2016. október 1.

kismamablog-ehh

Szerintem Bogyókából (tegye fel a kezét az a 100-ból 99 család, aki bogyónak hívja a még hasban lévő gyerekét) étkezési tanácsadó lesz, ha egyszer felnő.

Már most megmutatkozik a tehetsége, bár még a módszereken kell majd finomítani szerintem, mint az első klienese mondom ezt. De végül is mindegy, mert én az anyja vagyok, szóval velem ér ezt csinálni, önkéntesen és biológiailag teljes elköteleződéssel jelentkeztem a kísérletre.

Azt hiszem most írtam le először életemben, hogy az "anyja vagyok".
Ha még cigiznék, most kimennék az erkélyre és rágyújtanék, hogy megünnepeljem a szokásos módon ezt a pillanatot. És csak bambán mosolyogva fújnám ki a füstöt, miközben bámulék révetegen a messzeségbe. De már nem cigizek. Az a kis műanyagdarab a két kis csíkkal elég volt motivációnak, éshát, mint mondtam Bogyóka étkezési és életvezetési tanácsadó is eléggé ellenkezik, még a gondolatra is jön a rosszullétes bünti.

Ugyanez van a kajalaással, csak sokkal kiszámíthatatlanabb. Szerencsére utána olvastam és tudom, hogy ez sem valami különleges dolog és a nők nagyrésze átesik ezen a válogatós, folyamatos émelygésen. Sőt vannak Bogyókánál sokkal keményebb kezű edzők is ebben a kategóriában.
Nekem legalább nem kell ténzleg hányni.
Köszönöm Bogyóka, igazán kedves Tőled.

Nekem csak válogatni kell.
Például az összes hagymát a pizzáról. Ha valahol marad egy fél mikromilliméternyi, azt is kötelességem megtalálni, mielőtt a falatot az emésztőrendszerembe küldöm, különben a mester lezárja a rendszert, aztán lehet éhesen, émelyegve szenvedni. Naugye.
De ha például pizzáról van szó igazándiból a legjobb, ha csak a tészta meg a pardicsomszósz van, ok egy kicsi oregano jöhet még, de aztán álljon meg a rongyrázás.

A többi étellel is így van.
A legjobb, ha minden összetevő jól elkülöníthető, egyenként is szájba vehető.

A kenyér nagyon nagy kedvenc lett. De például a vajjal nagyon óvatosan kell bánni és egyébként is mindennel, ami nem száraz állagú, mert egyik pillanatról a másikra hopp elég lesz és akkor még a legfinomabb falatot is azonnal ki kell köpni.
Nagy szívfájdalmam például, hogy a tejfölös, icipicit fokhagymás uborkasalátára nem bírom rábeszélni. Egyszer sikerült, de azt hiszem egy fél kanállal túltoltam (még tapasztalatlan voltam) és azóta hiába ajánlgatom, egy virtuálisan feltartott középső ujj a válasz.

Például az első néhány hétben a fehér színű ételeket preferáltam, akkor még jöhetett a tejföl.
Tegnap meg nagyon el kellett zarándokolni az észak-londoni magyar boltba - konkrétan egy CBA, csodálatos, de tényleg, fél óra utazással útlevél nélkül Magyarországon lenni, igazi Alice in wonderland érzés - és jól be kellett vásárolni pogácsát, meg trappista sajtot, meg töpörtyűt, meg TV PAPRIKAt..nomnomnomnomnom.
A TV paprikát egyébként nem is igazán szerettem előtte, de egyrészt azt nem lehet itt kapni a normál boltban, másrészt meg mennyire elképesztően finom már, jesszusatyaúristen... orgazmikus.
Mindenkinek ki kell próbálnia egyszer.

Azért jó ezt most leírni, mert ha majd kint lesz, és tényleg elkezd enni, akkor majd csak visszajövök ide, és egy jó kis ctrl+c ctrl+v -vel kész is lesz az új bejegyzés.

Csak a referencia miatt, mielőtt Bogyó beköltözött, azelőtt nem nagyon ettem kenyeret (szénhidrát-seggnövés okokból - persze semmit nem használt, de erről most nem írok) viszont például a vékony szelet kenyérre vastagon jöhetett a vaj, ha úgy adódott.
Továbbá a száraz ételekkel szemben abszolút preferáltam a nedves ételeket - pl. extra adag tejföl, szósz és barátai.
Na ezek most mind a no-no kategóriába tartoznak.

Éppúgy, mint a nagyobb adagok.
Többször kis adag. Ez az új szabály.
Ennek köszönhetően példul kisebb lett a fenekem, még a szénhidrát zabálás ellenére is.
Szóval működik az új diéta. Köszönöm, Bogyóka.

