megrendelőt ugyanúgy kell és lehet edukálni csak meg kell találni és <u>tanulni</u> a módját <strike>(feltéve ha nem kínai)</strike>.<br />
<br />
<b>Itt most muszáj egy kis kitérőt tennem:</b><br />
Ha most bárki olvassa ezt a blogot, akinek már dolgoztam magánban, remélem nem érti félre a fentieket.<br />
Nagyon nagyon szeretem az összes alacsonyabb költségvetésből elkészült munkámat.<br />
Sok szempontból sokkal jobban szeretem ezeket, mint a hatalmas hoteles high end munkáimat.<br />
Egy cm2-t tervezést sem cserélnék el belőlük valami másra, ami <u>látszólag</u> jobban csillog.<br />
<br />
<a href="http://travelo.hu/cucc/2014/02/20/vilag_legnagyobb_hotele_kina/" target="_blank">Csak hogy iskolapéldát mutassak arra hogy miért nem: </a><br />
<a href="http://travelo.hu/cucc/2014/02/20/vilag_legnagyobb_hotele_kina/" target="_blank">a hétvégén EZT a cikket találtam a Travelo-n. </a><br />
<a href="http://travelo.hu/cucc/2014/02/20/vilag_legnagyobb_hotele_kina/" target="_blank">Ez AZ a hotel, amivel a felmondásom előtti másfél évet töltöttem.</a><br />
<a href="http://travelo.hu/cucc/2014/02/20/vilag_legnagyobb_hotele_kina/" target="_blank">Eléggé felelősségteljes pozicióban, a végére teljesen kifingva, öröm nélkül. </a><br />
<a href="http://travelo.hu/cucc/2014/02/20/vilag_legnagyobb_hotele_kina/" target="_blank">Írtam erről is ebben a blogban, tuti ...rosszul vagyok az egésztől.</a><br />
<br />
Ez a világ legnagyobb és legrondább és legdrágább hotele.<br />
Itt egy <a href="http://a512880633.oinsite.yh.mynet.cn/_d275215693.htm" target="_blank">másik cikk</a> ugyanerről a komplexumról.<br />
<br />
Ok, igazándiból csak a projektben nem volt örömem, a team-em csodálatos emberekből állt.<br />
<br />
Viszont nyilván rengeteget tanultam benne, és hogy a portfoliómban, illetbe a skill set-emben (ezt hogy mondják szépen magyarul?) milyen erősséggel szerepel ez a tapasztalat, arról gondolom, nem kell sokat beszélni.<br />
<br />
A lényeg, hogy a Fashion Week-en megértettem végre valamit, arról, hogy mi a fenét keresek itt, és hogy miért nem enged ez az út el engem, amikor pedig annyiszor próbáltam már róla letérni.<br />
<br />
És ez Az Öröm Hír.<br />
<br />
Ez nem jelenti azt hogy nem szeretnék és nem fogok elvállalni továbbra is kisebb volumenű tervezési feladatot. Mert DE.<br />
Mert feltölt, hogy közvetlenül látom az eredményt és az örömöt<br />
és<br />
mert nem hiszek a kasztrendszerben.<br />
<br />
Ezúton is bocsánat mindenkitől, akit ez elmúlt hónapban <strike>leszartam</strike> elfelejtettem,<br />
pedig tőlem várják a valamit.<br />
Tamás, Vilma! (... úristen tegnap még emlékeztem valaki másra is...)<br />
Sokkal jobban van minden már, úgyhogy hamarosan jelentkezem! Tényleg!<br />
<br />
...<br />
<br />
még egy rész van ebből, aztán lassan utolérem magamat!<br />
..<strike>és akkor megint nem írok majd hónapokig, de jó is lesz</strike><br />
<br />
<br />Gabriella Kovacshttp://www.blogger.com/profile/14738630260922976536noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7986967837935245970.post-32693189393008136052014-02-24T20:17:00.000+00:002014-02-24T20:47:37.163+00:00PartTwo-Hello,isitmeyou'rlookingfor - Hisztis Kis Punetti bemutatkozikAz a helyzet, hogy aznap, amikor újra lett munkám kereken 18 nap után (könnyű volt kiszámolni, mert az előzőnek pont január 31-én lett vége)..szóval, semmi másra nem tudtam gondolni, csak hogy hisztis kis punetti vagyok, meg persze nagyon vigyorogtam is, meg el is voltam fáradva.<br />
<br />
Az előző bejegyzés a 13. nehéz napon született.<br />
Úgyhogy most megpróbálom itt összefoglalni, hogy miket tanultam ezalatt a <strike>hosszú és kimerítő</strike> rövid idő alatt. HKP.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-7hOGD7rOzyg/Uwus9XUwhHI/AAAAAAAAF6s/DNC8HQ647tM/s1600/20140209_021337.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-7hOGD7rOzyg/Uwus9XUwhHI/AAAAAAAAF6s/DNC8HQ647tM/s1600/20140209_021337.jpg" height="296" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<b>Első hét (Feb 1-9) - Hisztis Kis Punetti munkát keres.</b><br />
<b><br /></b>
Az első hét remek volt, de tényleg.<br />
Először is, nem voltam elkeseredve, de tényleg nem.<br />
Igazándiból örültem. Mert egyrészt ismerve magamat az álvigyorgás nem megy sokáig, illetve rettentő mennyiségű energiát emészt fel bennem és TUDOM, hogy úgyis látszik. Ha meg egyszer kipukkad, akkor karrier-öngyilkosságot vagyok képes elkövetni vagyis kiakadok és veszettül (értsd szó szerint) azt gondolom, hogy CSAK nekem van igazam.<br />
<br />
Másrészt azon a héten jött a Sasa, szóval már a kirugás napján (péntek) elkezdtem annak örülni, hogy mivel nem lesz munkám az első héten, nem is fogom úgy érezni, hogy lógok és nem keresek pénzt, ha nem dolgozom, amikor itt van. Illetve, ha dolgozom, akkor nem nő bennem a feszkó, hogy közben 3 napunk lenne, amit együtt tölthetünk ebben a hónapban és nem csak egy szombat.(csütörtökön jött és vasárnap ment el).<br />
A távkapcsolat csodálatos világa.<br />
nomnomnom.<br />
<br />
Hétfőtől szerdáig kicsit kipofásítottam a portfoliómat, raktam mögé menő szürke hátteret, újrarendeztem, elmentettem, kinyomattam, öszeraktam, és elküldtem az ügynököknek, akikkel régebben beszéltem. Fel is hívtam Őket (kettő volt, tudtak egymásról), cseverésztünk is, mindenki örült, hogy mennyire ügyes vagyok, és well-presented és mindenki megígérte, hogy keres nekem munkát.<br />
<br />
Én is körülnéztem az oldalakon, elküldtem néhány helyre a kis csomagomat, találkoztam ismerősökkel és barátokkal a szakmából és nekik is elmondtam, hogy munkát keresek és dont be shy to let me know.<br />
<br />
És igen, azért írom le ezeket ide, mert erre mind büszke vagyok.<br />
Büszke, hogy nem dugtam a fejem a homokba, hogy ne lássa senki.<br />
Hogy elfogadtam, hogy néma gyereknek anyja sem érti, főleg, hogyha nem is otthon van, az anyukájával, hanem egy kurva nagy városban, ahol alapjáratban mindenki <strike>szarik egymás fejére</strike> azt válaszolja a hogyvagyra, hogy FINE.<br />
<br />
Természetesen lejátszottam magamban az elmúlt egy hónapot, és alaposan körüljártam a kérdést, hogy mit rontottam el, hogy hol bugyogott fel belőlem a kelet-európai agresszív értetlenség, miben nem voltam elég rugalmas, hol gondoltam, hogy én jobban tudom, ahelyett, hogy egy rövid távon használható szuper eszköz lettem volna, amire egyébként szerződtem. És nyilván ezeknek az okai is érdekeltek.<br />
<br />
Nem (csak) tiszta önostorozással próbáltam sírva vigadni, ahogy ez alapjáratban genetikailag kódolt bennem, hanem igyekeztem beszerezni az elérhető információkat, hogy reálisan is láthassam a helyzetet.<br />
<br />
Egyrészt már a "sorry-goodbye" beszélgetésen megkérdeztem, hogy rendben van, hogy befejeztük azt a szakaszát a projektek, amire felvettek, de ha bármi van, amivel nem voltak megelégedve, akkor szeretném, ha elmondanák, mivel tanulok belőle és segít nekem, hogy jobban végezzem a munkám.<br />
<br />
A válasz nem volt angol, és ennek örültem.<br />
Azt mondták, hogy szeretik ahogy dolgozom, de arra számítottak, hogy kicsit gyorsabb leszek. Mondtam nekik, hogy köszönöm, és hogy én is arra számítottam, tudva, hogy az előző alkalommal mennyivel gyorsabban mentek a dolgok.<br />
Kicsit még beszélgettünk és úgy jöttem el, hogy azt éreztem, hogy mindketten látjuk az érem mindkét oldalát úgy, hogy én egyetlen egy kritikus mondatot sem fogalmaztam meg. Titokban megsimogattam a saját fejem, hogy a sok éve fejlődő tárgyalástechnikám, íme használatban van.<br />
<br />
Aztán azért itthon még kicsit marcangoltam magam, úgyhogy futottam még egy kört a kérdezősködéssel. Ezt a munkát egy ismerősön keresztül kaptam, aki sok éve dolgozik ennél a cégnél, mostmár nagyon magas pozicióban, és akit a barátomnak mondhatok. Tehát felé még plusz felelősséget is éreztem persze, de Tőle is azt a választ kaptam, hogy minden rendben. A munka, amit csináltam, jó, nagyon is és kiderült az is, hogy Ő például mindig úgy tudta, hogy január végéig maradok, mivel ott van vége a szakasznak. Tárárá. Hát így.<br />
<br />
Kő leesik, elgurul.<br />
Közben megérkezett a kifizetés is a számlámra.<br />
Jöhetett egy boldog kis hét(köznapok)vége a Sasával.<br />
<br />
<br />
<br />
..<br />
<br />
Folytatom holnap.<br />
Tényleg!<br />
Már megírtam, csak véletlenül egy regény lett, és Te nem akarod egyben elolvasni.<br />
Vagy?...ugye?<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />Gabriella Kovacshttp://www.blogger.com/profile/14738630260922976536noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7986967837935245970.post-17698850689190460892014-02-13T17:07:00.002+00:002014-02-13T17:07:25.626+00:00PartOne-Hello,isitmeyou'rlookingfor és életem másodpercei Vol2újra van egy hónapnyi másodperc. juhuu, repül az idő.<br />
