laikusként kérdezem...

..csak azon gondolkozom, hogy vajon meddig tart majd ki a diákok lendülete?
És mi kell ahhoz, hogy kitartson?

Talán az, hogy mindenki, de tényleg mindenki, akinek fáj az, ami ma történik Magyarországon, az mögéjük álljon és utcára vonuljon?

Nem a politikai pártok,
hanem az emberek a facebook oldalak elől, a konyha asztal melletti sajnálkozásból, a buta tv sorozatok és az álhírek bámulása, és ezen való bosszankodás helyett.
Hogy ne tolhassák félre mosolyogva azokat, akik merik kinyitni a szájukat.

Olvastam valahol egy posztot, kb annyi volt benne,
hogy "hajrá diákok, és szuper, amit csináltok, és majd mi is ott leszünk, ha bármi bajotok történik"

Az én kérdésem csupán az, hogy miért csak akkor?

Hol vannak azok a fiatalok, akik lassan feladják, akiknek sokat olvasom a panaszait mindenféle fórumokon?
Hol vannak, azok, akiknek elvették a nyugdíját, kirúgták az állásából.
Hol vannak, akik a diplomájukkal takarítanak, akik nem jutnak egyről a kettőre?
Hol vannak, akiknek lábbal tiporják az alapvető emberi jogait?
Hol vannak az otthon maradt orvosok, pedagógusok, művészek, hogy csak néhány csoportot említsek?
Hol vannak azok, akik tényleg, tényleg azt szeretnék, hogyha megmozdulna valami?
Hol van a többi ember a diákok mögül?

És komolyan kíváncsi vagyok a válaszra,
mivel én mindezt csupán messziről kérdezem,
nem vagyok ott, hogy utcára vonuljak,
nem vagyok ott, hogy belefáradjak a mindennapos küzdésbe,
nem vagyok ott, hogy elvakítson a düh, a fáradtság, vagy a gyávaság.

Én csak egy vagyok azok közül, akik eljöttek.
Én csak egy vagyok azok közül, akik eljöttek, aztán visszamentek, hogy hazavigyék, a tudásukat, a tapasztalatukat, és aztán újra elmentek, mert nem volt rá akkora kereslet, hogy ez megérje.
Én csak egy vagyok azok közül, akik feladták a reménykedést, a mindennapi harcot, a végtelen stresszt.
Én csak egy vagyok azok közül, akik egy másik országban dühtől könnybe lábadó szemmel, nézik, ahogy otthon ostoba emberek, azt mondják "hogy fiatalember, először tegyen le valamit az asztalra"
Én csak egy vagyok azok közül, akik szeretnének letenni valamit az asztalra, de nem mindegy nekik, hogy milyen asztalra.
Én csak egy vagyok azok közül, akik nem értik, hogy miért azokat tapsolják meg a kis hazánkban, akik kivándorolni kényszerültek, majd külföldön sikereket értek el.
Én csak egy vagyok, aki azt szeretné, hogy a külföldre költözés bárkinek csupán választható opció legyen, (és hozzáteszem, hogy az én külföldre költözésem az volt, de egyre inkább úgy tűnik, hogy kevesen vagyunk ilyenek.)

Én csak egy vagyok.
És érdekel a válasz.

na még ezek hiányoztak

mielőtt
kiborítottam a rizses, sajtos, szójaszószos vacsorámat az előszobai padlószőnyegre,
na azelőtt
beleborítottam egy adag sót a kámzsa nyakú pulóverem nyakába
de még ezelőtt
kettétéptem véletlenül a kávés zacskót, beborítva a konyhát kávéval.

ma
összesen 2 órát töltöttem háztartási ügyetlenkedéssel.

de ennél sokkal viccesebb volt
az iroda menedzserre okosan (nem) rábámulni,
egyszerűen nem értés miatt,
majd zavaromban beégni rettenetesen.

részletezem:
cigizünk,
általában nem beszélünk
de ő azt mondja
imthinkingabouttopaytheovertime
én nézek, hátha folytatja
és akkor összerakom
de ő kérdez
whatdoyouthink
és akkor muszáj volt elárulni, hogy
nem értettem, bocs
(meglepett, na)
ekkor bepöccen
elismétli
megértem
még jobban meglepődöm,
aztán szép magyar angolsággal a következőt javaslom:
why dont you make 40 hours working day?
erre ő
day??
erre én
week
de akkor már nem volt ott.

a csapatom felelős vezetője vagyok.
külföldreszakadthazánkfia kicsi angoltudása vagyok.

csodálatosan szórakozom.
de tényleg.
egyébként.
is.

Közléskényszertelenség -idő-pénz-miegymás

közléskényszertelenségem van.
ezért úgy döntöttem, hogy most kényszerítem magam, hogy közöljek.
egyrészt mert van mit,
 másrészt meg hogy nehogy véletlenül elmúljon ez a csodálatos adottság, a közléses,
harmadrészt,
mert azt hiszem, nem esik jól,
a közléskényszertelenség
(új szó, én csináltam, most, a google is csak engem fog megtalálni ezzel)
és ezt abból vettem észre, hogy amint hazaérek kinyitom az összes ablakot (kettő van), aztán nyitva is hagyom, hadd jöjjön be valami friss levegő, majd jól lehűl a lakás, és én a hideg kis talpaimat a paplanba bugyolálva próbálok elaludni...
(plusz az anyától kapott elektromos ágymelegítő)
...nehezen.

úgyhogy most írok, mindent ami eszembe jut.
úgy ahogy.

most
értem haza a munkából, Jamie Oliver fish fingerjei melegszenek a sütőben, ömlik a hátamra a hideg, szirénáznak a mentőautók, zúg az ablak alatt a Mile End road.

10 perccel 
ezelőtt még szép kerek mondatok voltak a fejemben, és úgy döntöttem megharcolok a hallgatással, amit szerintem egyedül Sasa nem érzékel, mert valahogy neki nem hallgatok, rá borul, mosolyogva

2 hónapja
dolgozom magasabb pozícióban, tehát senior designer-ként, megkapva a kínai 7 és 5 csillagos hotel (továbbiakban Sanyaként emlegetem majd) Londoni projekt menedzselését, egy szuper kis csapatot, és az összes design development munkát, ugyanazért a fizetésért, amiért előtte harry pottert hallgattam.
hát hiába, mindegy hogy hol de kizsákmányoló országban élünk, és az igazság az, hogy ezt szeretjük.
a fizetés majd meggyógyul, reméljük jövő hónapban..és hogy is mondjam, legalább kifizetik.
őrületesen jó lehet kelet európaiakat dolgoztatni..és ezt most nem magyarázom el jobban.

de egyébként a munkahely meggyógyult.
tényleg meggyógyult. egyik napról a másikra.
És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után.. Jött egy jobb kor.
még Pillangó úr is eltávozott az irodából, ami igazándiból egy furcsa, szomorú történet,
nekem nem sok közöm van hozzá,
én csak egy csendes (belül hangosan káromkodó) szemlélője voltam a történetnek.
de aki magasra képzeli magát, az magasról is fog leesni?