Szóval, ha röviden összefoglalom, akkor van ez a reggeli rosszullét, főleg egyébként este, meg délután. Az a vicces, hogy bármikor, amikor például szívfájdalmam volt, az is mindig ebben az időben kezdett el leginkább marni. Aztán egyszercsak elmúlt mindig, úgyhogy én úgy sejtem, abban bízom, hogy ezzel is ez lesz.
Volt egyébként egy nap már ilyen, hogy egész nap jól voltam, jól be is paráztam, hogy valami nincs rendben. Mert nekem semmi nem jó. :) (ui. pont ugyanez van a szívfájásnál is, amikor múlik mindig megijedek, hogy akkor most nem érzek már sosetöbbet semmitse, ha még ezt se.) hehehe.

Viszont már 2 kiloval több vagyok mint egy hónapja és szerintem ez mind a mellem.
Ez nem éppen kellemes, és szerintem előtte is jól néztek ki, de efölött sincs hatalmam.

Szóval csak megyek a változással.

Ez egyébként abszolút leírja a lelki részét is ennek az elmúlt néhány hétnek.
Valami történik velem, amire nekem abszolút minimális befolyásom van.
Nő bennem egy gyerek, egy új ember (még nem volt ultrahang, szóval én azt gondolom, egy, de majd meglátjuk) és a testem pontosan tudja, hogy mit kell csinálnia.
És tudom, hogy igazándiból minden perce ilyen ennek az életnek, terhesség nélkül is, hiszen nem én (ego) pumpálom a szívemet például, de még a levegőt sem a tudatom veszi.
De akkor is, azok addig mind csak az én szerveim voltak.

És most nem elég, hogy a változásokat valaki más csinálja bennem, de ráadásul az a valaki más bennem fele részben egy harmadik személyből van.

És igazándiból ez számomra felfoghatatlan.

A biológiai folyamatot értem, de mégis újra és újra megállok és csak bámulok és csak hagyom átcsöpögni ezt az érzést, történést, gondolatot a rendszeren.
A mentális rendszeren.
És az én mentális rendszerem (a elmegyógy) nem nagy barátja a változásoknak - még akkor sem, ha kivülről ennek néha az ellenkezője tűnik igaznak.

A bennem élő controlfreak rétegnek kell némi idő ennek a feldolgozásához.
És mivel ez is én vagyok, megtanultam, hogyha megértéssel fordulok felé, akkor sokkal könnyebben mennek a dolgok. Kell ez a réteg is, segít sok másik életszituációban.
Egyébként meg elképesztő meleg szíve van ennek a controlreak-nek ezt nagyon sokszor bebizonyította már.
Szóval csak hagyom, hogy mossa az info, mint víz a követ.

Nagyon nagyon nagyon sok részemmel örülök ennek a változásnak, és az ellenállóbb betokosodott, félelemmel teli, kevésbé optimista részeimmel pedig megijedek, meg szorongok.
De ez is a természetes folyamat része. A nők és szerintem a férfiak is mind átmennek ezen.
Végül is mielőtt kiskutyát vásárolunk, azelőtt is átgondoljuk az életet.
Miért lenne ez kevésbé így ebben az esetben?

Jaj, na tök jó volt ez, meg hogy örült mindenki, de ez az émelygés kibaszott idegesítő, mikor lesz már vége a picsába ennek az egésznek, meg azt sem tudom mi történik - mondja
Dehát csak most kezdődött, az émelygés igazándiból csak új dologra tanít, a gyerek jól van pontosan tudja mi történik, teeee, és egyébként is gyere igyunk egy forró csokit (ha B. engedi) - mondja a másik.

Így megy ez.

És bár eddig nem írtam róla, de szerencsére nem vagyok egyedül ebben a folyamatban.
Ezt muszáj megemlítenem, mert egyébként nem fair a helyzet.
Bár mindkettőnknek teljesen új ez a szituáció, de szerencsére az elmúlt 2 évben nagyon igyekeztünk megtanulni egymásra és magunkra is figyelni. Nem ment könnyen, de úgy tűnik szépen haladunk. Majd megpróbálok erről még írni, de igazándiból ezzel kapcsolatban elég nyugis a helyzet, jól vagyunk, és nincs min nyígni. Ezért a kajálás meg a saját testem változásának figyelésére elég sok energia jut, támogatva Michal által. Szóval ezzel tudlak benneteket leginkább szórakoztatni éppen.
Ja, és istenáldja a pszichológusokat. (megígérem, hogy a következő posztban ezt nem írom le mégegyszer, ok?)