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dyqpWWU9qESltiPkjsVK9o1Tasw3BQwhNoD19YWrYmr8Jh5FtQgzbW5sx9Uehz0zDy_gcVhwtXw6VBilXnZ2Q' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe></div>
<div>
<br />
<div>
<br />
<div>
azon kívül, hogy majdnem minden nap történt valami, legalábbis a kis videó szerint, </div>
<div>
természetesen még mindig s<strike>zenvedek</strike> küzdök.</div>
<div>
Ez a poszt hosszú lesz, úgyhogy tagolom:</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b>Bevezetés</b></div>
<div>
<br /></div>
<div>
Éppen jól megmutatja magát a valóság, hogy ez a freelance lét, ez bizony nem mindig fenékig tejfel, meg flexibilitás, meg izgalmas munkahelyek, meg pirgi-pörgi, meg kolbászból kerítés.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Úgyhogy most erről mesélek, bár nyilván sokkal jobban esne eltussolni ezt, szépen kussolni, amíg jobbra nem fordulnak a dolgok, vagy legalábbis olyanra, amiről álmodozva azt gondoltam, hogy majd itt énekelni fogok. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
Persze nem kell megijedni, nincs világvége. A dolgok azért haladnak a maguk útján, én legalábbis mindent megteszek azét, hogy haladjanak. És igen, abszolút van is mit csinálni, sőt még pénzt is keresek-kereshetek vele, persze ha nem vagyok olyan ideges, hogy a dolgozás helyett inkább őrületes kuplerájt csinálok és tilosban cigizek az ablakban vagy éppen blogot írok gőzkieresztés gyanánt.</div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Blogot írni egyébként azért is jó, mert legalább nem az anyukámmal vagyok őrületesen "grumpy" illetve legalább nem a Sasát húzom le energiával..bár igyekszem, hogy ne ez legyen, és mindketten szuperül állják.</div>
<div>
...de azért mégis, őszintén szólva én is megszoktam, hogy superwoman vagyok, akinek akkor is jó, amikor nem is.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Szóval, mi az a hatamas katasztrófa, amiről itt <strike>s</strike>írok? </div>
<div>
Remélem, mire a végére érek ennek a tündéri kis beszámolónak, azt fogom gondolni, hogy minden ok, és ez csak egy ilyen huppanó, amit az amerikai filmekben, meg a sikerkönyvekben, meg az életrajzokban..etc.. szépen becsomagolva mutatnak.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b>Tavalyi hó</b></div>
<div>
<br /></div>
<div>
Kezdjük az elejéről.</div>
<div>
Tudjuk, hogy felmondtam tavaly és ezt azóta sem, egyetlen percig sem bántam meg. </div>
<div>
Bármikor felteszem magamnak a kérdést, hogy visszamennék-e, ahelyett, hogy itt <strike>balfaszkodom</strike> próbálkozom, a válasz egyértelműen nem. Egy jó pont.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Tavaly sokminden elindulni látszott, és szeretném hinni, hogy el is indult.</div>
<div>
Bemutató standot terveztem az <a href="http://oldsoulfurniture.co.uk/" target="_blank">Old Soul Furniture</a>-nek az Ideal Home Show-ra és szép lett.</div>
<div>
Sasa bátyja sikeresen Berlinbe költözött és vett magának egy lakást, úgyhogy Neki is segítettem, épp most építk a konyhát..nagyon izgi. Még egy jó pont.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Dolgoztam is itt irodában, szabadúszóként. </div>
<div>
Kétszer jött áldásként munka, ugyanattól a cégtől, ugyanabból a kézből.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Az első kör zseniális volt. </div>
<div>
Ugyan Közel-Keleti a project, de viszonylag előrehaladott állapotban, szuper project vezető tervezővel. Szép látványterveket összerakni Photoshoppal GoogleSketchupra, bútorokat, anyagokat válogatni, gyorsan és hatékonyan dolgozni és keresni némi pénzt. </div>
<div>
Persze a napi díjamat lealkudták... nagyon. De kezdésnek, portfolió bővítésnek, új területet kipróbálni tökéletesen passzolt. Ez még tavaly volt 3 hét.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
A második kör ebben már évben volt, de a megkeresés tavaly Decemberben.</div>
<div>
Ez a lehetőség is egyébként pont jókor jött, egy átparázott December után, borult égből napsugár.</div>
<div>
Visszahívtak, hogy legyek olyan kedves tervezzek már gyerekszobákat egy hatalmas (6ooo m2-es) házba Párizsba, mert nagyon szoros a háridő és olyan ügyes voltam múltkor.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b>Most már, aztán</b></div>
<div>
<br /></div>
<div>
És akkor elkezdődött 21o4 Január és én előbb jöttem vissza egy héttel, hogy dolgozzak végre.</div>
<div>
A project vezető most valaki más volt. És én életemben először találkoztam olyan angollal, akihez tényleg kell ez a szótár:</div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-Tv5_VQFwOEk/UvzxX5h33rI/AAAAAAAADaI/QdXauL2dAtk/s1600/english1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-Tv5_VQFwOEk/UvzxX5h33rI/AAAAAAAADaI/QdXauL2dAtk/s1600/english1.jpg" height="400" width="318" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div>
És persze nem esett le először. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
És egyébként is gyerekszobát tervezni egy pénz-díszlet projechez egyáltalán nem egyszerű. </div>
<div>
Főleg, ha azt sem tudjuk hány évesek a gyerekek, meg hogy akkor ez most mennyire legyen klasszikus, vagy inkább eklektikus vagy..vagy... egyáltalán kik ezek a gyerekek. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
Kénytelen voltam úgy gondolni rájuk, mintha a világ összes nagyon gazdag családjának a gyerekének terveznék. Egy teljesen külön szárnyba az épületen belül. Hatalmas folyosóval és lépcsőházzal elválasztva a szülői hálóktól, óriás játszó folyosón, fogadószobán, gyerek játszós nappalin (ez egy hatalmas TV nagy kanapéval) keresztül vezetett a tér a 4 gyerekszobához, amikhez külön gardróbszoba és természetesen fürdőszoba járt.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Nehezen, ha egyáltalán, voltam képes kiverni a fejemből a nemrégiben olvasott Guiness lány <a href="http://www.theguardian.com/books/2010/nov/21/ivana-lowell-why-not-say-what-happened-review" target="_blank">Ivana Lowell: Why not say what happened </a>című önéletrajzi regényének gyerekkorra vonatkozó, igen megrázó részeit...azok az oldalak a könyvben olyan történetet mesélnek el, amiért örülsz, hogy nem születtél pénzes familiába.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Röviden összefoglalva: Vért izzadtam.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
De végül megoldottam a feladatot. Megtanultam MINDENRE mosolyogni, megtanultam "angolul", és megcsináltam 4 gyerekszobát exponenciálisan csökkenő idő alatt.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Aztán mikor készen voltam, bár még az ígért - és időközben meghosszabbított - szerződésből lett volna még két hét. (Tehát még ezen a héten is <strike>vidáman</strike> dolgoznék)....Szóval akkor azon a Pénteken (a másodperces videó szivárványt mutat arra a napra) behívtak és sűrű bocsánatkérés közben elmondták, hogy Februárban már nem kell jönnöm. És hogy köszönik és hogy bocsánat.</div>
<div>
What to say?</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Folyt. köv.</div>
<div>
Most el kell mennem brassói aprópecsenyét főzni, mert vendégeim jönnek. Egy olasz, egy ausztrál két mesehős: Filippo és Fiona. :)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
</div>
Gabriella Kovacshttp://www.blogger.com/profile/14738630260922976536noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7986967837935245970.post-24993399200616289182014-01-18T00:17:00.000+00:002014-01-19T00:50:08.669+00:00Utálom a péntek estét - isten kalapja - 1 másodpercek..nem..nem..nem..<br />
<br />
nem írtam, mert túl sok minden volt<br />
nem írtam, mert a szavak beszélni kellettek<br />
nem írtam, mert a gondolatoknak belül volt helyük<br />
<br />
de<br />
de most igen<br />
leginkább, mert UTÁLOM a péntek estéket<br />
<br />
mert a péntek este magányos, mert a péntek este béna<br />
még akkor is, ha lehetne sört inni az ismeretlen ismerősökkel<br />
velük is magányos<br />
<br />
azoknak, akik azt hiszik, hogy verset írok,<br />
elmondom, hogy nem<br />
csak ilyen szaggatottan jönnek belőlem ezek,<br />
mint egy furcsa kis betűzokogás a senki-mindenki-földjén<br />
<br />
először persze Londont hibáztattam,<br />
mert a Sasa közben otthon moziba megy az osztálytársaival...<br />
... ahova persze nem me(het)nék....vagy de?....vagy ez-e a kérdés?<br />
(azt mondta, mehetnék...de mennék-e..de nem ez a kérdés)<br />
<br />
szóval Budapesten is ez lenne<br />
<br />
kicsit úgy érzem magam, mint egy elengedett héliumos lufi<br />
szépen távolodom mindentől, ami eddig ismerős volt<br />