és hogy ehhez mi kellet? 
valószínűleg sok minden.
a magam részéről az, hogy kész legyek,
hogy ne csak az egyik felem legyen itt, hanem egy kicsit az egészem.
(mármint az én egészem, Sasa még mindig Budapesten él:).
befejeztem az otthoni még futó munkákat, a dupla dolgozást.
természetesen még van hátra , vagy előre némi darabocska...
de ezek majd később jönnek. az időm most itt telik.
majd biztosan lesz újra úgy, hogy haza is dolgozom, mert kell, hogy legyen, mert hiányozni fog.
de most van némi csönd.
most itt vagyok.
hát ez kellett, hogy Itt legyek.
hogy rájöjjek, hogy semmi munkámmal nem voltam elégedett az elmúlt fél évben...mármint olyan igazán örülősen elégedett...mert nem voltam valahogy százszázalékosan jelen. szerencsére akiknek dolgoztam, ők elégedettek voltak..

sőt végül is (majdnem) minden kifizetés is megérkezett
természetesen a kicsik először, sőt időben, sőt kb kérve, hogy hadd fizessenek....ez ilyen...
azok nem fizetnek, akik üzletelnek...azok még mindig tartoznak.
akiket alkalmaznak, akik kevés pénzből élnek, ők minél előbb szeretnék letudni a tartozásukat... .
de most egyenes minden....új cipők figyelnek a polcon, és némi megtakarítás a bankszámlán.
kellett hozzá a dupla munka.
kell hozzá a dupla munka.
kell hozzá a dupla munka?

azt hiszem a fizetésmeggyógyuláshoz az kell majd,
hogy elhiszem végre, hogy a munkáért, amit végzek igenis ér pénzt kapni.
többet, mint, ami a lakásra, a kajára, a repülőjegyekre, és némi random kultúrára elég.
még egy kicsit jobban át szeretném lépni a kelet-európaiságomat.
legalábbis ezt az oldalát.

és akkor még a képek
mivel kissé ingerszegény életet élek itt mostanában,
(a sajtkészítőké a mennyek országa)
és igazán csak akkor kezdek el élni,
mikor látogatóim érkeznek (majdnem minden hétvégén a hegy jön Mohamedhez:),
vagy valami megoldandó feladatot kapok,
és újra metrózni kezdtem, mert hidegebb lett,
és az új farmerem, nem volt kényelmes a biciklizéshez,
és a metrózás tényleg zombivá tesz,
és tényleg nagyon sok volt a munka, meg a megtanulandó, meg a rendszerezendő
(őrületes excell táblázatokat vagyok képes kiokádni magamból secperc alatt)

szóval mivel kicsit bezombultam és nincsen semmi NAGY és súlyos dolog,
ami éppen elterelné a figyelmemet,
ezért kicsi dolgokkal szórakoztatom magam.
kicsi történéseket látok meg, kicsi mozdulatokat.

1.
példul a kb hatvanas, de húszat játszó nőt,
csodás, rövidre nyírt, ezüstszürke hajjal,
aki egyszercsak a metrón előkapja a táskájából
az igazán szuper
vörösesbarna, szőke melírral kiegészített
parókáját,
és miközben csicsereg a szemben ülő
szintén hatvanas és húszast játszó barátnőjével,
szép komótosan megfésüli a hajat,
majd hátrafordulva, az ablak felé,
gondosan a fejére helyezi,
és boldogan simogatja, és emelgeti a hátul sűrűn leomló hajzuhatagot,
és igazgatja a paróka frufruját.
eközben a kis barátja,
aki mellette ül,
sikeresen beleszorítja a (saját) kisujját a sörös dobozba.
majd leszállnak.
csodálatos

2.
ma reggel, amint belépek a metróállomásra,
muszáj elképzelnem magam elölről.
mert egy galamb pont abban a pillanatban szállt el a fejem felett,
velem egyirányban,
be az állomásra.
éreztem a szárnysuhanását a fejtetőmön,
közben hátulról ömlik a fény.
azt hiszem angyali tünemény
voltam
ezen a reggelen
egészen egy másodpercig.
olyan ritkán van.

3.
este a London Bridgen átsétálva
esik az eső
én a város helyett
a kezemet nézem,
ahogy a fémkorláton, simán csúszva
söpri a vizet.
szép
szürke
fényes
pettyes.

hát ezek.
most megyek és becsukom az ablakokat.

szavak meg képek

Egész héten sütött a nap, azzal a  lusta napsütéssel, amivel csak ősz elején tud, és lettek színek, és valahogy életemben először azt éreztem, hogy jó itt, hogy jó helyen vagyok, hogy ez jó város, hogy ezért az egy hét csodás napsütésért megéri kibekkelni a szürke napokat.

Olyan most mintha valami új kezdődne, mintha nem csak két nagyon pörgős, nyűgös  fáradt hónapnak lenne vége, hanem egy nehéz szakasznak. Kétharmad év - első levegővétel ebben a városban. Úristen, de vártam már. Szeretem ezeket a pillanatokat, mélyből felbukkanós, levegő vevős, könnyen nehéz pillanatokat.

Ezt a hetet magamnak adtam. Teljes mértékben magamnak, mert megérdemlem.
És ettől filmszerűvé vált a város.
A reggeli biciklizésnél csodásnak látszanak
a nagy piros buszok, amiket kerülgetni kell,
a közel elhúzó fekete taxik,
a Globe a ferde napsütésben áthaladva a Southwark Bridgen,
és hazafelé a St Paul kupolája a lemenő napsütésben,
és a Tower Bridge reggel balra, este jobbra
az utca, amire minden reggel széles hosszú árnyékot vet az épülő ház,
előttem a Gherkin, alattam hosszan a kék bicikliút
az iroda ablakán át látszó kék ég és a repülők
a naplementés ég a nappali ablakából
a teljes díszbe öltözött indiai lányok, akiket az étterembe nézve látok, amint kézzel eszik a rántotthúst
az indiai esküvői fotózás a lehúzott redőnyű telefonbolt előtt
rothadt mangószag a boltban
a fák zöldje
a falak sárgája
a reggeli piac, meg az épületkáosz
a spanyolok a hátsó udvarban a végeérhetetlen kerti partijukkal, salsára alszom el és arra ébredek
a könyv, amit olvasok - Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik
az elromlott zuhany miatti reggeli kádfürdők-müzlivel meg könyvvel

szóval ezek ezen a héten,
minden
jó.

Feltöltött az otthoni egy hét, bármennyire is rohantam és elfáradtam.
és aztán ez a napsütés..ezt már mondtam.

Szóval, boldog új évet kívánok magamnak! Mert valami elkezdődött.

És akkor most mutatok igazi képeket is, csak úgy összevissza az elmúlt két hónapból:

fakacsáim, amiket Guy-nál és Jan-nél tett látogatásomkor szereztem augusztus végén, boldogan beszélgetnek, ügyet sem vetve a robotra.

új cipők - télre meg valamire, de olyan kényelmes volt, hogy majdnem rávettem a szandálomat, mert elfelejtettem hogy rajtam van

naplemente az ablakból - én mondtam

 peak districbe menet (a kacsák is onnan vannak) a kalauz szívecskével lukasztotta a jegyem

a Tate Modern új épülete, ami még épül, de már üzemel...és zseniális

Ugyanennek az épületrésznek a mosdója

lusta fények a Nagymező utcán

lusta napsütés, bicikliút, sárga és kék, régi és új, valami és valami

maradék anyagok az irodából az EXTRASMALL-nak

és végül minimalista stílusban készült fényképem
a vörös holdról és a dunai fényekről nagymarosi házunk teraszáról

és még valahány esemény a naptárban....amikről majd egyszer, majd később, vagy csak...

a varázsló meg a varjak

Nyilván agyamra ment a Harry Potter, amiből már a 6. könyvet hallgatom munka közben,
de ma amikor hazafelé jöttem.....

ezt a muglinak öltözött varázslót láttam a templomkertben, amint térden állva eteti a varjakat.

és azt csak a képen vettem észre, hogy a kerítés mellett kő fejfák vannak...úúú...fejfák, meg varjak, meg varázsló biciklivel..úúú...nagyon nagyon nagyon misztikus...nem is kell magyaráznom.

na akkor én most ide beleüvöltök..ide

Valaki mondja meg milyen front van, vagy hogy állnak a csillagok, mert

Ma olyan kibaszott hisztis voltam egész nap,
hogyha gyerek lennék, akkor most csak levágám magam a földre és addig üvölétenék, amíg el nem alszom.

De nagyon örülnék egy sokdarabos, nagyon drága étkészletnek is, amit kétkézzel vagdosnék a földhöz, de nem, nem egyenként, hanem úgy két-három tányéronként..a levesestállal egyszerűen csak megkoronáznám az egészet..és jó lenne, ha már az elején nem aggódnék a takarítás miatt. És közben üvöltenék, mint a sakál

Vagy, fociszurkoló (csúnycsúnya általánosítás, de ma nem vagyok valami vigyázzunk-mindenkire-hangulatban) lennék, akkor durva tömegverekedést provokálnék..

Vagy, ha film lennék, akkor most a  Fight Club lennék..és jól laposra verném saját magamat...vagy valaki mást, aki kéri.

Vagy egy bontandó házban egy helyre kis, jól súlyozott kalapáccsal csodálatos munkát végeznék secperc alatt...darabokra...

Vagy csak fröcsögő nyállal üvöltenék valakinek az arcába..bárcsak tudnám kinek és mit mondanék..de, az biztos hogy úgy csinálnám nagyon, hogy fájjon minden egyes mondat, amit odalökök...

vagy csak egyszerűen sírni kéne vagy aludni..nem is tudom...nem is vagyok álmos...és nem is tudom miért  vagyok ennyire feszült....
ott kéne hagyni ezt a munkahelyet..pedig most semmi gond sincs..lenyomom a napokat, meg csinálom itthon is, amit kell....de azt hiszem csak beszorulva érzem magam...
igen igen..rájöttem..hogy pontosan hogy is:
szívem  szerint üvöltenék, mint a fába szorult féreg.
vannak ilyen napok, ugye?

nem a szeretteimre vagyok  dühös, sőt..sőt az előbb volt itt a landlordom, és vele is nagyon kedélyesen elbeszélgettünk, és cuki voltam és nyoma sem volt bennem az agrassziónak..
de olyan, mintha a kis védőburkom ma nagyon vékony lenne..csak egy rossz lélegzetvétel, csak egy félreértett mozdulat..és már robbanok is...és kifejezetten sok energiába kerül ezt kordában tartani..pedig 25 perc alatt biciklizem már a 7,5 kilométert...meg ezt a zenét is feldobta az agyam wurlitzere, csak hogy jobbkedvre derítsem magam.



Egészen fura..van bennem valami ami dühöng és van egy másik, aki nagyon sajnálja és a megoldáson töri a fejét..csak először az okra kell rájönnie..úgyhogy puhán, kedvesen kerülgeti a dühöst..konkrétan 2,5 kiló honey mangót (olyan édes, hogy az már fáj) is vásároltam, hátha...de érzem, hogy itt feszül a vállamban..
nagyon idegesítő.

áááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁbrühühühühühühüü

utálok mindenkit, akinek az elbaszott élete nyúzza az enyémet (eztn most nem fejtem ki, nem szívom vissza, nem csinálok belőle vice-versat..de csak azért, mert megengedem magamnak éppen, hogy ezt érezzem..és kész)...hmmm....azt hiszem tényleg ott kell hagyni ezt a munkahelyet....félek, hogy csúnyán be fogok olvasni azoknak akik idegesítenek, csupán azzal, amilyenek..az pedig abszolút karrieröngyilkosság lenne..és ráadásul nem is lenne igazam...és ráadásul, most senki nem is jön közel, aki idegesít...hanem nyugodtan tolom a csomópontokat....
Jó lenne a klaviatúrát belebaszni a monitorba..mondjuk...
De a helyzet az, hogy ez a Take it  or Leave It tipikus esete..
Szóval valójában csak és kizárólag ÖNMAGAMRA lehet dühös....úgyhogy most azt is utálom, hogy ez így van..és nem verhetem le másokon..BASSZAMEG..
hát így.

Mostmár jobb, köszönöm...
hmm...bárcsak az egésze CAPSLOCK-kal írtam volna...
..oké...oké...nekem semmi nem jó..:)

Ti hogy vagytok?

Rövid hírek - linkben az igazság

1.Munka
Úgy döntöttem elköltöztettem a weblapomat, mert a Weebly borzasztón nehézkesen kezelhető.
Erre mondják, hogy jó ötletnek tűnt...
Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy csak Szeptemberben járok majd aweblapcsinálás  végére, de azért elkezdetem rajta ügyködni.

Naszóval, az új portfóliógyűjtemény, új munkával, azoknak akik még nem látták.
Szép, színes, illatos Behanche portfólió itt:
http://www.behance.net/misssmith

2.Videó
Az előző posztban pedig első videóm,a kávéfőzésről. Valódi ínyencek, kérem, kíméljenek.
Videóvágásban (is) van még mit fejlődni, de ez cseppet sem von le a nagyszerűségemből, naugye..khm.

3.Rajz
egyébként mostanában rajzolok is, van egy új nagy füzetem..és épp abban a fázisban vagyok, hogy nem érdekel, hogy mennyire lesz csinos a végeredmény, csak az, hogy mennyire élvezem én a rajzolást.

Vannak ilyen Sketchmob-nak nevezett események (ajánlom copyzásra a rajziskolás tanár ismerőseimnek), ahova ingyen lehet elmenni, egy-egy estére..és lehet/kell rajzolni, különböző témákban (élőmodell rajzolás, térrajzolás..stb), meg kreatív feladatokat adnak, meg mini verseny van, meg ismerkedés, néha még barbeque-t is csinálnak..és szerintem remek reklámértékkel bír.
Igazi, valóságos, nem social médiás bemutatáson alapulva.
Ezt nem ott rajzoltam, de abba a füzetbe, amit ott kaptam..az egyik ilyenen még nyertem is a közönségszavazáson...nagyon meg voltam lepődve, mert nagyon nagyon szuper rajzosok is vannak. Mindenféle szakmából jönnek.
Ja és mindenki mehet, minden szint..és semmi nem ciki, és nincs teljesítménykényszer, csak szimplán jó mulatság.