és persze kínzó és nagyon költőiképes a kérdés, hogy tartok-e valamerre.<br />
<br />
ugyanannyira izgi ez, mint überpara.<br />
<br />
ha távolodom is, mert igen<br />
akkor nem szeretném magam héliumos lufihoz hasonlítani<br />
a lufik kipukkad(hat)nak és a legkisebb esélyt látom arra,<br />
hogy ott messze az ég kalapjában összegyűlik a sok elszabadult lufi<br />
és boldogan fujdogálja a szellő<br />
(mert nem szél, az biztos, hanem olyan meleg, játszadozós fuvallat az)<br />
Őket, Egymáshoz<br />
<br />
mert, mint tudjuk, az égnek nincs is kalapja.<br />
nem, istennek sincs.<br />
<br />
akkor mi legyen?<br />
<br />
hát röviden ez törént az elmúlt 8 hónapban.<br />
<br />
meg még az is, hogy ráírtam arannyal az ékezetes betűket<br />
az angol billentyűzetre<br />
ma este.<br />
<br />
----<br />
<br />
utóirat:<br />
van ez a kis applikáció, a 1second every day<br />
<br />
ez itt 2o12 December 13- 2o13 Január 12 minden napom egy másodperce<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dwnY0SeLN3Ff_HyWUgAz5tZ3bYjaRhtgtUsztzp9SKPfdGa4OIXgA2_otTPllcpKsnNuqpe5nnMguR5M8QzLw' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe></div>
<br />
<br />Gabriella Kovacshttp://www.blogger.com/profile/14738630260922976536noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7986967837935245970.post-68145125916048156232013-05-18T15:29:00.001+01:002013-05-18T15:29:53.550+01:00Muszlin - Feliratokakartam írni csomó mindet, de... <br />
...kinyitottam a blogot és kb. 30 percen keresztül bámultam azt a gif-et ahol Sasa focizik a Rumlival...<br />
<br />
Szóval ma mégsem lesz sok kifejtős gondolat, pedig tegnap este, miközben majszoltam a csirkemell burgeremet hazafelé sétálva, és elmélázva hallgattam a hátam mögött krákogó és turházó indiai bácsit (igen épp ilyen érzés volt megélni is, mint olvasni, csak kicsit tompább)...szóval..annyi minden volt a fejemben. A 35 éves unortodox(bárcsak tudnám, mit is jelent ez a szó pontosan) tényleg vidám életemről, meg az ételekről, meg az italokról, meg a világképről, meg az emberekről..<br />
...dehát talán a legunalmasabb, ha arról ír az ember, hogy írna, de az tegnap volt..ma meg csak egy ilyen puha muszlinkendő, szép színes, van a fejébe gyömöszölve..nem zizeg, nem csörög, puhán kitömíti...a többi néma csend.<br />
<br />
Ígértem a Type Safarit, szóval akkor inkább a témánál maradok:<br />
Grafikus ismerőseimnek szeretettel, szíves figyelmükbe<br />
ha oktatásos inspirációra vágynak, meg az utcakép, meg az egységesített feliratok előnye-hátránya..stb..<br />
<br />
Szóval a <b>Type Safari, az egy feliratfigyelő és fényképező séta a városban, </b><br />
viszel egy mondatot, és összefényképezed hozzá a betűket, miközben megtudsz a tipográfiáról, és az egyes feliratokról is egy-s-más érdekes dolgot.<br />
20%-ban városnéző túra, 80%-ban grafika figyelő.<b><br /></b><br />
Természetesen szintén <a href="http://neverordinary.blog.hu/" target="_blank">Orsi</a> találta, én meg elmentem..és mivel éppen gifben utazom, ezt műveltem:<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><a href="http://3.bp.blogspot.com/-VRBJU6jlhPE/UZeGvJfIVpI/AAAAAAAABx0/FV6IcO7aOlw/s1600/TypeSafari_Islington_Gabriella.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-VRBJU6jlhPE/UZeGvJfIVpI/AAAAAAAABx0/FV6IcO7aOlw/s1600/TypeSafari_Islington_Gabriella.gif" /></a></b></div>
<br />
Az van odaírva, hogy: <b>Typography is sooo cool. </b><br />
Ugyanez a "munka" nagy büszkeségemre a <b><a href="http://typetasting.wordpress.com/2013/03/07/islington-type-tasting-walk-sunday-march-10th/" target="_blank">Type Tasting</a></b> ide vonatkozó oldalán is ott villódzik.<br />
<br />
Ugyanott, meg a <a href="https://www.facebook.com/TypeTasting?fref=ts" target="_blank">facebookon</a> is, bővebben is olvashattok erről az egészen egyszerű, de mégis remek ötletről. Inspiráló lehet azoknak, akik művészként, vizuális szakemberként a magasra emelkedő orr helyett a közvetlenebb kapcsolatot választják a plebsz-el. Esetleg tennének valamit a felnőttkori vizuális oktatásért, ne adj isten a tudatosabb létezésért, a kifejezés hétköznapi környezetre vonatkozó és nem a transzcendens-buddhista formájában.<br />
Illetve minden olyan ügynökségnek, csapatépítő tréning gyanánt, akik az őrületbe kergetik a grafikusokat a "Comic Sans" imádattal.<br />
<br />
A budapesti feliratok épp ennyire menők..<br />
Egyébként meg nagyon bízom benne, hogy bunkó módon csak én nem tudok róla és már rég van ilyen otthon is. <br />
<br />
Szerintem elmegyek majd ugyanennek a nőnek a feliratcsináló, DIY tárgycsináló workshopjára is...<br />
<br />
Egyébként ez a fajta self-marketing itt elég menő, ha valaki a kreatív munkájából szeretne bizniszt építeni és esetleg az oktatás is érdekli. Ingyenes vagy olcsó mini kurzust csinálnak (rajzolás, fényképezés..stb), nem egyszer hanem rendszeresen, 4-5 hetente, amire annyiszor mész el ahányszor akarsz...és erre jönnek az eseti nagyobb események, workshopok, amik pénzbe kerülnek, de addigra megvan a bizalom, és kb tudod mit kapsz.<br />
Nem csupán a művész megismeréséről szól ez, hanem kapcsolatépítésről is, akár a résztvevők között is..<br />
szóval jó..több rétegben...nem magyarázom tovább..<br />
<br />
..inkább visszafekszem aludni...Gabriella Kovacshttp://www.blogger.com/profile/14738630260922976536noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7986967837935245970.post-80149076554293912902013-05-11T14:46:00.000+01:002013-05-11T14:49:36.268+01:00Cuki kutyás giffek, nő szalagon és rizsaBár nagyon csábító lenne a tegnap frissen szerzett Burlesque festivál élményről írni és szalagon le-föl csavargó, meg tűznyelő, meg pezsgőlocsoló, mellbimbójukat függönyrojttal fedő, itt-ott a kéznek valószínűleg kellemesen húsos táncosnőkről kicsi mozgó giffeket feltenni most, de...<br />
..de erről reményeim szerint a <a href="http://neverordinary.blog.hu/">Neverordinary.blog.hu</a>--n Orsi fog beszámolni, és mivel ő szerezte a nagyszerű eseményre a jegyeket, hát nem lopnám el ezt a jó kis, szexi lehetőséget, ami az egekbe repítheti az alkalom adta látogatószámot. (azt hiszem hogy a szex és a DIY elég hatékony tömeggenerátorok)<br />
Szóval e helyett:<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-wLelq7D6MDU/UY4_mAo4jiI/AAAAAAAABwU/hq6inLygZz4/s1600/szalag_5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="http://1.bp.blogspot.com/-wLelq7D6MDU/UY4_mAo4jiI/AAAAAAAABwU/hq6inLygZz4/s640/szalag_5.jpg" width="377" /></a></div>
<br />
Inkább a'la retrospekítve elmesélem, hogy milyen nagyon jó volt otthon kicsit kifújni a levegőt és, hogy a cseresznyefa a konyhaablakban már zöld cseresznyékkel van tele, hogy T. lakása nagyszerűen halad, és alig várom, hogy lefotózhassam, Ő meg, hogy beköltözzön, hogy Sasa egy tündércirmos, az én anyukám főzi a legjobban a körömpörköltet, hogy az én apukámnak égeti a legnagyobb lyukat a saját tenyerébe kerti munka közben, de már gyógyul és, hogy a <i>mi kutyánk</i>, a Rumli, a legcukibb állat széles-e világon.<br />
<br />
na akkor: nézd, itt szalad!: nagyoncukiugyeeee?!:)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-cJTOjm76WMY/UY5GmjKP2CI/AAAAAAAABwk/0ZfItQKu7x4/s1600/rumli+felnez.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-cJTOjm76WMY/UY5GmjKP2CI/AAAAAAAABwk/0ZfItQKu7x4/s1600/rumli+felnez.gif" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-U4z1rKcgQwg/UY5Gsqrx3nI/AAAAAAAABw0/PPTEM4-QyQM/s1600/nyunyorangat+fekvo.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-U4z1rKcgQwg/UY5Gsqrx3nI/AAAAAAAABw0/PPTEM4-QyQM/s1600/nyunyorangat+fekvo.gif" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-8x8_O-tN_Pw/UY5HQYvJlzI/AAAAAAAABxE/u7tjeyGNY20/s1600/simizes.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-8x8_O-tN_Pw/UY5HQYvJlzI/AAAAAAAABxE/u7tjeyGNY20/s1600/simizes.gif" /></a></div>
bónusztrekk: foci<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-C_HuBpZVCkE/UY5HL81pudI/AAAAAAAABw8/VdQkmlU8DjY/s1600/sasa_rumli+focizik.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-C_HuBpZVCkE/UY5HL81pudI/AAAAAAAABw8/VdQkmlU8DjY/s1600/sasa_rumli+focizik.gif" /></a></div>
<br />
*a második kis mozgóképen, becsszó, nem villantok szerelőmosolyt..<br />
**a harmadik kis-mozgóképen pedig nem a szomszéd nemzetiségi néni simogatja a kutyát, hanem én..frissen lebarnult kézzel (jajdeszép), és anyukám kapálós melegítőjében...a szoknya saját.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
ui.: a következő posztban pedig a typography safari-ról ejtek majd néhány magasztaló szót, szintén műalkotást fogok hozzá mellékelni...<br />
ui2::most rohannom kell "Aliz Csodaországban" tematikusan felöltözve (leginkább egy nagy dekoltázst vettem fel ma, bocs Sasa, szeretlek Sasa <3) mulatni.....mert 4-kor kezdődik...hülye angolok<br />