4. Vendégek
Voltak übercuki vendégeim is egy hétig. Orr Máté, Régner Viki és Nagy Áron (neki is van blogja, de nem találom), akik sokkal-sokkal jobban rajzolnak, egyenként is mint én. Ezeket a blogokat odalinkelem az oldalsó mezőbe is, hogy bármikor megnézhessétek.
És AZ Anita, Rotterdamból..akivel valahogy sikerül mindig ugyanazon gyötrődnünk, szóval megint be nem állt a szánk...
Július kedvenc hetét köszönhetem Nekik. Köszönöm, hát, Július kedvenc hetét Nektek!

5.Olimpia - saját test tudat
A város egyébként valóban üres volt az olimpia ideje alatt.
Tegnap futottunk Dalmával bele először a tömegbe.
Viszont a tömegközlekedés zsúfoltság ijesztgetés miatt, elkezdtem biciklizni ( I Love Barcleys Bike) és ennek köszönhetően elkezdett újra shapeülni a fenekem és újra elkezdtek izmaim lenni, és el is határoztam, hogy keresek valami táncos mozgásformát, hogy kicsit kidugjam végre az orrom a monitor elől..és persze, hogy ennek a fenékformálásnak még inkább utánajárjak.
Mondjuk az is van, hogy valahogy ebben az országban sokkal csinosabbnak érzem magam, és nem azért mert itt több a túlsúlyos..egyszerűen csak sokkal kevesebb ember gondolja azt, hogy többet  érsz, ha beleférsz a 10-es ruhákba (ami utoljára, szerintem általános iskolás koromban történt meg).

6. Eső
Azt hiszem esik mostanában, meg mindenki sír, hogy mennyire szar ez a nyár...de én nem érzékelem.
Nyár ez, csak nem 40 fokos..a lábamon ott a szandál nyoma a napsütéstől. Szóval ezt a nyarat én kipipálom.

Hát ezek.

Videópremier, kávéval és cicával

Arra gondoltam, hogy ma valami kedves, laza kis bejegyzéssel készülök.
És nosztalgiázom kicsit és videópremiert is tartok.

Hmmm...de, azt hiszem mégsincs kedvem sokat rizsázni most, mert dolgozni is kell, meg vasárnap is van.
Szóval inkább megmutatom Nektek életem első önállóan vágott videóját, a kávéfőzés a kempingben, igen izgalmas témájáról.
MovieMaker, te csodás.

kérdések, kétségek, gondolkozom, tehát intelligens vagyok

Mivel őrületes izgalomban vagyok és nagyon stresszes is, olyan jó kis szívdobogós, és csomó mindent kellene csinálnom, hogy a jó dolgok még jobbak legyenek, ezért természetesen éppen félig meddig bénultságban leledzek.
Nyilván mindannyian ismeritek ezt a csodálatos érzést.
Nem, nem csodálatos egyáltalán. De  szerintem ezt sem kell mondanom.

Szóval gondoltam inkább írok, ezzel is egyel bentebb vagyok a listámon és természetesen megint csomó minden történt-történik, amikől fogalmam sincs mi lehetne pubilkus és mi nem.
Nem, nem vagyok terhes és nem házasodom meg. És igen, minden rendben van, remekül, de tényleg remekül, hasítunk a távkapcsolat tengernyi idejében.

Őrület mennyi minden történik, csak győzzem szétválogatni, hogy mi zajlik csupán a fejemben és mik az igazi történések.
Munkafronton nagyon meglep, ami történik. Az elmúlt három év otthon töltött idő lassan meghozni látszik gyümölcsét. Ha otthon élnék, valójában nem lenne elég ahhoz egyelőre, hogy nyugodtan hátradőljek, és azt gondoljam, megy a biznisz, de így, innen, bíztatónak tűnik a jövő. Majd meglátjuk.... Az van, hogy van mit csinálnom azokon a hétvégéken, amikor nem utazom ide-oda Lo és Bu között és ez nagyon jó. Főleg úgy, hogy csúnyán, nagyonnagyonnagyon csűnyán elhanyagoltam a weblapomat, a Behancemet a Linked-in-emet, a Facebookomat..szóval konkrétan mindent, ami hírt adhatna ügyködéseimről.
Pedig befotóztam a tavalyi munkák felét kb..és alig várom, hogy végre leüljek a seggemre és szépen összerakjam őket..ehhez semmi más nem kell, csak hogy leüljek a seggemre végre...de nem tudok...

Minden nap, mikor az irodában vágom a fát, aprítom a teret hűvös halomba, annyi minden jár a fejemben, amit majd este fél hat után megteszek és nem halasztom holnapra.

Aztán hazajövök és  beszippant a kanapé, a facebook, a gmail, a filmek, a főzés (úú..csodálatos főzni), az olvasás (az inkább reggel a metrón), és a skype..és az ej-ráérünk-arra-még...és ez nagyon nagyon rossz..mérges vagyok magamra. De azért fejsimizésként hozzáteszem, hogy bár elégedett nem vagyok, de valójában elmaradva még nem vagyok semmivel....és úgy tűnik az élet tesz arról, hogy kénytelen  legyek feladni ezt a teszetoszaságot...és majd erről majd máskor tovább.

Vacillálok azon is, hogy maradjak a -e a mostani munkahelyemen, vagy lépjek tovább...mert talán máshol jobb lenne..vagy jövőbb...vagy hogy is mondjam..ebben az irodában most a sok-sok változással, ami az elmúlt években és az elmúlt félévben történt kicsit megakadva érzem magam..
És nem egyáltalán nem tudom a maximomot nyújtani..vagyis inkább azt a kicsivel többet, ami kellene..azt a lelkesedést....nem tudom, olyan falra hányt borsó érzésem van..kidobott energiának látom a pluszt most itt, ebben a cégben...valami nagyon nagyon nem stimmel...és ez rossz.

Most éppen teret szeletelek, tehát space planningelek..lakosztályokat...igen, abba a szállodába, amiről már írtam..Igen tudom, hogy nagyon szuperül hangzik, nem vagyok hülye...csak valami nem stimmel...
miután megspaceplanningeltem, jön majd a lepkepillangó-egoista fiú, akinek nagyon nehéz dolga van, hiszen ő tervez mindet az irodában, pedig csak 2 hónapja érkezett, és marokra fogott tollal rajzol a kinyomtatott alaprajzra és ujjal maszatolja a grafitot, amikor árnyékot rajzol a vonalzóval megrajzolt, ronda látványtervére...
Nekem pedig az ő DD-jének vagyis a DesignDevelopment Seniorjává kellene vállnom..tehát összes tudásommal segíteni, hogy amit elképzelt, megvalósítható legyen..spaceplanningelni például szerintem utál..valószínüleg nem elég kreatív ez a feladat neki..de mindegy is, mert úgyis mindig csal a látványterven..

Szóval ez most nehéz nekem....mivel, bár belátom, hogy van benne sok-sok lelkesedés, hiszen napjában akár 20x is kimondja azt a szót, hogy dizájn, és a nagyonagyfőnök valami miatt vakon megbízik benne (ezt pedig kicsit sincs kedvem kétségbevonni)...dehát mégis olyan, mint egy egyetemről most szabadult, nagyképű, egoista, ki-ha-én-nem, "mindenkinél-szuperebb-vagyok, pedig-nem-és-ezt-én-is-tudom, ettől-rettenetesen-frusztrált-vagyok, és kétkézzel-csavargatom-a-hajamat-a-fejem-tetején-idegességemben, és majd-beszarok-úgy-félek-a kudarctól" hülyegyerek..
az a baj, hogy ezt a típusú "tervezőt" már otthon is utáltam..itt meg különösen kiakaszt...főleg, hogy ennél a cégénél nem ez volt előtte...hogy én itt már egyszer bizonyítottam, és terveztem és megvalósult, és szerettek és tiszteltük egymást....de vele ez nem megy.
(Ő nem az akivel előtte együtt dolgoztam....az a valaki is a cégnél van még, de hogy vele mi van, az további három oldal lenne és most ebbe nem kezdek bele)

És félreértés ne essék, nem utálom ezt a srácot. De tényleg nem, minden nap új esélyt adok Neki és magamnak is. Mostanában pedig nem kell vele sokat dolgoznom, mert lefoglal a téraprítás..
És tényleg nagyon igyekszünk mind a ketten normalizálni a viszonyunkat és megtalálni a közös hangot.
Tényleg!

De valószínűleg én neki az ismeretlen kelet európai országból jött, nem annyira kreatív, földhözragadt, de sitteltakarításra jól használható munkaerő vagyok...és semmi kedvem meggyőzni...semmi kedvem bizonyítani Neki...csupán azért, mert nem tartom érdemesnek rá...patthelyzet...
a fizetésem sem lenne ettől sokkal több...
De kicsit félek, hogy ezt elhiszem egyszercsak magamról..ha még sokáig maradok
ezért is kellene szépen felrakni a munkáimat, és kicsit örülni magamnak.
Nem az übernagyszerűségemnek, csak hogy tudjam, hogy ennél igen is biztosan többet ér az elmúlt 34,5 életévem és az utóbbi 12 év munkába fejlődésbe fektetett energiája....

Egyébként nem panaszkodhatom, az irodán kívüli világ még mindig pozitív visszajelzéseket ad, mint a legelején már írtam és ez nagyszerű..csak a hitemet nem kellene elveszítenem magamban...szóval ezen ügyködöm...ez történik belül...de szerencsére harcos alkat vagyok

Szóval azon kívül, hogy van mit csinálnom az irodán kívül, és  szégyenszemre ott csak pénzt keresek, azt hiszem tényleg itt lenne újra csatasorba állni és olyan munkahelyet keresni, ahol nem veszítem el a hitemet..és nem abba fáradok el, hogy rendberakjam magam a munka után...de először végre el kell döntenem, hogy mennyi időt adok még a pozitív változásra várásnak itt...ez is meglesz, hamarosan..ez az első a listán...aztán, hogy mit is szeretnék változtatni..
mert egy másik  munkahely az egy másik munkahely lesz...és ezzel semmi gond nincs, egészen addig, amíg bele tudom rakni magam....pénzt kell keresnem, ez nem kérdés....de ez így most nekem lélekölő..és nem szeretnék csöbörből-vödörbe kerülni...

Én szeretek szerelmes lenni a munkámba..

Összefoglalva a kérdések, amiket magamhoz intézek:
Bele tudok-e szeretni ebbe a munkahelybe mégegyszer, vagy ez kihűlt, megváltozott, elmúlt olyannak lenni, amibe anno szerelmes voltam?
Ha  nem tudok beleszeretni, akkor milyen az a munkahely, amibe bele tudnék szeretni? Mi kell nekem ahhoz? - hogy valamennyire a sajátomnak is érezzem?
Mitől fogom a sajátomnak érezni? - hogy fejlődhetek vele?  -hogy látok benne perspektívát partneri kapcsolatra? - hogy kiteljesedhetek és látom azt, hogy nem kell feltétlenül "szakítani" majd ahhoz, hogy nekem is terem legyen?
Mennyiben hiszti ez a mostani krízis? - értve ezalatt, hogy vajon kudarcként élem-e meg, hogy a missSmith nem fejlődött egy bizonyos pontnál tovább egyelőre és újra alkalmazotti státuszba hajtottam a fejem? Ha kudarcként élem meg, hajlandó vagyok ezzel szembenézni és abbahagyni az Én-Áldozat-Vagyok játszmát?
 Mennyiben az én felelősségem ez és mennyiben a hazai gazdasági helyzet hibáztatható(???) a döntésem miatt? - nem, egyáltalán nem tartom rossz döntésnek, hogy itt vagyok Lo-ban, kicsit sem...ez jó!!!..a kérdés az, hogy mit kezdek vele!!!
Milyen változások kellenek most és merre kell elindulnom, onnan ahol vagyok most, hogy azok a dolgok, amik az én felelőségem, valóban jó irányba menjenek, vagy továbbinduljanak? (az első lépést megtettem, amikor kijöttem megint..a következő lépés előtt most erősen remeg a lábam) - mikor és merre kell továbblépni? - sok-sok-sok tényezős most ez a dolog..beleértve saját munkát-másoknak munkát-elköteleződést-hitet..
És talán nem is kellene sokáig mérlegelni..csupán megcsinálni mindent este, ami napközben 9:30 és 17:30 között eszembe jut...
Jó úton vagyok? - oké, erre van válasz bennem, most hallom és azt mondja "igen, ne keseredj el". na, legalább  ez. Hát köszi szépen!:)

Még gyűjtöm az infót.
Még töröm a fejem.
És még egy kérdés:
Miért van az, hogy mindig úgy tűnik, mintha másoknak jobban menne?

Tessék, mielőtt ezt kiposztoltam volna, ránéztem még a facebookra..
és ezt dobta a nagy orákulum:

 Hát akkor legalább ez alapján, az intelligensekhez sorolom magam..basszameg.. :D

véleményed, nagykövetek, útmester és antigoné

na itt vagyok, ahogy ígértem. persze nem a múltról fogok írni, hanem a jelenről.
az van, hogy majdnem kész vagyok az asztallal, de megfutamodtam egyelőre a cicás képektől.

Pedig a cicás képek nagyon cukkerek és Pekingből hazafeléjövet vásároltam Őket, szóval a kínai lakkasztalka hangulatú kábeldobomhoz igazán passzolnak...és hát, már biztosan mondtam, de nagyon cukik...viszont az asztalka, valahogy ellenkezik. itt próbálgatom egy napja.
és tetszenek a cicás képek, de az asztalka is tetszik így is..illetve még lehet rajta tuningolni...például arany csíkokkal.

Szóval, csináltam egy szavazást ott az oldalsávban legfölül..és légyszi segítsetek...

Mutatom az asztalt ( teteje meg az alja ugyanakkora, csak a perspekítva tréfás):

na? na?