<br />Gabriella Kovacshttp://www.blogger.com/profile/14738630260922976536noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7986967837935245970.post-37332776843139852962013-04-27T01:41:00.000+01:002013-04-27T02:11:19.394+01:00Életképes, becsiccsenetMa egy elégé nehéz nap után, teljesen biztos lettem benne, hogy egy meleg bárba járunk péntek esténként munka után földelni*. Tök jó!! Szép és kedves férfiak..eye-candy...az Oval Lounge elnevezés lassan új értelmezést kap. (Eddig azt hittem csak a megálló közelsége miatt..)<br />
Mondjuk, azt nem értem, hogy hogy bírták a teraszon rövid ujjú pólóban..de...hát....melegek..<br />
(azonnal el kell mennem aludni..azonnal...)<br />
Tessék életkép. Az előtérben a kollégáim, a háttérben ők cukin szerelmesek :) <br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-EdBF5IGjWsg/UXsWksKGGHI/AAAAAAAABv8/nQtzrKp9MkU/s1600/oval.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-EdBF5IGjWsg/UXsWksKGGHI/AAAAAAAABv8/nQtzrKp9MkU/s1600/oval.gif" /></a></div>
<br />
Az én idegrendszerem egyébként ma estére azt hiszem, hogy teljesen felmondta a szolgálatot.<br />
Ma leadtunk egy munkát amit két hónapja csinálunk. És jövő héten folytatjuk a következő fázissal.<br />
Ez kb 150 rajz, 22 lakosztály. Über teammunka az én vezényletemmel, és nagyrészt favágói tevékenység, 7 csillagos exkluzív ruhába öltöztetve. Mindeközben eléggé megviselt némi furcsa hangvételű levelezés a menedzsment egyik tagjával, amire ebben a formában semmi szükség nem lett volna. (erről egyébként még szívesen írnék bővebben, de nem fogok..mert nem etikus)<br />
<br />
Szóval mindezek miatt két pohár fröccs elég is volt ahhoz, hogy számomra észrevétlenül becsiccsencsek.<br />
Már akkor fel kellett volna tűnnie, amikor egy "otthon-ilyen-csak-hajnal-négykor-történik" mozdulattal borítottam rá a szemben ülő kollégámra a maradék fröccsömet.<br />
<br />
De aztán, amikor távozáskor a női WC-ben puszta jószándékból sikerült összetörnöm a tartály kerámia fedelét, majd elvágni vele kicsit az ujjam...Na, akkor már igazán fel kellett volna tűnnie.<br />
Azért mert nem lehetett lehúzni, és gondoltam megnézem miért nem... de kicsúszott a kezemből...ha bármikor is gondolkoztatok volna rajta, hogy ki az az idióta aki tönkreteszi a WC-ket a szórakozóhelyeken ...mostantól behelyettesíthetitek az arcomat.<br />
Mondjuk sírva nevettük..hülye mérnök vagyok... <br />
Aztán megmondtam a pultosnak, mit csináltam, Ő meg azt mondta semmi baj, és kösz , hogy szóltál...és tényleg így értette..de legközelebb azért megpróbálom majd elmaszkírozni magam, amikor péntek lesz.<br />
<br />
De igazándiból akkor jöttem rá, hogy valószínűleg lehúzták a rolót az agysejtjeim, amikor itthon már teljes nyugalomban ültem az online banki felület előtt, hogy befizessem a lakbért és a számlákat és egyszer csak azon vettem észre magam, hogy cincogó hangon a Szózatot dudolászom....igen A Szózatot...és ki is csúszott az a sor a számon, hogy: ááááldjon vagy verjen soors kezeee, iiiitt ééééélneeeed, éééééllllneeed..halllllnoooooooooooooooood keeeellll....<br />
nem hiszem el. <br />
<br />
*<i>földelni</i>: ezt még az Anitával találtuk ki, amikor péntekenként jóga után, mindig elmentünk inni..általában a Múzeum Cukiba..hogy a lelki felemelkedés után meglegyen a balansz.<br />
<br />Gabriella Kovacshttp://www.blogger.com/profile/14738630260922976536noreply@blogger.com0Oval, London Borough of Lambeth, London SE11, Egyesült Királyság51.481849999999987 -0.1124099999999543825.959815499999987 -41.421003999999954 77.003884499999984 41.196184000000045tag:blogger.com,1999:blog-7986967837935245970.post-30771641986476825802013-04-22T22:12:00.001+01:002013-04-22T22:20:06.164+01:00Bobi és Barbi jelenetet rendezett a fürdőszobábanMíg én galambokat rugdosok és szőnyegről madárszart takarítok a lépcsőházban, addig bezzeg a fürdőszobai villanykapcsoló Barbija és Bobija jól mulat...megáll az eszem...és őrületesen irigy vagyok.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-EChd2tGE0NE/UXWj9Vg9EWI/AAAAAAAABvY/dTxIqhmHfDI/s1600/20130422_211754.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="360" src="http://3.bp.blogspot.com/-EChd2tGE0NE/UXWj9Vg9EWI/AAAAAAAABvY/dTxIqhmHfDI/s640/20130422_211754.jpg" width="640" /></a><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Egyébként meg örülök, hogy ilyen jól kijönnek, ugyanis ez egy elrendezett házasság. <br />
Bobi, eredeti foglalkozása játékbolti koronaőr, nyilván angol..le sem lehet róla vakarni az egyenruhát. Miután hazaköltözött velem Budapestre, évekig élt a Nap utcai fürdőszoba tükör fölött, lábát a keretre lógatva, egyedül....szeretni a nedves környezetet.<br />
Barbi holland McDonalds dolgozó volt, feladata a gyerekmenük eladása volt. Aztán elhoztam Londonba, Bobinak. Azóta a föld (a kapcsoló húzójára akasztott kövek) fölött repülnek. Rosszalkodni csak mostanában kezdtek...eddig legalábbis naivan azt hittem, táncolnak...<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-G-WWBxN5Ehk/UXWkZJ4lSXI/AAAAAAAABvk/-0qtVT7ZUoI/s1600/1366662240359.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-G-WWBxN5Ehk/UXWkZJ4lSXI/AAAAAAAABvk/-0qtVT7ZUoI/s1600/1366662240359.gif" /></a></div>
<br />
<br />
Ezen kívül még az is van, hogy a ma vásárolt cipőmet nézegetve, teljesen biztos lettem benne, hogy a <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Herzog_%26_de_Meuron" target="_blank">Herzog & de Meuron</a> páros <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Pekingi_Nemzeti_Stadion" target="_blank">2002-ben</a>, pont ilyenben slattyogta végig a nyarat.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-gvXLQcz_Bwc/UXWkV5SCagI/AAAAAAAABvg/B9mqDnloPOE/s1600/20130422_211618.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="http://1.bp.blogspot.com/-gvXLQcz_Bwc/UXWkV5SCagI/AAAAAAAABvg/B9mqDnloPOE/s320/20130422_211618.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-Z7aRP0Gjxg0/UXWmjqij3wI/AAAAAAAABvs/aU2RHbrqvYY/s1600/800px-Bird%27s_Nest_stadium,_May_2008.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="108" src="http://3.bp.blogspot.com/-Z7aRP0Gjxg0/UXWmjqij3wI/AAAAAAAABvs/aU2RHbrqvYY/s320/800px-Bird%27s_Nest_stadium,_May_2008.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
hát ezek.<br />
Egyébként meg azon is gondolkozom, mivel itt a 10 fok feletti hőmérséklet örömére egyre több az ujjatlan póló, rövidnadrág, tangapapucs kombó, hogy holnap vajon mehetek-e én is ebben, asszimilálódási szándékkal....hmmm...persze zoknival....mégis csak kelet-európai vagyok, vagy mi a fene.Gabriella Kovacshttp://www.blogger.com/profile/14738630260922976536noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7986967837935245970.post-77831585015992048312013-04-21T22:40:00.003+01:002013-04-21T22:40:59.474+01:00Régi és nem mozog - Pocsolya=PuddleEz több, mint egy éves sztori, de valamiért nem posztoltam..most elolvastam és tetszik, szóval tessék..<br />
Ez nem mozog, sőt ég kép sincs.. ezt még olvasni kell:<br />
<br />
2012. Február valahanyadika<br />
<br />
Azon a napon amikor megtanultam a pocsolya szót angolul, nos még azon a napon elutaztam Koppenhágába.<br />
<br />
Mióta úgy érzem megérkeztem, azóta nagyon eseménydús hétvégéim vannak, ez most a harmadik volt és azzal kezdődött, hogy... <br />
Péntek reggel elütött egy biciklis. Nekem zöld volt, neki piros. Jött a kanyarból én pedig azzal voltam elfoglalva, hogy kikerüljem a hatalmas (tényleg hatalmas és mély, de ezt csak később tudtam meg) pocsolyát a járda mellett, a zebrán, amibe aztán mégis csak inkább hassal, teljes testtel bele kellett ugranom.<br />
Az élet ezt küldte a biciklissel.<br />
Azon kívül, hogy már estemben az üvöltöttem, hogy fuuuuuuck youuuuuuu....majd felálltam és tetőtől talpig vizesen vizesen arra kértem a biciklist, hogy legyen szíves nagyobb odafigyeléssel közlekedni, miközben az arcom szerintem másodpercenként új grimaszt vágott az elkeseredett zokogás és a hisztérikus nevetés között.<br />
Aztán elküldtem a reallyreallyreallysorry biciklist dolgozni...akkora sokkban voltam, hogy még meg is öleltem, úgy megsajnáltam (biztos, ami biztos végre gyorsan kipróbáltam egy mini stockholm szindrómát)..és biztos nagyon örült, hogy a lány aki épp megfürdött a pocsolyában szépen ráken a láthatósági mellényére egy jóadagot az olajos mocsokból.<br />
<br />
Mindenki azt kérdezte, hogy megütöttem-e? de nekem eszembe sem jutott..<br />
hmmm....nem is értem, miért kellett volna..hiszen jobban meg volt ijedve mint én....<br />
hmm....nem is tudom minek kellene ahhoz történnie....hmmmm..mosdjuk egyetlen egy embert szeretnék csak NAGYON alaposan megtáskázni, de annak sem lenne sok értelme, valószínűleg nem ezen múlik, hogy hazudik és nem fizeti ki a pénzem..de ez egy más kérdés, és másik történet...<br />
<br />
Szóval útjára engedtem a biciklist, majd mégis inkább zokogni kezdtem és bevonultam az irodába.<br />
Bár tényleg kijött rajtam a sokk, most így visszagondolva kicsit szégyellem magam...ha magamra gondolok, azokat a hisztérikus siratóasszonyokat látom..jáájjáájjj..elütött egy biciklis és csupa víz lett a ruhám..<br />
.<br />
<br />Gabriella Kovacshttp://www.blogger.com/profile/14738630260922976536noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7986967837935245970.post-39735871638851422162013-04-21T20:16:00.001+01:002013-04-21T22:25:39.604+01:00Egy csodálatos nap margójára<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Szóval azon kívül, hogy tegnap egész nap ŐRÜLETESEN csodálatosan jó idő volt, azon kívül még jó sok helyen is voltunk. Konkrétan egész nap Észak-Londonban tekeregtük.<br />
Barbican, Angel, London Fields, Hoxton, Stepney Green, Old Street, Brick Lane, Shoreditch.<br />
Két dolog van, amit megmutatok még.<br />
1.<br />
Kezdtük egy jó kis Sketchmob-bal a St. Bartolomew the Great templomban. A Sketchmob egy ingyenes esemény, ami a <a href="http://www.drawingatwork.co.uk/" target="_blank">Drawing at Work</a> weboldalt promotálja, és azt hiszem eléggé sikeresen..Például én is elgondolkoztam, hogy elmegyek a nyári kurzusukra. Ezt (is) rajzoltam, és nem, nem én voltam a legjobb. <br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-BDq74uFbWgQ/UXQ4ikoiHhI/AAAAAAAABu8/n1vG1KkkAog/s1600/20130421_200015-1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-BDq74uFbWgQ/UXQ4ikoiHhI/AAAAAAAABu8/n1vG1KkkAog/s320/20130421_200015-1.jpg" width="211" /></a></div>
<br />
2.<br />
Pénteken egyszerűen rabulejtett a GIF..szóval mostantól mozogni fog a blog és kész. (Ez az is jelenti, hogy leszenk újra posztok..remélem:) Ez tegnap este készült, amint Inara és Charlos tornáznak elektronikus zenére az Uniqlo (kvázi üres) Pop-Up shopjában, amiről remélem hamarosan ír a <a href="http://neverordinary.blog.hu/" target="_blank">Neverordinary London</a>-on Orsi, aki sajnos nem tudott eljönni, viszont Ő találta az eseményt. <br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-ixCJdaxVL6o/UXQ0S21Lh6I/AAAAAAAABu0/mpINpUdtRcE/s1600/1366490531802.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-ixCJdaxVL6o/UXQ0S21Lh6I/AAAAAAAABu0/mpINpUdtRcE/s1600/1366490531802.gif" /></a></div>
<br />
És bár ma már csak délelőtt voltak árnyékok, attól még az élet csodálatos :)Gabriella Kovacshttp://www.blogger.com/profile/14738630260922976536noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7986967837935245970.post-85104574054820761992013-01-14T23:54:00.000+00:002013-01-15T00:01:06.169+00:00Történet a telefonvásárlásról..kisebb tanulságokkal közben és a végén.<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
Az a helyzet, hogy technikailag új szerelmem van..úgy értem technikailag..mármint szó szerint.<br />
Új telefon in da house..jeeee...<br />
<br />
Gyanútlanul mentem be a boltba, hogy magamévá tegyem az egyik hiperszuper készüléket, miközben feltöltőkártyás szerződésemet előfizetésesre cserélem. ÍÍÍÍÍzzzzziiii<br />
Az eladó is gyanútlanul és lelkesedve ült le velem, gondolván 10 perc és Ő is boldog és én is bolog vagyok.<br />
<br />
Aztán persze minden másképp történt.<br />
Mivel az internetem is az O2-nál van és az eddigi telefonszámom is az O2-nál van, és idestova egy éve ismét ebben az országban dolgozom, tényleg..akár..könnyen s mehetett volna.<br />
<br />
<b>Első forduló: 15 perc </b><br />
Először a vonalas telefonszámom volt a kérdés...<br />
Itt amikor internettye lesz az embernek, akkor kell vonalat is bérelni..amihez vagy csatlakoztat az ember készüléket vagy sem. Én nem tettem, és el sem mentettem az itthoni telefonszámomat, gondolván sosem lesz rá szükség.<br />
Úgyhogy meglepetésként ért a kérdés, és aztán az is, hogy az O2 sem tudja zsigerből, a nevem és a címem alapján a vonalas számomat<br />
Szóval szépen átültem az eladó helyére, fel a netre, kutatás a leveleim között..SEMMI..<br />
Csupán egy emailt találtam, ami arról szólt, hogy amint aktiválják a vonalat elküldik a telefonszámot.<br />
Ezt valószínűleg megtették..én meg eltüntettem az emailt...<br />
Aztán nagy nehezen az O2 rendszerének titkos bugyrából előkerült.<br />
<br />
<b>Második forduló: 20 perc</b><br />
Lakcím és állandóság ellenőrzés.<br />
A mostani címemen szintén kb 1 éve lakom, ezzel nem is volt gond.<br />
Viszont hogy ezt a telefon eladják nekem, ahhoz már három éve itt kellene laknom. Nem gond.<br />
Össze-vissza már 4 éve lakom itt.<br />
De az előző, 4 évvel ezelőtti címem az istennek nem jutott eszembe..csupán az utca neve...Nem is hiszem ezt el..3 évet laktam ott.<br />
De tényleg semmi se a házszám, se a postcode... Bár le tudtam volna rajzolni, hogy hogyan kell oda menni. De sajnos rajzokat nem fogadnak el.<br />
Szóval szépen átültem az eladó helyére 2.0 és Google maps...valami postcode van..aztán egy kb házszámot is benyögök.<br />
Az eladó még mindig mosolyog...és sűrűn sorry-zom..és nem hiszem el magamat.<br />
<br />
<b>Harmadik forduló:15 perc</b><br />
Mivel ide-oda költözgetek, ezért vásárlás szempontból, ekkora értéknél és ennél a szolgáltatónál úgymond gyanúsnak minősülök, úgyhogy kidob a rendszer egy csekély (egyáltalán nem az) depozit összeget. A fülem kettéáll...a szám tátva marad.<br />
Viszont, mivel tényleg csak depozit és három hónap múlva, ha tényleg rendes és megbízható vevő vagyok, visszautalják a számlámra, ráállok a befizetésre.<br />
Csakhogy ehhez a megtakarításos számlámról kell áttenni pénzt a folyószámlámra (ami egyébként nem jár banki költséggel)<br />
Szóval szépen átültem az eladó helyére 3.0 és fel a banki oldalra, átcsoportosítás megtörtént.<br />
Készen állok a depozit fizetésre.<br />
<br />
<b>Negyedik forduló: 5 perc</b><br />
Bedugom a kártyaolvasóba a kártyámat, de nem jelenik meg rajta semmi...<br />
Hmm..<br />
Eladó felál, toszogatja kicsit a kábeleket..és ELKÉPESZTŐ, de még mindig lelkes és mosolyog..a kollégái lassan zárják az üzletet.<br />
A kártyaolvasó nem működik.<br />
Szerencsére a kalviatúrán is van kártyalehúzó..hurrá célegyenesben vagyunk.<br />
<br />
<b>Ötödik forduló: 25 perc</b><br />
Telefonálni kezd, hogy aktiválja a szerződésemet.<br />
Ekkor csörög az én telefonom is. a BANKOM az.<br />
Ahol a következőt közlik velem:<br />
A kártyámat lemásolták, úgyhogy akkor ezt most letiltják, öt-hét nap múlva megkapom a következő kártyámat. Mondom hogy ácsi-ácsi, de én épp itt ülök az O2-nál és próbáltam fizetni vele, de nem működött a leolvasó. Aha, mondja a kedves hölgy a másikoldalon, de Ők akkor is letiltják és most.<br />
Ekkor az eladó a kezembe nyomja az ő telefonját is. Ígyhát SZIMULTÁN beszélek mindkét telefonba.<br />
A bankos azt kiabálja nekem, hogy nehogy letegyem, mert Ő segíteni akaar, a másik meg az O2-s accountomat akarja aktiválni.<br />
Ez a beszélgetés kb 20 percig tartott. Közben magamon is elképedtem, hogy képes vagyok ilyenre. Ezen a nyelven egyszerre két telefonba beszélni...<br />
Végül elment az utolsó átutalás az O2-nak, letiltották a kártyámat is, és aktiválták az előfizetésemet.<br />
Kérdeztem az eladót, hogy szerinte lehetséges-e hogy itt másolták le a kártyámat.<br />
Azt válaszolta: Hölgyem, mi itt az O2-nál nem másolunk kártyákat...Make sense... <br />
<br />
<b>Hatodik forduló: 15 perc</b><br />
Már csak a készüléket kell kifizetnem. Ezt még az elején jeleztem, hogy készpénzben fizetném. Éshát a fentiek fényében esélyem sem lenne kártyával kifizetni.<br />
Rettenetesen gyorsan kapok árengedmény, tokot, egy plusz telefont feltöltőkártyával feltöltve, hogy olcsón hívhassam Magyarországot, és egy plusz töltőt..és így is kevesebbet fizetek a telefonért, mint ami eredetileg lett volna.<br />
(Ez kb úgy lehetséges, miután megnéztem a számlát, hogy a telefon eredetileg 250 fontba került volna, de valami belső céges lehetőség volt olcsóbban megvenni tehát 100-ért, de aztán a csávó feltornázta 170-re, a hozzáadott dolgokkal..kb felezve a különbözetet...gondolom, a hozzáadott dolgokért jutalékot kap, és nekem is maradt 80 font a zsebemben..szóval ez a deal: fifty-fifyt..ügyes volt..engem boldoggá tett)<br />
Majd mindezeket beüti, hogy akkor kártyás vásárlás...<br />
Mondom nem, mert készpénzes.<br />
Ekkor már zárva van a bolt..és mindketten mennénk.<br />
És ekkor azt mondja, hogy akkor Ő most ezt kifizetni a saját kártyájával..én meg odaadom neki készpénzben..és ekkor majdnem bedugja a kártyáját a rossz kártyaleolvasóban..de szerencsére emlékeztetem rá, hogy a kalviatúrát használja.<br />