--

egyébként ma csodás napom volt ezen kívül is.
egyrészt festettem kis ecsettel arany csíkokat.

másrészt megnéztem az Antigonét a National Theatre-ben, állójeggyel a Rékával..ami elég jó volt...
és ahol a beengedő megdicsért a végén, hogy milyen ügyesen végigálltam..én meg nem értettem, de aztán hazajöttem és megnéztem a tükörben, hogy hogy is nézhettem ki és szerintem azt hitte, hogy terhes vagyok..mert mindig kinyomom a hasam, ha hosszan kell álldogálni...hehehe..igazán megkínálhatott volna egy helyel..istenbizony simiztem volna végig a hasamat, hogy jobban érezze magát.
kép a darabról és ott van kritika is innen:

 harmadrészt a színház után még csevegtünk meg besétáltunk a National Gallerybe, ahol végre élőben láttam az Ambassadors-t Hans Holbeintől és végre valahára (mert megmutatta a teremőr néni, akinek nagyon menő haja volt, hogy honna kell nézni) láttam a koponyát..merthogy nem alulról kell nézni, hanem teljesen oldalról, a barna kabátos férfi mellé állva, kicsit előrehajolva, belekukucskálva..na így...
és egyébként valóban csodálatos, nagyon nagyon csodálatos az a kép..szerintem több napot el tudnék előtte tölteni..
és Tiziano portréi is lenyűgözőek, übermodern és pszichológiai tanulmány az összes..szóval az a helyzet, hogy most utálni fogtok, de én még sosem voltam eddig a National Galleryben, mert én a National Portre Gallery-be jártam eddig..szóval pont mellé, meg egyébként sem szeretem a nagy múzeumokat...de itt teljesen biztos, hogy törzsvendég leszek..és valahogy leesett nekem ez a múzeumlátogatósdi is, így hajlott koromra..

negyedrészt hazafelé 15-ös busszal jöttem, amiből jár Routmaster is..ami ilyen csodálatos, kalauzzal meg mindennel, szóval vettem fagyit is..és azzal is felszállhattam:

hát ezek voltak még ma..és általában ez van itt...és ha nem kint történik, akkor bent a fejemben..csak arról nincsenek képek az interneten..még.

--
na befejeztem...és tudoood, amit írtam az elején...szeretném a véleményed klikkben megkapni....légyszi.....

--
ui.: esik, épp, mint otthon Novemberben..... sapka, sál, eper, mangó!

kábeldobom, étel és tehenek

akartam ma írni, de most estére annyira elfárdtam/betéptem a festéktől és a hígítótól, amivel épp egy mini kábeldobot alakítok asztalkává, hogy inkább bebújtam az ágyba.
de aztán úgy döntöttem, hogy mégis leírom ezt ide, egyrészt hogy megosszam az élményt, hogy mennyire eszméletlenül kreatív vagyok, másrészt pedig hogy arra hivatkozva, hogy nem írok ma, mert majd holnap, de mégiscsak kell valami, szóval hogy ezekre hivatkozva posztolhassak egy szuper, képet a vacsorámról és egy egész doboz mangóról.

na akkor a vacsora meg a mangók, ahogy ígértem:

a vacsora-estebéd egyébként zseniális lett: spenót-tojás-krumpli-foghagyma-hagyma-tejszín, a spenótos zacskóról olvastam, igazán handy kis zacskó volt, meg kell hagyni.
hát a magó..a mangót meg..hát úgy látszik megszerettem ... eléggé

és egyébként instagrammal akartam, de nem engedte a telefonom..de így is Isten hozott engem a "mi-volt-ma-vacsorára" fotósok klubjában.

na jó megmutatom a kis asztalomat is, mert nem bírom ki, ha már itt mégis írok, meg fényedzem magam:
előtte-közben-majdnem készen.....voilá! asztal!

még az arany csíkok és a cicás képek hiányoznak róla....és most nem viccelek
...és jó lesz.

ááá..és olyan sok minden történt már megint ebben a hónapban..és még a Koppenhágás képekkel is lógok, pedig közben voltunk Peak District-en is..ami egyszrűen csodálatos-északabbra Anglia.

Úgyhogy a zaklatott kis írás végén,  tessék egy darabka nyugalom Peak Districtből
tehenekkel és fával..vagy fordítva

csend és panoráma

csendem vagyok

egyszerűen nem érdekelnek a mondatok éppen.
csend.
csend van bennem.
nem csend-féle csend.
hanem történős, jó csend.
nem ijesztő, nem unalmas.
az én csendem.
szeretem ezt a csendem.

sokadszorra leírva látom itt,
hogy mélyen cseng a csendem.
vagyis nem csengve zeng,
hanem csendve zend.
pont.

--
tessék itt van néhány fénykép is a nyüzsgő nagyvárosról,
ami képes bennem csendet csinálni
panorámás utcaképek mozgó járműből..
a technika csodálatos ördöge csodálatos

 

fonok

Fo-fonokom Milanoban...csak hogy tudjatok ki az:

semmiminden és kép

na az van, hogy tényleg nagyon szeretném elmesélni, hogy milyen volt Rotterdamban és aztán Koppenhágában,
meg azt is, hogy pénteken reggel elütött egy biciklis és ezért ugrottam egy egészséges hasast egy emberméretű pocsolyába...(a vizességen kívül semmi bajom nem lett)...
de jelen pillanatban sokkal jobban érdekel engem, és jelenlegi agyi kapacitásom is ennyit tesz lehetővé éppen (megint határidős parába kergetnek az irodában)..szóval az, hogy mostanában hazasétálok a munkahelyemről (talán 7 km) és közben turistafotókat készítek.

Szóval ez a hosszas bevezető csak azért volt, hogy elmondjam, hogy mit nem mondok el most, és hogy idebiggyesszem ezt a képet, ami lehet, hogy nem is jó kép, de ma annak örülünk, hogy gyalog átmentem a Tower bridgen..amit még sosem előtte:

ps.: a másik érdekes dolog pedig, hogy egyre több ismerős bukkan fel itt Londonba'....költözve.
ui.: esik sokat.

munka-idő és szabad-rajzok

Mik is vannak, mik is vannak..
Egyrészt mostanában esik, elég sokat.

Másrészt viszont elmondom, mire jó nekem az irodai munka.
Megfelelő kereteket teremt arra, hogy legyen kedvem mást csinálni.
A 9-f6-ig munka és igen, a pénz, és a vágy a szabadságra bennem szabadságot generál.
Minthogy 8 óra így is úgy is elfogy az életemből, úgy hogy valaki másnak dolgozom, ígyhát a fennmaradó idő nagyon értékes lesz. Nagyon nagyon. A maradék 16 óra az enyém, és (jelenleg) csak az enyém.
A vállalkozásomat nem sikerül így csinálni, pedig így kellene.
A vállalkozósdival idő szempontjából, könnyen átvertem magamat és nem koncentráltan osztottam ki magamnak az időt, hanem szétszórva a napban és az egész héten, aminek nem az feltétlenül az eredménye, hogy azt éreztem, hogy minden perc az enyém, hanem azt, hogy minden percem másé...a megrendelőké, a könyvelőé, csekkeké, a számítógépé, a pénzbehajtásé...és a mosatlané, és a kávéé, és a gyors beszélgetéseké, és a rohanásé, és a következő óráé.
Itt azzal, hogy attól szenvedek, hogy másnak dolgozom, egyszerűen a fennmaradó idő tényleg örömmel és tervekkel tölt el. És tényleg magamnak adom, mert megérdemlem.

Természetesen ez nem ilyen fekete és fehér, és nem gondolom, hogy na ez a tuti és hogy húú, de szuper 8 órát odaadni az életemből, miután 3 évig én osztottam a perceket magamnak....de azt tudom, hogy ha majd újra a magam ura leszek, akkor mi az, amire biztosan oda kell majd figyelmem.
Nekem,  úgy tűnik, ezek a dolgok másodszorra esnek le. Bár már múltkor is azt hittem, hogy tudom...de úgy tűnik első próbálkozásra nem sikerült...végig zakatolt a fejem, ami nyilván a tanulási folyamat része..és amit nyilván baromira élveztem is.

És érzem én is, hogy a fenti okfejtés sántít egy kicsit, nem tudom pontosan, hol, de szeretem a hétvégéimet, mert vannak, és szeretem az estéimet, amikor vagy a saját munkáimat csinálom, vagy egyszerűen csak beülök a kádba és filmet nézek, vagy főzök..és beszélgetek..és gondolkozom...és utazok..és csinálom....magamért, magamnak..mert nagyon fontossá válik, hogy magamért tegyem..
Mert az én időm az, amit itt eladok heti 5x8 órában, de nyilván ezt is magamért teszem..azért, hogy a maradék 16 óra nyugodtan telhessen. Nincs másom, amit eladhatnék most...és amim (idő) van, azt pedig itt veszik meg, legalábbis egy részét...azt a 40 órát.....
na nem zavarodom ebben tovább most...majd ha levezettem igazán, vagy ha valaki meg tudja helyettem fogalmazni, akkor...
  Harmadrészt pedig újra előkerült a telefonomban a rajzolós..és a másik változás pedig, hogy nem csak a telefonnal, hanem a tollal-papírra is elkezdtek emberek megjelenni a képeken.....és ennek felethhhébb örülök.
úgyhogy ennyi szófosás után, tessék, a mai termés a metróból.

csillagok és munka

még egy dologról azért nagyon hiányzik itt a feljegyzés
ez pedig a munka, amit itt csinálok.

nem írok róla, mert elég disszonáns érzéseim vannak...
és még várom, hogy merre billen el bennem a mérleg,
és ha elbillen akkor merre majd tovább, a sárga úton.

Mert az ugye nagyon jó dolog, hogy van munkám.
Meg az is, hogy kapok fizetést, rendesen,
pontosan annyit, amennyiben megállapodtunk, szó nélkül, időre.
Meg, hogy nagyon barátságos a munkaidőm is,
és olyan sok időm van magamra, hogy néha csak nézek...
Meg az is, hogy van ez a project, ez a 7 csillagos (le secönd one of the world...merthogy az első is ebben az irodában készült..édesistenem mennyire unom már ezt elmondani..és egyébként is idegen tollak), amin éppen dolgozom én is, és ez mennyire pöpecül fog már mutatni a portfolióban.

Ez a porjekt, mint ahogy még néhány másik is az irodában, Kínában van,
Hainan szigetének Sanya nevű városában: itt


Nagyobb térképre váltás

Az általános lakosztály, ami szerintem úgy néz ki, mint egy kék színű vidámpark, (és most nagyon finom voltam, de mit tudhatok én  egy sokcsillagos, kínai ízléséről), szóval ez a lakosztály foglalkoztat ebben a hónapban.
És hogy mit is csinálok vele..hmm..
elmondom, de el kell képzelned, különben nem ér az egész:

Képzeld el, hogy valaki mutat neked sok képet egy egyszobás lakásról..minden szobáról több nézetből..és aztán te lehunyod a szemed és ott vagy a szobában, és szépen egyenként, centiméterről centiméterre végigtapogatod az egészet.
Az összes kis sarkot, bútort, lámpát, függönyt, tapétát, burkolatot, ajtókat, lábazatot, mennyezetet, világítást, konnektorokat, tv-t, bárszekrényt, mosdópultot...szóval TÉNYLEG minden egyes négyzetcentimétert, nem viccelek...aztán kinyitod a szemed és megrajzolod..de úgy, hogy azokból a rajzokból bárki, aki kicsit  is ért a barkácsoláshoz, megépíthesse.
 Ez egyébként jó, azért is mert nem esik nehezemre..de egyáltalán nem...és hát őszintén szólva, kicsit unatkozom is, ezt csinálni.

Na ezt, az első héten még szórakoztatott, a másodikon még érdekes volt, mostmár a vége felé járok, szóval nincs sok új részlet hátra...(mondjuk így is kicsit sok..és úgy sok..úgy tudod, mint amikor valami sok)..és nagyon várom már, hogy készen legyek...szerintem kb 30db A1-es lap lesz a dokumentációja, ennek az egy lakosztálynak
És akkor elküldjük Kínába, még egy kicsit ping-pongozunk a rajzokkal, és aztán megépítik egy az egyben, hogy kiderüljön mennyibe is fog ez kerülni pontosan (nagyon nagyon nagyon drága lesz..sokkal drágább, mint, ami végül kikerekedik majd)..
Szóval megépítik egy az egyben, ez általános dolog, tényleg...mindig így van a drága hoteleknél,,,aztán kiderül, hogy mit kell még változtatni, hogy az ár-érték arány tökéletes legyen...és aztán megépítik z összeset.

Azt a nyalánkságot még elárulom, hogy ez a világmásodik7csillagoshotelje úgy fog kinézni mint egy fa....kívülről..mint egy nagy alma fa, amit egy 3 éves gyerek rajzolt....biztosan megvan ennek is az értelme...
És úgy, de úgy raknék fel róla képet, de nem tudom, hogy lehet-e..valami azt súgja, hogy nem....

Hát ez.
Előtte pedig egy másik hotelnek a prezentációja (az tervezős volt) volt a soros..a 49. emelet onnan az enyém..itt van a recepció..a prezentáció jól sikerült, mi mindannyian-a sok kis fogaskerekek-remekül teljesítettünk...de ez egy másik történet..szóval ez a Sanya is csak egy munka...semmi több...
munka közben nincs pátosz...

Szóval nem szeretnék itt nagyon vállon sírni senkit, mert nincs miért,
de nagyon nehéz eldönteni (az én kis porszemnyi személyes életemben és alá globál is),
hogy mit adtak nekünk a kínai..rómaiak.

html és hétvége

Van valaki az ismerőseim között, aki tud HTML-t szerkeszteni, egy egészen picike (tényleg, ez nem amolyan marketing szöveg) javítanivaló van ezen a sablonon, de nem tudom, hogy kell...nagyon boldoggá tenne...