<br />
Na így.<br />
Így lett nekem Samsung Galaxy Note 2-m.<br />
És közben MINDENKI még a bankos hölgy is, aki szerintem ritkán találkozik ekkora idiótával, rettenetesen kedves volt, és türelmes, és odafigyelő.<br />
Na ezért....is!!<br />
<br />
És nem azt értem ezalatt, hogy ebben az országban mindenki pillecukorból van és a kerítés meg kolbászból.<br />
Hanem azt, hogy úgy van felépítve a rendszer, hogy MEGÉRJE az embereknek elvégezni a munkájukat, rendesen, még a komplikált esetekben és6vagy vevőkkel is.<br />
<br />
ui.: a bankkártyám pedig két nap múlva megérkezett..<br />
<br /></div>
Gabriella Kovacshttp://www.blogger.com/profile/14738630260922976536noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7986967837935245970.post-24667016974070078242012-12-15T12:36:00.000+00:002012-12-15T12:57:02.832+00:00laikusként kérdezem...<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
..csak azon gondolkozom, hogy vajon meddig tart majd ki a diákok lendülete?<br />
És mi kell ahhoz, hogy kitartson? <br />
<br />
Talán az, hogy mindenki, de tényleg mindenki, akinek fáj az, ami ma történik Magyarországon, az mögéjük álljon és utcára vonuljon? <br />
<br />
Nem a politikai pártok, <br />
hanem az emberek a facebook oldalak elől, a konyha asztal melletti sajnálkozásból, a buta tv sorozatok és az álhírek bámulása, és ezen való bosszankodás helyett.<br />
Hogy ne tolhassák félre mosolyogva azokat, akik merik kinyitni a szájukat.<br />
<br />
Olvastam valahol egy posztot, kb annyi volt benne,<br />
hogy "hajrá diákok, és szuper, amit csináltok, és majd mi is ott leszünk, ha bármi bajotok történik" <br />
<br />
Az én kérdésem csupán az, hogy miért csak akkor?<br />
<br />
Hol vannak azok a fiatalok, akik lassan feladják, akiknek sokat olvasom a panaszait mindenféle fórumokon?<br />
Hol vannak, azok, akiknek elvették a nyugdíját, kirúgták az állásából.<br />
Hol vannak, akik a diplomájukkal takarítanak, akik nem jutnak egyről a kettőre? <br />
Hol vannak, akiknek lábbal tiporják az alapvető emberi jogait?<br />
Hol vannak az otthon maradt orvosok, pedagógusok, művészek, hogy csak néhány csoportot említsek?<br />
Hol vannak azok, akik tényleg, tényleg azt szeretnék, hogyha megmozdulna valami?<br />
Hol van a többi ember a diákok mögül?<br />
<br />
És komolyan kíváncsi vagyok a válaszra, <br />
mivel én mindezt csupán messziről kérdezem,<br />
nem vagyok ott, hogy utcára vonuljak, <br />
nem vagyok ott, hogy belefáradjak a mindennapos küzdésbe, <br />
nem vagyok ott, hogy elvakítson a düh, a fáradtság, vagy a gyávaság.<br />
<br />
Én csak egy vagyok azok közül, akik eljöttek.<br />
Én csak egy vagyok azok közül, akik eljöttek, aztán visszamentek, hogy hazavigyék, a tudásukat, a tapasztalatukat, és aztán újra elmentek, mert nem volt rá akkora kereslet, hogy ez megérje.<br />
Én csak egy vagyok azok közül, akik feladták a reménykedést, a mindennapi harcot, a végtelen stresszt.<br />
Én csak egy vagyok azok közül, akik egy másik országban dühtől könnybe lábadó szemmel, nézik, ahogy otthon ostoba emberek, azt mondják "hogy fiatalember, először tegyen le valamit az asztalra"<br />
Én csak egy vagyok azok közül, akik szeretnének letenni valamit az asztalra, de nem mindegy nekik, hogy milyen asztalra.<br />
Én csak egy vagyok azok közül, akik nem értik, hogy miért azokat tapsolják meg a kis hazánkban, akik kivándorolni kényszerültek, majd külföldön sikereket értek el.<br />
Én csak egy vagyok, aki azt szeretné, hogy a külföldre költözés bárkinek csupán választható opció legyen, (és hozzáteszem, hogy az én külföldre költözésem az volt, de egyre inkább úgy tűnik, hogy kevesen vagyunk ilyenek.) <br />
<br />
Én csak egy vagyok.<br />
És érdekel a válasz.</div>
Gabriella Kovacshttp://www.blogger.com/profile/14738630260922976536noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7986967837935245970.post-41891656310335621272012-11-01T22:42:00.000+00:002012-11-01T22:44:49.353+00:00na még ezek hiányoztak<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
mielőtt<br />
kiborítottam a rizses, sajtos, szójaszószos vacsorámat az előszobai padlószőnyegre,<br />
na azelőtt<br />
beleborítottam egy adag sót a <a href="http://www.google.co.uk/imgres?hl=en&client=firefox-a&hs=Cf4&sa=X&rls=org.mozilla:hu:official&biw=1024&bih=445&tbm=isch&prmd=imvns&tbnid=h3LweEukpPqZVM:&imgrefurl=http://divat-ruha.teszvesz.hu/noi_ruhazat/noi_felsoruhazat/noi_pulover/uj_szinatmenetes_mohair_kamzsa_nyaku_pulcsi_1663017272.html&docid=ZHcokDyWvqHP0M&imgurl=http://n1.teszvesz.hu/photos/83/1a/f136_1_big.jpg&w=600&h=800&ei=QfmSUMnCLoLM0QWL3YHIDg&zoom=1&iact=hc&vpx=211&vpy=27&dur=4083&hovh=259&hovw=194&tx=111&ty=156&sig=116951592242891125137&page=2&tbnh=136&tbnw=103&start=12&ndsp=18&ved=1t:429,i:150" target="_blank">kámzsa</a> nyakú pulóverem nyakába<br />
de még ezelőtt<br />
kettétéptem véletlenül a kávés zacskót, beborítva a konyhát kávéval.<br />
<br />
ma<br />
összesen 2 órát töltöttem háztartási ügyetlenkedéssel.<br />
<br />
de ennél sokkal viccesebb volt<br />
az iroda menedzserre okosan (nem) rábámulni,<br />
egyszerűen nem értés miatt,<br />
majd zavaromban beégni rettenetesen.<br />
<br />
részletezem: <br />
cigizünk,<br />
általában nem beszélünk<br />
de ő azt mondja<br />
imthinkingabouttopaytheovertime<br />
én nézek, hátha folytatja<br />
és akkor összerakom <br />
de ő kérdez <br />
whatdoyouthink<br />
és akkor muszáj volt elárulni, hogy<br />
nem értettem, bocs<br />
(meglepett, na) <br />
ekkor bepöccen<br />
elismétli<br />
megértem<br />
még jobban meglepődöm, <br />
aztán szép magyar angolsággal a következőt javaslom: <br />
why dont you make 40 hours working day?<br />
erre ő<br />
day??<br />
erre én<br />
week<br />
de akkor már nem volt ott.<br />
<br />
a csapatom felelős vezetője vagyok.<br />
külföldreszakadthazánkfia kicsi angoltudása vagyok. <br />
<br />
csodálatosan szórakozom.<br />
de tényleg.<br />
egyébként.<br />
is.</div>
Gabriella Kovacshttp://www.blogger.com/profile/14738630260922976536noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7986967837935245970.post-54427703468981006232012-10-17T21:54:00.001+01:002012-10-17T23:33:24.534+01:00Közléskényszertelenség -idő-pénz-miegymás<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
közléskényszertelenségem van.<br />
ezért úgy döntöttem, hogy most kényszerítem magam, hogy közöljek.<br />
egyrészt mert van mit,<br />
másrészt meg hogy nehogy véletlenül elmúljon ez a csodálatos adottság, a közléses,<br />
harmadrészt,<br />
mert azt hiszem, nem esik jól,<br />
a közléskényszertelenség<br />
(új szó, én csináltam, most, a google is csak engem fog megtalálni ezzel)<br />
és ezt abból vettem észre, hogy amint hazaérek kinyitom az összes ablakot (kettő van), aztán nyitva is hagyom, hadd jöjjön be valami <i>friss levegő</i>, majd jól lehűl a lakás, és én a hideg kis talpaimat a paplanba bugyolálva próbálok elaludni...<br />
(plusz az anyától kapott elektromos ágymelegítő)<br />
...nehezen.<br />
<br />
úgyhogy most írok, mindent ami eszembe jut.<br />
úgy ahogy.<br />
<br />
<b>most</b><br />
értem haza a munkából, Jamie Oliver fish fingerjei melegszenek a sütőben, ömlik a hátamra a hideg, szirénáznak a mentőautók, zúg az ablak alatt a Mile End road.<br />
<br />
<b>10 perccel </b><br />
ezelőtt még szép kerek mondatok voltak a fejemben, és úgy döntöttem megharcolok a hallgatással, amit szerintem egyedül Sasa nem érzékel, mert valahogy neki nem hallgatok, rá borul, mosolyogva<br />
<br />
<b>2 hónapja</b><br />
dolgozom magasabb pozícióban, tehát senior designer-ként, megkapva a kínai 7 és 5 csillagos hotel (továbbiakban Sanyaként emlegetem majd) Londoni projekt menedzselését, egy szuper kis csapatot, és az összes design development munkát, ugyanazért a fizetésért, amiért előtte harry pottert hallgattam.<br />
hát hiába, mindegy hogy hol de kizsákmányoló országban élünk, és az igazság az, hogy ezt szeretjük.<br />
a fizetés majd meggyógyul, reméljük jövő hónapban..és hogy is mondjam, legalább kifizetik.<br />
őrületesen jó lehet kelet európaiakat dolgoztatni..és ezt most nem magyarázom el jobban.<br />
<br />
de egyébként a munkahely meggyógyult.<br />
tényleg meggyógyult. egyik napról a másikra.<br />
És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után.. Jött egy jobb kor.<br />
még Pillangó úr is eltávozott az irodából, ami igazándiból egy furcsa, szomorú történet,<br />
nekem nem sok közöm van hozzá,<br />
én csak egy csendes (belül hangosan káromkodó) szemlélője voltam a történetnek.<br />
de aki magasra képzeli magát, az magasról is fog leesni? <br />
<br />
<b>és hogy ehhez mi kellet? </b><br />
valószínűleg sok minden.<br />
a magam részéről az, hogy kész legyek,<br />
hogy ne csak az egyik felem legyen itt, hanem egy kicsit az egészem.<br />
(mármint az én egészem, Sasa még mindig Budapesten él:).<br />
befejeztem az otthoni még futó munkákat, a dupla dolgozást.<br />
természetesen még van hátra , vagy előre némi darabocska...<br />
de ezek majd később jönnek. az időm most itt telik.<br />
majd biztosan lesz újra úgy, hogy haza is dolgozom, mert kell, hogy legyen, mert hiányozni fog.<br />
de most van némi csönd.<br />
most itt vagyok.<br />
hát ez kellett, hogy Itt legyek.<br />
hogy rájöjjek, hogy semmi munkámmal nem voltam elégedett az elmúlt fél évben...mármint olyan igazán örülősen elégedett...mert nem voltam valahogy százszázalékosan jelen. szerencsére akiknek dolgoztam, ők elégedettek voltak..<br />
<br />
<b>sőt végül is (majdnem) minden kifizetés is megérkezett</b><br />
természetesen a kicsik először, sőt időben, sőt kb kérve, hogy hadd fizessenek....ez ilyen...<br />
azok nem fizetnek, akik üzletelnek...azok még mindig tartoznak.<br />
akiket alkalmaznak, akik kevés pénzből élnek, ők minél előbb szeretnék letudni a tartozásukat... .<br />
de most egyenes minden....új cipők figyelnek a polcon, és némi megtakarítás a bankszámlán.<br />
kellett hozzá a dupla munka.<br />
kell hozzá a dupla munka.<br />
kell hozzá a dupla munka? <br />
<br />
azt hiszem a fizetésmeggyógyuláshoz az kell majd,<br />
hogy elhiszem végre, hogy a munkáért, amit végzek igenis ér pénzt kapni.<br />
többet, mint, ami a lakásra, a kajára, a repülőjegyekre, és némi random kultúrára elég.<br />
még egy kicsit jobban át szeretném lépni a kelet-európaiságomat.<br />
legalábbis ezt az oldalát.<br />
<br />
<b>és akkor még a képek</b><br />
mivel kissé ingerszegény életet élek itt mostanában,<br />
(a sajtkészítőké a mennyek országa) <br />
és igazán csak akkor kezdek el élni,<br />
mikor látogatóim érkeznek (majdnem minden hétvégén a hegy jön Mohamedhez:),<br />
vagy valami megoldandó feladatot kapok,<br />
és újra metrózni kezdtem, mert hidegebb lett,<br />
és az új farmerem, nem volt kényelmes a biciklizéshez,<br />
és a metrózás tényleg zombivá tesz,<br />
és tényleg nagyon sok volt a munka, meg a megtanulandó, meg a rendszerezendő<br />
(őrületes excell táblázatokat vagyok képes kiokádni magamból secperc alatt)<br />
<br />
szóval mivel kicsit bezombultam és nincsen semmi NAGY és súlyos dolog,<br />
ami éppen elterelné a figyelmemet,<br />
ezért kicsi dolgokkal szórakoztatom magam.<br />
kicsi történéseket látok meg, kicsi mozdulatokat.<br />
<br />
<b>1.</b><br />
példul a kb hatvanas, de húszat játszó nőt,<br />
csodás, rövidre nyírt, ezüstszürke hajjal,<br />
aki egyszercsak a metrón előkapja a táskájából<br />
az igazán szuper<br />
vörösesbarna, szőke melírral kiegészített<br />
parókáját,<br />
és miközben csicsereg a szemben ülő<br />
szintén hatvanas és húszast játszó barátnőjével,<br />
szép komótosan megfésüli a hajat,<br />
majd hátrafordulva, az ablak felé,<br />
gondosan a fejére helyezi,<br />
és boldogan simogatja, és emelgeti a hátul sűrűn leomló hajzuhatagot,<br />
és igazgatja a paróka frufruját.<br />
eközben a kis barátja,<br />
aki mellette ül,<br />
sikeresen beleszorítja a (saját) kisujját a sörös dobozba.<br />
majd leszállnak.<br />
csodálatos<br />
<br />
<b>2.</b><br />
ma reggel, amint belépek a metróállomásra,<br />
muszáj elképzelnem magam elölről.<br />
mert egy galamb pont abban a pillanatban szállt el a fejem felett,<br />
velem egyirányban,<br />
be az állomásra. <br />
éreztem a szárnysuhanását a fejtetőmön,<br />
közben hátulról ömlik a fény.<br />
azt hiszem angyali tünemény<br />
voltam<br />
ezen a reggelen<br />
egészen egy másodpercig.<br />
olyan ritkán van.<br />
<br />
<b>3.</b><br />
este a London Bridgen átsétálva<br />
esik az eső<br />
én a város helyett<br />
a kezemet nézem,<br />
ahogy a fémkorláton, simán csúszva<br />
söpri a vizet.<br />
szép<br />
szürke<br />
fényes<br />
pettyes.<br />
<br />
hát ezek.<br />
most megyek és becsukom az ablakokat.<br />
<br />
<br /></div>
Gabriella Kovacshttp://www.blogger.com/profile/14738630260922976536noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7986967837935245970.post-84475958228504446722012-09-09T22:56:00.000+01:002012-09-09T23:09:14.968+01:00szavak meg képek<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
Egész héten sütött a nap, azzal a lusta napsütéssel, amivel csak ősz elején tud, és lettek színek, és valahogy életemben először azt éreztem, hogy jó itt, hogy jó helyen vagyok, hogy ez jó város, hogy ezért az egy hét csodás napsütésért megéri kibekkelni a szürke napokat.<br />
<br />
Olyan most mintha valami új kezdődne, mintha nem csak két nagyon pörgős, nyűgös fáradt hónapnak lenne vége, hanem egy nehéz szakasznak. Kétharmad év - első levegővétel ebben a városban. Úristen, de vártam már. Szeretem ezeket a pillanatokat, mélyből felbukkanós, levegő vevős, könnyen nehéz pillanatokat.<br />
<br />
Ezt a hetet magamnak adtam. Teljes mértékben magamnak, mert megérdemlem.<br />
És ettől filmszerűvé vált a város.<br />
A reggeli biciklizésnél csodásnak látszanak<br />
a nagy piros buszok, amiket kerülgetni kell,<br />
a közel elhúzó fekete taxik,<br />
a Globe a ferde napsütésben áthaladva a Southwark Bridgen,<br />
és hazafelé a St Paul kupolája a lemenő napsütésben,<br />
és a Tower Bridge reggel balra, este jobbra<br />
az utca, amire minden reggel széles hosszú árnyékot vet az épülő ház,<br />
előttem a Gherkin, alattam hosszan a kék bicikliút<br />
az iroda ablakán át látszó kék ég és a repülők<br />
a naplementés ég a nappali ablakából <br />
a teljes díszbe öltözött indiai lányok, akiket az étterembe nézve látok, amint kézzel eszik a rántotthúst<br />
az indiai esküvői fotózás a lehúzott redőnyű telefonbolt előtt<br />
rothadt mangószag a boltban<br />
a fák zöldje<br />
a falak sárgája<br />
a reggeli piac, meg az épületkáosz<br />
a spanyolok a hátsó udvarban a végeérhetetlen kerti partijukkal, salsára alszom el és arra ébredek <br />
a könyv, amit olvasok - Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik <br />
az elromlott zuhany miatti reggeli kádfürdők-müzlivel meg könyvvel <br />
<br />
szóval ezek ezen a héten,<br />
minden<br />
jó.<br />
<br />
Feltöltött az otthoni egy hét, bármennyire is rohantam és elfáradtam.<br />
és aztán ez a napsütés..ezt már mondtam.<br />
<br />
Szóval, boldog új évet kívánok magamnak! Mert valami elkezdődött.<br />
<br />
És akkor most mutatok igazi képeket is, csak úgy összevissza az elmúlt két hónapból:<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
fakacsáim, amiket Guy-nál és Jan-nél tett látogatásomkor szereztem augusztus végén, boldogan beszélgetnek, ügyet sem vetve a robotra.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-1rzZas3hnMc/UE0KCWQtqWI/AAAAAAAABE0/-HJd2d_-MHw/s1600/2012-09-08-19-03-54.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-1rzZas3hnMc/UE0KCWQtqWI/AAAAAAAABE0/-HJd2d_-MHw/s320/2012-09-08-19-03-54.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
új cipők - télre meg valamire, de olyan kényelmes volt, hogy majdnem rávettem a szandálomat, mert elfelejtettem hogy rajtam van <br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-4KVYy4Y5KvY/UE0KDxfPoMI/AAAAAAAABE8/YIfAHwdvsWQ/s1600/2012-09-08-19-05-43.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://2.bp.blogspot.com/-4KVYy4Y5KvY/UE0KDxfPoMI/AAAAAAAABE8/YIfAHwdvsWQ/s320/2012-09-08-19-05-43.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
naplemente az ablakból - én mondtam <br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-BB94L8UPTAI/UE0KFOx0ApI/AAAAAAAABFE/x9VNk6A7Tfw/s1600/2012-09-08-21-12-25.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://2.bp.blogspot.com/-BB94L8UPTAI/UE0KFOx0ApI/AAAAAAAABFE/x9VNk6A7Tfw/s320/2012-09-08-21-12-25.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
peak districbe menet (a kacsák is onnan vannak) a kalauz szívecskével lukasztotta a jegyem<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-o1yifLgGAak/UE0KG-aiNyI/AAAAAAAABFM/MSeRJHAl6ws/s1600/2012-09-09-11-54-31.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://1.bp.blogspot.com/-o1yifLgGAak/UE0KG-aiNyI/AAAAAAAABFM/MSeRJHAl6ws/s320/2012-09-09-11-54-31.jpg" style="cursor: move;" width="320" /></a></div>
<br />
a Tate Modern új épülete, ami még épül, de már üzemel...és zseniális<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-1wPx5kRDyzQ/UE0KL3cdu-I/AAAAAAAABFU/3BD9tdHi3r0/s1600/DSC02812.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="71" src="http://4.bp.blogspot.com/-1wPx5kRDyzQ/UE0KL3cdu-I/AAAAAAAABFU/3BD9tdHi3r0/s320/DSC02812.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