Egyébként meg remek kis hétvégét csaptunk Zozival.
Őszintén azt gondoltam, hogy nem lesz ennyire szórakoztató...vagyis, hogy nagyon szórakoztató szeretne majd lenni ez a hétvége, de valahogy csak kicsit lesz..ehelyett pedig csak úgy volt, hogy mentünk, bicikliztünk, piacoltunk, szinkronizáltunk, nevetgéltünk, brightonoztunk, londonoztunk..és csak úgy történt és jó volt.
Nem mulatságos, hanem jó! Köszönöm, Zozi! nagyon. 

Akik esetleg most a Sasáról kérdeznének, de nem mernek, mert tapintatosak, azoknak tájékoztatásul:
Minden a legnagyobb rendben. Szeretet, béke, és szeretet és minden, ami ezeknek ingere. és Élet, világ, szerelem.

Ezeket a dolgokat kaptam ajándékba Zozitól, amik egyébként végig a bőröndjében lapultak, de úgy tűnik, szerencsére a végére kiérdemeltem.

listázom:
egy zacskó pisztácia, 3 szép, színes paprika, egy madeira süti, egy paulneumann ranch szósz (amivel a bátor tábort is támogatta Zoltán, egy füst alatt), egy nagyon nagyon szép kis kertészkedő lapát, egy átlátszó nyelű, piros szilikonfejű krémkenő eszköz, egy répafogó eszköz (legelképesztőbb cucc az egész csomagból..nehogy elvágjam az ujjam szeletelés közben), egy elvive hajtöredezés ellenes szérum, mert szép volt a csomagolása, és egy üveg trio nevezetű bor...
továbbra is le vagyok nyűgözve. dolgok, amik szépek voltak a polcon.

és voltunk brigtonban is, este..

és bicikliztünk is nappal

 és rájöttünk, hogy öregszünk

 

 és némi minőségi időtöltéssel is múlattuk az időt

hát így.

egyébként meg azon gondolkoztam, hogy jól vagyok....és nem vagyok éppen világmegváltós hangulatban..és tényleg csak arról tudok, most írni, ami kívül történik...és nem is tudom, hogy ez érdekel-e bárkit...de mindegy.
legyen az úgy, hogy ezek a dolgok itt egyelőre "just for the records".
Hogy ilyen is van, hogy jó..és kész. nincs mit magyarázni.

Még szokom az új helyzetet, még (újra)ismerkedem a szituációkkal, az érzésekkel. még reménykedve, aggódva, bizakodva, tervezve figyelem a történéseket. nincs mit kiadni. gyűjtök éppen...
hmm..de legalább később majd nem kell ezeket is elmesélni.


ui.:Html-ügyes kérlek, jelentkezz!

igen és jó estét nyár

igen, esik végre
jó estét nyár!

 

holnap este remélem a nap fog sütni Budapesten.

FilmSzínház: The Most Incredible Thing

Tegnap megint kultúra.
Azt már mondtam régen, hogy nem szeretem a kortárs táncot, ugye? Mert nem értem a nyelvet.
De azért újra és újra teszek egy próbát..és az van, hogy a Sadlers Wells-ben valahogy mindig értem a táncot..most már másodszorra mindig. És azt is gondolom, hogy talán kicsit már értem is egyébként is..mivel már nem parázok rajta, hogy úristen ez most mi..egyszerűen csak élvezem és hát nahát, talán pont ez kellett...(kérdezi ezt félszemöldök felhúzva)

The Most Incredible Thing
Andersen, PetShopBoys, Javier de Frutos és Ivan Putrov (vicces, mert elsősorban miatta találtam meg ezt az előadást...ja, hogy nem szeretem a balettet..de ha valaki tud repülni, akkor az izgi azért)

Egyébként meg fent van az interneten az egész, így most megoszthatom az élményt igazán.
(zárójelben megsúgom, hogy élőben jobb volt, különösen a tehetségkutatós rész, de egyébként így sem rossz egyáltalán...mondjuk hozzánk nem beszéltek az alkotók, és néhány dolgot a jelmezekben is megváltoztattak, hogy mééég érthetőbb legyen..különösen amikor az óra életre kel..az évszakokra konkrétan ráírták, hogy tavasz, nyár , ősz, tél..Ádámra Évára pedig, hogy Ádám Éva..és stb...ami kicsit azért bosszantó volt...mert belátom, hogy egyébként hülye vagyok a műfajhoz..de lehet hogy ennyire nem...viszont arra a kérdésre remek válasz, hogy hogyan próbálják emészthetővé tenni a művészetet a TV-től elpuhult agyunknak..és végül is sikerült..szóval minden elismerésem..)

Na, de mindegy is, inkább nézzétek meg Ti is:

Pénteki értelmetlen

Egyrészt rettenetesen (túl) hamar becsiccsentek a cidertől,
de épp olyan félig álmos, csendes, "úristen hol vannak a gondolataim" üresfejűre
Másrészt fáj tőle a gyomrom.

Most akkor mi legyen?

Heggesztek és összevissza

Igen, lett net..igazi..kábelen jön..szóval heggesztem a blogot.
Még nem vagyok százszázalékosan elégedett, a HTML szerkesztés még döcög kicsit.
Nem, a cuki kis képet nem én rajzoltam, de ettől még...
Elvileg van telefonvonal is...de nincs készülék..majd
A kapcsolattartásról még, hogy van viszont call-me számom, ami olyan, mintha egy budapesti szám lenne, akinek hiányzom, annak majd elárulom..és bármikor felhívhattok..semmi extra.

Ezen kívül megérkeztek a személyes tárgyaim is otthonról,
Tehát ezzel otthon is lett ez az itthon, ami jó.
Elektromos kicsi csavarhúzóm, egy rakat színes papír, meg filctollak, meg színes kisfiókos, meg ecsetek, meg tapétaragasztó, meg mindenféle ragasztószalagok, meg mini csiszológép..meg... minden ami egy boldogan eltöltött egyedüli estéhez kell...jó. De persze már voltam itt is barkácsboltban, mert kellett ez az.
És voltam Habitatban, cuki tigrises műanyag tányért is árulnak és az utcámban pedig tandoori csirkecombot, szalmakrumplival (ezt leírom még egyszer: szalmakrumpli...hehe)

Még majd könyvek, mert mostanában olvasok. Sokat. És ez jó. Meg rádiójátékokat hallgatok.
ÓÓÓÓ..és színházban is voltam..voltunk, merthogy Sasa is éppen akkor itt..de jó volt...hogy itt.
Meg a darab is...régóta nem volt ennyire nagyon színházélményem, ennyire nagyon jó..tátott szájjal bámultam három órán keresztül másik 1000 ember társaságában (biztos nem volt ezer..csak sok).
: http://www.barbican.org.uk/theatre/event-detail.asp?ID=12872

Van bazsalikomom is, itt üldögél egy csészében az asztalon, mint egy kis szobanövény, a boltban a pénztárossal szanaszét szagolgattuk, ő még magyarázott valami fagyasztott pizzáról extra friss bazsalikom feltéttel..I love the smell..mondta miközben arcát fúrta a növényembe és indiaiul mosolygott a férfi.
 

Hát ezek.
Ja, meg a munka.

És voltam otthon is..és jövő héten megint megyek...juhu