Ugyanennek az épületrésznek a mosdója<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-jmmEgPHcrzg/UE0NSM6UU_I/AAAAAAAABFk/dU4DUGWM6Sw/s1600/DSC02810.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/-jmmEgPHcrzg/UE0NSM6UU_I/AAAAAAAABFk/dU4DUGWM6Sw/s320/DSC02810.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
lusta fények a Nagymező utcán <br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-Uw-JNnBEPc8/UE0Muy6WGWI/AAAAAAAABFc/5Uo1OiOHTjg/s1600/2012-08-27-09-40-40.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-Uw-JNnBEPc8/UE0Muy6WGWI/AAAAAAAABFc/5Uo1OiOHTjg/s320/2012-08-27-09-40-40.jpg" width="240" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-fybh2DDZGM4/UE0KBJI2udI/AAAAAAAABEs/Haj7cZcV1xY/s1600/2012-08-27-09-40-40_2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
lusta napsütés, bicikliút, sárga és kék, régi és új, valami és valami</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-fybh2DDZGM4/UE0KBJI2udI/AAAAAAAABEs/Haj7cZcV1xY/s1600/2012-08-27-09-40-40_2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-hX2x8RIq6-Y/UE0NbE39HgI/AAAAAAAABF4/i0orIxt3Q-w/s1600/DSC03760.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://1.bp.blogspot.com/-hX2x8RIq6-Y/UE0NbE39HgI/AAAAAAAABF4/i0orIxt3Q-w/s320/DSC03760.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-Bm0EkcGH3hM/UE0NswXrRyI/AAAAAAAABGA/Q8n4aoIiW9g/s1600/DSC03763.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://2.bp.blogspot.com/-Bm0EkcGH3hM/UE0NswXrRyI/AAAAAAAABGA/Q8n4aoIiW9g/s320/DSC03763.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-16f4i-fMNzU/UE0NyBi4B1I/AAAAAAAABGI/ulfJcMhk0YI/s1600/DSC03767.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://4.bp.blogspot.com/-16f4i-fMNzU/UE0NyBi4B1I/AAAAAAAABGI/ulfJcMhk0YI/s320/DSC03767.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-PMhKtCKhMIU/UE0N2iEfI9I/AAAAAAAABGQ/qcvook_SOXs/s1600/DSC03768.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://2.bp.blogspot.com/-PMhKtCKhMIU/UE0N2iEfI9I/AAAAAAAABGQ/qcvook_SOXs/s320/DSC03768.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
maradék anyagok az irodából az <a href="http://www.facebook.com/pages/eXtraSmall/357576234264364?ref=ts" target="_blank">EXTRASMALL</a>-nak<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-t1pz7cU04Rk/UE0J_jlUvYI/AAAAAAAABEk/OUkP2SHNoYU/s1600/2012-07-13+01.15.02.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://4.bp.blogspot.com/-t1pz7cU04Rk/UE0J_jlUvYI/AAAAAAAABEk/OUkP2SHNoYU/s320/2012-07-13+01.15.02.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
és végül minimalista stílusban készült fényképem<br />
a vörös holdról és a dunai fényekről nagymarosi házunk teraszáról<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-UVPnbzscTcY/UE0NV5_qamI/AAAAAAAABFs/S-Oo3PEQdv8/s1600/DSC03758.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="290" src="http://3.bp.blogspot.com/-UVPnbzscTcY/UE0NV5_qamI/AAAAAAAABFs/S-Oo3PEQdv8/s320/DSC03758.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
és még valahány esemény a naptárban....amikről majd egyszer, majd később, vagy csak...<br />
<br /></div>
Gabriella Kovacshttp://www.blogger.com/profile/14738630260922976536noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7986967837935245970.post-92014494251988437412012-08-16T20:11:00.000+01:002012-08-16T20:19:11.650+01:00a varázsló meg a varjak<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
Nyilván agyamra ment a Harry Potter, amiből már a 6. könyvet hallgatom munka közben,<br />
de ma amikor hazafelé jöttem.....<br />
<br />
ezt a muglinak öltözött varázslót láttam a templomkertben, amint térden állva eteti a varjakat.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-YU3Z2GfYo5g/UC1FPccy-8I/AAAAAAAABEI/dzJTpGKXVV0/s1600/DSC02826.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="177" src="http://1.bp.blogspot.com/-YU3Z2GfYo5g/UC1FPccy-8I/AAAAAAAABEI/dzJTpGKXVV0/s400/DSC02826.JPG" width="400" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
és azt csak a képen vettem észre, hogy a kerítés mellett kő fejfák vannak...úúú...fejfák, meg varjak, meg varázsló biciklivel..úúú...nagyon nagyon nagyon misztikus...nem is kell magyaráznom.</div>
Gabriella Kovacshttp://www.blogger.com/profile/14738630260922976536noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7986967837935245970.post-78726695789865607822012-08-14T20:11:00.002+01:002012-08-14T20:11:57.136+01:00na akkor én most ide beleüvöltök..ide<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
Valaki mondja meg milyen front van, vagy hogy állnak a csillagok, mert<br />
<br />
Ma olyan <strike>kibaszott</strike> hisztis voltam egész nap,<br />
hogyha gyerek lennék, akkor most csak levágám magam a földre és addig üvölétenék, amíg el nem alszom.<br />
<br />
De nagyon örülnék egy sokdarabos, nagyon drága étkészletnek is, amit kétkézzel vagdosnék a földhöz, de nem, nem egyenként, hanem úgy két-három tányéronként..a levesestállal egyszerűen csak megkoronáznám az egészet..és jó lenne, ha már az elején nem aggódnék a takarítás miatt. És közben üvöltenék, mint a sakál<br />
<br />
Vagy, fociszurkoló (csúnycsúnya általánosítás, de ma nem vagyok valami vigyázzunk-mindenkire-hangulatban) lennék, akkor durva tömegverekedést provokálnék..<br />
<br />
Vagy, ha film lennék, akkor most a Fight Club lennék..és jól laposra verném saját magamat...vagy valaki mást, aki kéri. <br />
<br />
Vagy egy bontandó házban egy helyre kis, jól súlyozott kalapáccsal csodálatos munkát végeznék secperc alatt...darabokra...<br />
<br />
Vagy csak fröcsögő nyállal üvöltenék valakinek az arcába..bárcsak tudnám kinek és mit mondanék..de, az biztos hogy úgy csinálnám nagyon, hogy fájjon minden egyes mondat, amit odalökök...<br />
<br />
vagy csak egyszerűen sírni kéne vagy aludni..nem is tudom...nem is vagyok álmos...és nem is tudom miért vagyok ennyire feszült....<br />
ott kéne hagyni ezt a munkahelyet..pedig most semmi gond sincs..lenyomom a napokat, meg csinálom itthon is, amit kell....de azt hiszem csak beszorulva érzem magam...<br />
igen igen..rájöttem..hogy pontosan hogy is:<br />
<b>szívem szerint üvöltenék, mint a fába szorult féreg.</b><br />
vannak ilyen napok, ugye?<br />
<br />
nem a szeretteimre vagyok dühös, sőt..sőt az előbb volt itt a landlordom, és vele is nagyon kedélyesen elbeszélgettünk, és cuki voltam és nyoma sem volt bennem az agrassziónak..<br />
de olyan, mintha a kis védőburkom ma nagyon vékony lenne..csak egy rossz lélegzetvétel, csak egy félreértett mozdulat..és már robbanok is...és kifejezetten sok energiába kerül ezt kordában tartani..pedig 25 perc alatt biciklizem már a 7,5 kilométert...meg ezt a zenét is feldobta az agyam wurlitzere, csak hogy jobbkedvre derítsem magam.<br />
<br />
<iframe allowfullscreen="allowfullscreen" frameborder="0" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/mmCnQDUSO4I" width="420"></iframe>
<br />
<br />
Egészen fura..van bennem valami ami dühöng és van egy másik, aki nagyon sajnálja és a megoldáson töri a fejét..csak először az okra kell rájönnie..úgyhogy puhán, kedvesen kerülgeti a dühöst..konkrétan 2,5 kiló honey mangót (olyan édes, hogy az már fáj) is vásároltam, hátha...de érzem, hogy itt feszül a vállamban..<br />
nagyon idegesítő.<br />
<br />
áááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁbrühühühühühühüü<br />
<br />
utálok mindenkit, akinek az elbaszott élete nyúzza az enyémet (eztn most nem fejtem ki, nem szívom vissza, nem csinálok belőle vice-versat..de csak azért, mert megengedem magamnak éppen, hogy ezt érezzem..és kész)...hmmm....azt hiszem tényleg ott kell hagyni ezt a munkahelyet....félek, hogy csúnyán be fogok olvasni azoknak akik idegesítenek, csupán azzal, amilyenek..az pedig abszolút karrieröngyilkosság lenne..és ráadásul nem is lenne igazam...és ráadásul, most senki nem is jön közel, aki idegesít...hanem nyugodtan tolom a csomópontokat....<br />
Jó lenne a klaviatúrát belebaszni a monitorba..mondjuk...<br />
<b>De a helyzet az, hogy ez a Take it or Leave It tipikus esete..</b><br />
Szóval valójában csak és kizárólag ÖNMAGAMRA lehet dühös....úgyhogy most azt is utálom, hogy ez így van..és nem verhetem le másokon..BASSZAMEG..<br />
hát így.<br />
<br />
Mostmár jobb, köszönöm...<br />
<b>hmm...bárcsak az egésze CAPSLOCK-kal írtam volna...</b><br />
..oké...oké...nekem semmi nem jó..:)<br />
<br />
Ti hogy vagytok?<br />
<br /></div>
Gabriella Kovacshttp://www.blogger.com/profile/14738630260922976536noreply@blogger.com5